Vagyim Arisztov, Szentpétervár
Bankárgyilkosság Moszkvában
Maffiaüzenet a kilencvenes évek stílusában

Szeptember 13-án meggyilkolták az Orosz Föderáció Központi Bankjának vezérigazgató-helyettesét, Andrej Kozlovot (kis képünkön). A bűncselekmény nyomán, úgy tűnik, a kilencvenes évek óta először ismét erősödik a szervezett bűnözők nyomása az orosz államra.

A merényletet két ismeretlen férfi követte el, amikor Kozlov a banki dolgozók szokásos futballedzéséről indult haza a „Szpartak”-stadionból. Előbb agyonlőtték sofőrjét, majd súlyosan megsebesítették a hivatalnokot, aki másnap belehalt sérüléseibe. A helyszínen megtalált pisztolyok markolatán textilbevonatú ragasztószalag volt, amelyen nem maradnak ujjlenyomatok. Ha ehhez hozzávesszük a lövések precizitását, szinte biztosan állíthatjuk, hogy profi bérgyilkosokról van szó. A fegyverek minősége azonban mást sugall. Az egyik egy átalakított gázpisztoly, a másik házi gyártmány. A helyszínen még egy szétroncsolódott hangtompítót is találtak. Profik nem ilyen eszközökkel mennek „dolgozni”, így a nyomozást sikeresen hátráltatja a hátrahagyott „bizonyíték”.
A gyilkosság másnapján néhány politikus és magas beosztású személy sietett leszögezni, hogy egy ilyen magas rangú hivatalnok meggyilkolása az állammal szembeni kihívás, és az állam köteles a megfelelő módon reagálni a történtekre.
Az állam reakciója nem késett. Vlagyimir Putyin a föderáció erőszakszervezeteinek vezetőivel és a Központi Bank vezetőivel közösen szervezett tanácskozáson elmondta: „Ez az eset a gazdasági bűnözéssel folytatott harc kiéleződését jelzi. Sajnálatos módon a szervezett bűnözés kedvére használja bankjainkat pénze tisztára mosásához. Havonta több milliárd rubelt mosnak tisztára szemeink láttára, és óriási tőke vándorol illegálisan külföldre.” Elismerte, hogy az általa végrehajtott pénzintézeti szigorítások ellenére az állam nem tudja kontrollálni a bankszférát, és nem tudja megakadályozni a törvénytelen pénzügyi tranzakciókat. A tanácskozáson egy olyan intézményközi munkacsoport létrehozását jelentette be, amely a bankszféra bűncselekményeinek feltárására és megakadályozására lesz hivatott, tagjai pedig az ügyészség, az adóellenőrök, a pénzügyi felderítők, a belügyi szervek, a titkosszolgálat és a Központi Bank munkatársai közül lesznek majd kiválasztva.
A bankvezér megölésére több kézenfekvő magyarázat is napvilágot látott. Egyrészt az elhunyt 1999-2001 közötti üzleti tevékenysége szolgáltathatott okot, mások a Központi Bankban a 1998-as devalvációig folytatott munkásságát hozzák összefüggésbe a bűncselekménnyel. Olyan hangos botrányokban is érintett volt Kozlov, mint a hamis bizonylatokkal a Központi Bankból ellopott rubelmilliárdok esete, amikor az elsikkasztott pénz javát csecsen szakadárok számláira utalták. Zsirinovszkij egyik közeli munkatársa, Alekszej Mitrofanov egy 1996-os ügyet emleget, amikor Kozlov amerikai tanácsadókat pénzelt Jelcin kampányához.

Putyin vezető banktisztviselők és az állam vezetői körében
Fotó: AP

Több kisebb-nagyobb ügy szerepel napirenden, ami miatt Andrej Kozlov kivégzését megrendelhették, azonban az utóbbi években a Központi Bankban folytatott tevékenysége vívhatta ki a legnagyobb „unszimpátiát”. A vezérigazgató-helyettes fő feladata a magánbankok ellenőrzése és működési engedélyeinek felülvizsgálata volt. Tevékenysége folytán csak a közelmúltban több mint negyven magánkézben levő bank működési engedélyét vonták be szabálytalan pénzmozgások miatt. Figyelemre méltó az a tény is, hogy Kozlov pár nappal a halála előtt javasolta, hogy örökre tiltsák el a pénzügyi élettől azokat a banki vezetőket, akik pénzmosásban vagy más törvénytelen tranzakciókban vettek részt. Ez az intézkedés nagyon sok gazdag, befolyásos embert érintett volna. Megfigyelők szerint inkább közöttük kell a megrendelőt keresni, mint azok közt, akiknek korábban okozott „kellemetlenséget” a megölt bankvezér.
Munkatársai szerint Kozlov becsületes, megvehetetlen ember volt, a korrupcióellenes harc élén állt. Az Izvesztyija egyik cikkében idézett banki dolgozó szerint emiatt „senkinek sem volt annyi ellensége, mint Andrej Kozlovnak”.
Elemzők szerint - tekintet nélkül Kozlov nagyszámú ellenségére - megöletése nem kevés kérdést vet föl, és óvatosságra int. Hiszen az ügyek ilyetén elintézését sokan már csak a múlt emlékének tartották. Bankárokat és magas rangú hivatalnokokat a régmúlt kilencvenes években volt divat megölni. Az akkori banditák mára befektetőkké lettek, szoros kapcsolatokat ápolnak a rendfenntartó erőkkel, és egészen más módszerekkel szereznek érvényt akaratuknak. Például büntetőügyeket, figyelmeztető letartóztatásokat rendelnek meg konkurenseik ellen. Hétköznapiak az ilyen esetek, megfelelő ismeretséggel 30-35 ezer dollárért hozzáférhetőek.
A bérgyilkosságok megjelenését sokan azzal magyarázzák, hogy a kilencvenes években bebörtönzött bűnözők mostanában szabadulnak, beilleszkedési problémáikat pedig régi szakmájukkal próbálják megoldani.
Andrej Kozlov magas rangú állami hivatalnok volt, megöletése sajátos üzenet a kilencvenes évekből. Ezek az üzenetek azonban nemcsak a magas rangú hivatalnokokhoz érkeznek meg, hanem próbára teszik az orosz társadalmat is, pont azokban az időkben, amikor az állam megerősödése képezi a politika főáramlatát. Szociológiai felmérések szerint évente körülbelül ezer, az államgépezet különböző szintjén levő hivatalnok kap hasonló „üzenetet”. Az önkormányzati reform keretében sok új jogkör kerül át a helyi képviselő-testületekhez, így sok privatizálatlan állami ingatlan tulajdonjoga is. A helyi „befektetői szándék félreértéséért” becsületes hivatalnokok az életükkel fizetnek. Kérdéses, hogy megerősíthető-e az állami szolgálatban levő hivatalnokok védelme.
Andrej Kozlov megöletése után még rémisztőbb a hivatalnoki pálya, a hivatalnokok pedig még inkább félnek felelős döntéseket hozni és ellenállni a korrupciónak. Épp a korrupció akadályozza az orosz állam hosszú távú fejlődését és a teljes értékű demokrácia kialakulását.