Pont húsz évvel ezelőtt, 1986-ban jelentek meg az utcai könyvárusok Budapest
utcáin Végh Antalnak a magyar fociról szóló, Gyógyít(6)atlan című könyvét
kínálva. A honi labdarúgásról lehet, hogy most is csak hasonló diagnózist
tudnánk fölállítani, a könyvkiadás és a könyvterjesztés azonban nagy drámák és
nagy sikerek progresszív piacává vált az elmúlt időszakban.
Fotó: Somorjai László
A rendszerváltás előkészületeinek egyik mementójaként a nyolcvanas évek végén
megjelent a könyvterjesztés alternatív módja, az utcai árusítás. A pionír
időszak veteránjaival beszélgetve az derül ki, hogy az országos könyvforgalom
harmada bonyolódhatott le náluk. A bevétel akár a napi 100 ezer forintot is
elérhette standonként, így az árusok annak ellenére jutottak jelentős haszonhoz,
hogy az árrés a mai 40-50 százalékkal szemben csak 10-15 százalék volt. Az utcai
sikersztoriknak akkor szakadt vége, amikor egyszer csak nem adtak ki több
árusítási engedélyt Budapest közterületeire. A Balaton-parton más miatt vonultak
vissza ekkoriban az árusok: „véletlenül” elkezdtek felgyulladni a könyvhegyeket
tároló konténereik.
A könyvszakma mai élvonalának egy része az utcán kezdte karrierjét. Ilyen az
egyik legnagyobb szeletet kihasító Matyi Dezső is, aki a Pécsi Direkt-Alexandra
tulajdonosa. A másik piacvezető, a Libri viszont egészen másképp indult:
1993-ban jött létre az Állami Könyvterjesztő Vállalat jogutódjaként, megörökölve
annak budapesti boltjait. Az 1992-től 1994-ig tartó csődeljárás során a
tartozásokat tulajdonrésszé alakították…
Míg 1992 és 1997 között a piacon mindenki stagnált, a Libri és az Alexandra
felemelkedésnek indult. Az első igazi könyváruházat a Libri nyitotta 1999-ben,
és ezzel párhuzamosan a könyvvásárlási szokások átalakulása is tetten érhetővé
vált. A hipermarketek (a Cora, az Auchan és a Tesco) jelenleg közel 10
százalékot hasítanak ki a piacból.
A mintegy másfél száz céget tömörítő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők
Egyesülése (MKKE) egyik jelentős lépéseként tízéves lobbitevékenység után
elérte, hogy a könyveket terhelő 12 százalékos adót 2004-től az igen kedvező 5
százalékra szállították le. Zentai Péter László, az MKKE igazgatója úgy ítéli
meg, hogy jóval kevesebb probléma lenne a kultúra más területein is, ha - a
színtiszta piaci körülmények között működő könyvszakmához hasonlóan -
megtörténne az állam kivonulása.
A 22-es csapdája
A könyvpiac 22-es csapdája a bizományos értékesítési rendszer. A kereskedők
többnyire akkor fizetnek a kiadónak, ha már eladták a könyvet. Így a kiadók
késve fizetnek a szerzőknek, a nyomdáknak, a nyomdák pedig a papírgyáraknak, és
így tovább. A rendszer legkiszolgáltatottabb résztvevői pont azok, akik
létrehozzák magát az alkotást: a szerzők, akik közül sokan már annak is örülnek,
ha valaki egyáltalán kinyomtatja az írásukat. A műfordítók helyzete legalább
ilyen rossz, pedig a hazánkban kiadott művek több mint a fele fordítás. Géber
Isván, a Műfordítók Egyesületének elnöke elmondta lapunknak, hogy a piaci
szemlélet megjelenése miatt egyre kevésbé teremtődnek meg a minőségi munka
feltételei. A színvonalas műfordítói tevékenységet így inkább szerelemből
művelik, hiszen megélni nem lehet belőle.
