Varga Zoltán
Kivégzés Marcaliban
MDF-es képviselő számolt le helyi ellenfelével

2006. szeptember 15-én este fél 8-kor Marcali külterületén eldördült egy katonai pisztoly. Az első lövést további kettő követte, de az is lehet, hogy még több. Három golyó azonnal végzett Horváth Károly 34 éves helyi lakossal, akit a környéken mindenki csak „Dudiként” ismert.
A rendőrség azonnali hajtóvadászatba kezdett az áldozat feleségének vallomása és a mobiltelefonban talált hívószámok alapján. Szabó Gyula vállalkozót, az MDF önkormányzati képviselőjelöltjét a kora hajnali órákban Keszthelyen fogták el. A városatya, aki lemondásáig a képviselő-testület tagja, a megyei területi lista vezetője volt, beismerte tettét.

Szabó Gyula

Sanyi bácsi, helyi gazdálkodó, aki az áldozatot megtalálta:
- Én nem mondhatok semmit, de arra mérget vehetnek, hogy ez nem kis ügy lesz, no nem a gyilkosság miatt, hanem ami mögötte van.
Ismerte az elkövetőt?
- Ismertem hát, még jó pár éve üzleteltünk is. Akkor még becsületesen fizetett, de hát azóta már nagy gondjai voltak. Sok-sok millióval tartozott, meg leégett a telephelye is.
Lehet, hogy ő is kölcsönkért Duditól?
- Én azt nem tudom, de azt gondolhatja, hogy nem kis dolog volt, ha ezt előre kifontolva megtette. Mert hogy előre kifontolta, az biztos. Nézze, én huszonnégy évig tűzoltó voltam, láttam már sok ilyen véres esetet, de ennek a gyereknek a szíve is vérzett, a tüdeje is lövést kapott. Alig pár perccel a lövések után érkezhettem oda, de addigra már a Szabó elmenekült. Ha öt perccel előbb érek oda, még lehet, hogy ott érem.
A rendőrök is azért tudtak ilyen gyorsan intézkedni, mert tudták a Dudi feleségétől, hogy a Szabóval fog találkozni. A mentősök viszont már nem tudtak segíteni.
Tudja, hogy az elkövető képviselő volt?
- Hogyne tudtam volna. De biztos is lehet benne, hogy ebben a dologban még több politikus is benne van. Jóba’ volt ő mindenkivel, mint afféle politikus.

Dr. Liszkai Péter, az előzetes letartóztatásban lévő Szabó Gyula kirendelt ügyvédje:
- A hivatalos nyilatkozatomat már megtettem védencem ügyében, ezek letartóztatásának körülményeivel kapcsolatosak. Többet önöknek sem mondhatok.
Úgy tudjuk, Szabó Gyula beismerte a gyilkosságot.
- Ez nem igaz, de nem mondok semmit, mert nem árulhatom el, mire fogjuk építeni a védelem taktikáját.

Horváth Károlyék közvetlen szomszédai:
- Benn van ebben mindenki: a maffia, az alvilág. Más is van itt, nem csak az, hogy a Szabó képviselő volt. Hiszen egyszer már golyós puskával is meg akarta ölni, csak a Dudi egy jó kondiban lévő gyerek volt, azt’ kitekerte a kezéből. Már valami harmincmilliós pénzről volt a szó, ennek hátterében vannak más politikusok, még a másik pártból is. Ez a Dudi gyerek se dolgozott ám, aztán mégis tele volt pénzzel.

Horváth Gyuláné, Dudi anyósa:
- Azt mondják, hogy zsarolta, meg fenyegette a vőm azt a gyilkost. Nem fenyegetett az senkit, de majd a lányom elmondja, hogy volt.

Dudi felesége:
- A rendőrségen is megmondták, hogy a halál pontban fél nyolckor állt be. Akkor ott nem volt semmi beszélgetés, az az ember egyből lőtt, és készült is erre. Még kiszállni se hagyta a kocsiból a férjemet. Mondták, hogy a védekezésnek még nyomát sem látták. Én hívtam telefonon este, de már nem vette föl.
Maguk ismerték Szabó Gyulát?
- A Dudi többször is találkozott vele, de tudtuk, hogy sok baj van vele. A tárolótelepét is felgyújtotta, hogy a biztosító fizessen neki. Mindenkinek tartozott.
A férjének is?
- Azt nem tudjuk, de valószínű, hogy igen.
A férje jól ismerte a tettest?
- Ő igen. Többet is tudott róla, mint kellene. Valószínű ez lett a veszte.

Dudi anyósa

Tamás, Dudi barátja:
- Péntek este az Eldorádóban (helyi preszszó és játékterem - a szerk.) vártuk Dudit. Mondta, hogy maradjunk ott, őneki lesz egy húszperces dolga. Aztán kábé nyolc után hívott egy haverom, hogy a Dudit agyonlőtték.
Sokan ismerték az áldozatot?
- Szinte mindenki. Kis város ez, meg hát ő is sok helyen megfordult. Egy konditeremben gyúrt a polgármesterrel, meg sok más politikussal is jóba’ volt.
És Szabó Gyulával milyen volt a kapcsolata?
- Valamit üzleteltek is együtt, azt hiszem. De a Gyuszival nagy gondok voltak, nagyon szerette a játékautomatát, volt úgy, hogy milliókat hagyott a játékgépben, azt’ csak röhögött. Olyan furcsa ember. Mert - ha kellett - olyan volt, mint egy báró, még kezet is csókolt az asszonyoknak, máskor meg durva volt. Állítólag aznap este is azt mondta, hogy kinyírja az összes embert, aki őt zaklatja. De hát miért kellett megölnie azt a srácot? Itt maradt utána két árva gyerek, meg az aszszony. Mit fognak ezek most tenni? Majd az MDF eteti, ruháztatja őket? Nem vagyunk mi bosszúállók, a rendőrkapitánynak is megígértük, hogy nem csinálunk semmit velük.

Az Eldorádó presszó pultosnője:
- Ne tudjátok meg, mi volt itt a hétvégén. Az emberek szabályosan féltek, szinte tapintani lehetett az ijedtséget.
Mitől féltek?
- Hát, hogy ez megtörténhet egy ilyen emberrel, mint a Gyuszi. Senki nem gondolta volna, olyan nyugodt ember volt. Pedig néha jócskán veszített a gépen is, akkor is csak mosolygott, és még a személyzetnek is fizetett egy italt. Még az ország másik végéről is felhívott az ismerősöm, hogy: „Nálatok már egy képviselő is fegyvert hord, ha vaj van a füle mögött?”