A graffitisek maguk is tudják, hogy kárt okoznak. Jogos tehát a rendőri
fellépés ellenük, a négyévenkénti kampányidőszakban megfújt harci riadó azonban
tipikusan magyaros jellegű: mintha a rongálók megfékezésének legfőbb célja a
választópolgárok megnyerése volna.
Fotó: Archív.
Egy kereskedelmi televíziós csatorna július 2-ai híradója szerint a BKV-nak
évi 8-10 milliós kárt okoznak a graffitik. Ugyanezen hírműsor szeptember 5-ei
adásában azt állította, hogy a BKV tavaly több mint 70 millió forintot költött a
graffitik eltávolítására. Egy sajtóorgánum közlésében a „graffitizők és
vandálok” által okozott éves károk pedig már milliárdokra dagadtak. A fenti
példa azt mutatja, hogy a károk nagyságát nemcsak felmérni nehéz, de a számokkal
való dobálózás kampánycélokra is könnyen felhasználható.
A graffitik elleni hadjárat végrehajtása érdekében külön akciócsoportot hozott
létre a BRFK: 20 rendőr és 4 rendőrautó kísérték az azóta leállított Combino
villamosokat. A hadjárat meghirdetését felülírták a múlt héten kitört
tüntetéseket követő utcai garázdaságok - amelyeknek egyik vezetője további
„békés” demonstrációkat szervez, szabadon -, az élet azonban remélhetőleg
visszatér majd a rendes kerékvágásba, s a Combinók is a saját nyomvonalukra.
S a graffiti elleni harc folytatódik.
A graffitisek egyik kedvenc célpontjai a „mozgó reklámként” is közlekedő
vonatkocsik, amelyeknek több mint a fele hordozza egy-egy renitens kézjegyét.
A MÁV-nak - kommunikációs osztályuk adatai szerint - évente több mint 24 ezer
négyzetméternyi felületet kell mentesíteni a graffitiktől. Ez a méret nagyobb,
mint a Hősök tere, s az egyéb, járulékos károkat nem számítva is mintegy 60
millió forintba kerül.
Bálint több mint tíz éve „fest” Budapest utcáin. Szerinte egy igazi graffitist
soha nem lehet megfogni - és ha igaz az a hír, hogy két csoportot elkaptak,
akkor az csak úgy lehetséges, hogy azok amatőrök lehettek. „Minden valódi
graffitisnek megvan a saját módszere arra, hogyan álcázza magát, mit csináljon
közben, és hova tűnjön a festék akkor, amikor valamilyen akció történik. Így
soha nem találják meg náluk a festéket, nincs bizonyíték - mondja, s azután az
egész tevékenységét művészettörténeti távlatokba helyezi: - A graffiti a
hiphopkultúra egyik eleme. A hiphopkultúra Amerikából származik, és további
részei a rap, a break és a DJ.” Az elméleti magaslatokból leszállva Bálint is
elismeri, hogy a villamosokon történt rongálás elítélendő dolog. Büntetésekkel
azonban - szerinte - ezt a fajta, garázdaságnak minősülő cselekményt nem lehet
megakadályozni, mert egy vérbeli graffitis számára ez csak olaj a tűzre. A
tiltott gyümölcs fogyasztása ugyanis csak fokozza az izgalmat, és emeli az
adrenalinszintet.
Fotó: Somorjai L.
Arra a kérdésre, hogy mi hajtja a graffitiseket, hogy munkát, pénzt nem
kímélve - egy nagyobb rajz festékanyaga akár 10-20 ezer forintba is kerülhet -,
a kockázatot megvetve mégis tovább űzik ezt a tevékenységet, Bálint úgy
fogalmaz, hogy a „fémszag” a legnagyobb vonzóerő. Ez - mint próbálom megérteni -
nem a festék szagát, hanem egy olyan életformát jelent, amely a szabadságnak
egyfajta virtuális világát teremti meg számukra. „A mi világunk nagyon
különbözik a többi, átlagos ember világától” - mondja.
Bálint szerint a graffitisek elleni harc négyévenként merül fel ciklikusan, s
nem más, mint a választási kampány része.
„A rongálást magam is elítélem, de régi falfelületekre való festésben nem látok
problémát. Szerintem az lenne a jó, ha több legális felület volna az országban”
- mondja. Bálint becslése szerint a graffitizők létszáma a fővárosban több
tízezer lehet, mindnyájuk számára legális felületet adni - ezt ő is elismeri -
nem könnyen megvalósítható feladat.