A kiadók pénzhez jutásának egyik módja a pályázatokon való indulás, ezzel
azonban meglepő módon nem minden kiadó él. Vannak, akik inkább felvállalják a
tehetséges és eladható szerzők felkutatását. Ilyen például a Kepets András
vezette Ulpius-ház Könyvkiadó. Az igazgató az általuk felfedezett Gerlóczy
Márton műveit hozza fel példának, melyekből 40 ezer darabot adtak el. Mások
viszont a támogatások megszerzésére vannak utalva. A kis példányszámú művek
terjesztésére nincs igazán hálózat - álltja Mezei Katalin költőnő, a Széphalom
Kiadó vezetője, hozzátéve, hogy ha könyveik mégis megjelennek az Alexandra vagy
a Libri polcain, pont azok nem rendelkeznek elegendő pénzzel megvásárlásukhoz,
akiket leginkább érdekelnek ezek a kiadványok. A költőnő szerint a jövőt a
skandináv mintájú állami könyvtár-támogatási programra való áttérés jelenthetné
hazánkban is, melynek során az igényesebb szakmai kiadványokból 800-1500
példányt az állam vásárol meg a könyvtárak számára.
A könyves mecenatúrát Magyarországon a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a Magyar
Könyv Alapítvány látja el. Előbbi abból az összegből gazdálkodik, amit minden
eladott könyv után be kell fizetni az alapba. A könyvtámogatási rendszer
szükségességéről és hatékonyságáról egyébként igen-csak heves viták szabdalják a
szakmát. Az általunk megkeresett, a magyar irodalom külföldi megjelenését
elősegítő Magyar Könyv Alapítvány 100 millió forint körüli összeget oszthat ki
évente, ami könyvenként 200-300 ezer forintot jelent.
Fotó: Somorjai László
A klub bukása
A könyves szakma több jeles képviselője szerint a mai könyv-túltermelés oka
az a kényszer, hogy a könyváruházak, plázák polcait fel kellett tölteni. Így a
megjelentetett hatalmas mennyiségű könyv nem a célközönségnél van, hanem
raktárakban, könyvesboltok polcain áll, illetve éppen szállítják egyik helyről a
másikra. A könyvkereskedelem kiszolgálására hatalmas raktárakat hoztak létre. Az
Alexandra és a Sunbooks is körülbelül 18 ezer négyzetméternyi raktárral
rendelkezik. Száraz Miklós, a Sunbooks vezetője a Heteknek elmondta, hogy ők
1900 kiadóval tartják a kapcsolatot, 50 ezer „cím” és 4-5 millió kötet van jelen
a raktárukban. Az általuk használt elektronikus piactér lényege az, hogy a
világhálón a kiadók és a kereskedők közvetlenül tudnak „találkozni”, az üzlet
közöttük köttetik meg, a Sunbooks pedig kiszállítja a megrendelt árut.
A szakma minden résztvevője számára figyelmeztető lehet az egykor igen sikeres
Magyar Könyvklub bukása. A bizományba átvett könyvek és a jogdíjak késedelmes
kifizetése, a késve teljesített megrendelések és a készletek nyilvántartási
problémái oda vezettek, hogy a 2003-as évet már veszteséggel zárták. Jelenleg
tartoznak az APEH-nak, bankoknak és szállítóknak, az adósság mintegy egymilliárd
forintot tehet ki. Mindezekért a Fővárosi Bíróság idén nyáron elrendelte a cég
felszámolását.
Tankönyv
A piac egyáltalán nem elhanyagolható része a tankönyv-kereskedelem, amely az
összforgalom 26 százalékát teszi ki. A korábbi 300 kiadóval szemben mára 100
maradt talpon, közöttük a „nagyok” - a Líra és Lant és az Alexandra -
érdekeltségei. A tankönyvkiadás azért remek üzlet, mert az áru közvetlenül kerül
az olvasókhoz, megtakarítható a 40 százalékos kereskedelmi árrés, ugyanakkor a
példányszámok hatalmasak, hisz a tankönyv igazi fogyóeszköz. A hazai tankönyvek
árát egyébként egy 1998-ban bevezetett árkorlát szabályozza, eszerint az állam
évente meghatározza a kiadványok árának felső határát.