Szikora Márton
Búcsúbeszéd, tüntetés, pártviszály
Blair-paródia Gyurcsánnyal

Tony Blair (képünkön) a Munkáspárt őszi konferenciáján tartott búcsúbeszédével egyértelműen megerősítette lemondási szándékát, miközben több mint ötvenezren tüntettek a kormányfő ellen Manchesterben. A távozó miniszterelnök politikájának értékelésével és a potenciális miniszterelnök-jelöltek találgatásával foglalkozó brit sajtó Blair-paródiát közöl a jelenlegi magyar állapotokat adaptálva.

Fotó: AP

A brit miniszterelnök érzelmekkel telített búcsúbeszédet mondott a Munkáspárt Manchesterben rendezett nagygyűlésén. Bár Tony Blair már szeptember elején bejelentette közelgő távozását, pontos dátumot most sem árult el, de a megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a baloldali kormányzás stabilitása érdekében erre csak jövő évben fog ténylegesen sor kerülni. Hivatali ideje végéig fő célja a brit közigazgatás reformjának folytatása, illetve a közel-keleti helyzet befolyásolása marad. Emellett a népszerűségében némiképp megtépázott Munkáspárt új egységének helyreállítása és a soron következő választások megnyerése a legfontosabb cél - lehetett megtudni a beszédből.
A manchesteri volt az utolsó olyan munkáspárti konferencia, ahol Blair még mint pártjának elnöke és egyben miniszterelnök vett részt. A brit miniszterelnökre az elmúlt hetekben egyre növekvő nyomás helyeződött saját táborából is, hogy tegye egyértelművé távozásának menetrendjét. A pártelnöki és egyben miniszterelnöki pozícióra aspiráló hat lehetséges utódjelölt közül továbbra is a pénzügyminiszter, Gordon Brown a legesélyesebb. John Reid belügyminiszter nemes egyszerűséggel „hülyének” titulálta saját miniszterelnökét, amiért engedve a külső nyomásnak szerinte idejekorán hozakodott elő távozásával - idézi Reidet a baloldali Guardian című lap hétfői száma. Talán a miniszterelnök és pénzügyminisztere közötti, felhőtlennek nem nevezhető, néha nyíltan rivalizáló viszonynak köszönhető, hogy Blair Manchesterben sem tette meg azt a szívességet, hogy Gordon Brownra mint legesélyesebb jelöltre utaljon. A skót Brown kétségtelenül nagy kormányzati tapasztalattal és egyben kimagasló tekintéllyel rendelkezik a Munkáspártban, de most is be kellett érnie annyival, hogy „országának egy jelentős szolgájaként” utalt rá a brit miniszterelnök.
A távozó Blair a brit baloldal sok szempontból eddigi legsikeresebb miniszterelnökeként írta be magát a történelemkönyvekbe. Az ő vezetése alatt sikerült ugyanis egy régi típusú szociáldemokrata pártot egy modern, az általános választásokat háromszor egymás után is megnyerni képes politikai gépezetté formálnia.
A demokráciát régebb óta gyakorló britekre jellemző, hogy a köz különösebb fanyalgása nélkül két nap alatt kétszer volt kénytelen a brit miniszterelnök felesége, Cherie Blair a pártelnöki pozícióra aspiráló Brownnal kapcsolatos állítólagos megjegyzéseit cáfolni. Magyarázkodás szerint Cherie Blair tagadta, hogy azt állította volna: „Brown hazudott”, mikor azt mondta beszédében, hogy a miniszterelnökkel való munkakapcsolatot „nagy megtiszteltetésként éli meg”. A Labour sajtósai szintén siettek helyreigazítani, hogy a miniszterelnök felesége nem nevezte „badarságnak” Brown manchesteri beszédét, illetve hogy nem buzdított a szakszervezeti vezető, Alan Johnson támogatására a pénzügyminiszter helyett.