Tihanyi Péter
A Szabadság tér foglyai
Megindult a csőcselék

Annus Ferenc rendőr, 23 éves, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat tagja:
- Délután egyre rendeltek ki minket a laktanyánkból a Kossuth térre. Békés tömeget találtunk, még nem voltak sokan, átlagos napnak néztünk elébe. Óráról órára gyűlt a tömeg, de semmi gond nem volt egészen este hétig. Ha volt egy-két hangoskodó vagy provokátor, a mellettük lévők folyamatosan csitították.

Fotó: Somorjai László

A tömeg tehát kiszorította magából az ilyeneket. Velünk is normálisak voltak, közéjük valónak láttak és gondoltak minket, barátkoztak.
Mire kellett figyelnetek?
- Csak arra, hogy a kordonon belülre ne menjen senki.
Mit takar a Rendészeti Biztonsági Szolgálat elnevezés?
- Erős, nehéz krízishelyzetek megoldására kiképzett csapat vagyunk.
Például?
- Zűrösnek tűnő meccsek biztosítása, veszélyes demonstrációk, tüntetések levezetése, és hasonlók. Fiatal korunk ellenére kiképeztek bennünket sok mindenre, például tömeg oszlatására is. Épp ezért semmi feladatunk nem volt a téren, álltunk, és nem csináltunk semmit. Fél hét körül arra lettünk figyelmesek, hogy az addigra óriásivá vált tömeg áttöri az egyik kordont, de még ez sem tűnt veszélyesnek, mert megálltak, nem hőzöngtek, nem akartak bemenni a Parlamentbe. Viszont fél nyolckor nem hazavittek minket, hanem átvezényeltek a Szabadság térre, mondván, hogy ott van ránk szükség, de akkor sem gondoltunk semmi rosszra.
Akkor már teljes harci díszben voltatok?
- Igen. Sisak, pajzs és minden rajtunk volt.
Fegyver is?
- Fegyver nem. Mire odaértünk, hallottuk rádión, hogy a tévé előtt már összecsapások vannak.
Mit láttál, kik voltak a hőzöngők, hogy néztek ki a sípolók? Kik dobáltak, kik gyújtogattak?
- Az arcunk előtt a sisakon volt egy plexi, és a pajzson is, plusz a már égő autók füstje olyan homályt hozott a szemünk elé, hogy alig láttunk valamit. Csak azt észleltük, hogy milyen irányból jönnek a hangok, milyen irányból dobálják felénk az utcaköveket, üvegeket, Molotov-koktélokat, az autókról letépett darabokat.
Mi volt a konkrét feladatotok?
- Az MTV-székház folyosóin és az emeleteken randalírozókat kellett kihozni, a székházat megvédeni. „U” alakú félkörformát próbáltunk felvenni, és nagyon lassan közelítettünk a tévészékház bejárata felé. A tömeg előttünk és mellettünk picit hátrált, tartotta a távolságot. Tíz és húsz méter között lehetett az első sor minden irányban. Lassan haladtunk előre, közben mindenféle tárgyak, amiket az előbb említettem, röpültek felénk. Volt, akinek a pajzsa, másnak a sisakja tört be, és összeroncsolt alatta mindent.
Semmit nem csináltatok, mindent hagytatok?
- Hogyan? Pár tucat rendőr - a mi csapatunk épp annyi volt - egy tízezres felbőszült tömeg ellen? És mondom, a füst és a plexik miatt csak addig láttunk magunk elé, hogy a felénk röpülő tárgyak irányába tegyük a pajzsot, vagy kitérjünk előlük. A hőzöngőket, a hangulatot gerjesztőket és a hergelőket nem tudtuk kiszedni a csapatból, pedig ez is a feladatunk lett volna. Aztán a következő pillanatban én is megsebesültem.
Mit skandált és mit kiabált a tömeg?
- A stressz miatt, és mert nem tudtuk, hogy mi van, nem tudtam odafigyelni, mit mondanak. Már szavakat se hallottam, csak a dobálást észleltem, és csak dübörgött a tömeg, hogy vuuu, vuuu, vuuu.
Akkor már mit védtetek?
- Addigra már csak egymás életét a sorban. Csak egyetlen dolog volt bennünk, hogy mindegyikünk megússza.
Mit gondoltál, mi az, amiben részt veszel, forradalom, tüntetés, verekedés?
- Nem volt idő ilyesmin gondolkodni.
Hogyan sérültél meg?
- Egy italosüveget vágtak hozzám, a sisakom szélén, a nyakamnál eltörött, és az üveg alja felhasította a nyakamat, és ott egy eret. Ömleni kezdett a vér.
Hogy kerültél a mentőbe?
- Miután sokunkat eltaláltak, megtorpantunk, nem mentünk tovább, hanem oldalt egy sorban lassan kijöttünk. Többünknek a lábát és a kezét találták el. Sikerült a rendőrségnek egy utcát lezárni a tömeg elől, az utca másik végén sorakoztak a mentők. A mentőben bemerevedett a nyakam, mozgatni se tudtam. Mikor a mentő megtelt ellátott kollégáimmal, behoztak minket a Honvéd Kórházba. A hangadó lázítók ellen mi, rendőrök semmit sem tudtunk tenni, de a bátrabb civileknek a tömegből sikerült a hőbörgők egyikét-másikát lecsitítani és rendre utasítani. A pajzs nagyon sokat segített, annak ellenére, hogy sokunké összetört. A sisakunk úgy behorpadt a kövektől, mintha motorral buktunk volna.
Tanulság, konklúzió?
- Az igazi halálfélelmen és a tehetetlenségen túl az a hozzáállás tetszett, hogy voltak, akik a tömegből bátran odaálltak a dobálók elé, és mondták, hogy nem muszáj a rendőrt megtámadni ahhoz, hogy bármit is elérjenek.
Szerinted a téren történteknek mihez volt leginkább köze?
- Ezt nem tudtam megállapítani. Főleg azt nem tudom, hogy a Kossuth téren a még békés sokaság hogy alakulhatott át életveszélyes, kiszámíthatatlan lincselő tömeggé. Azt éreztem, hogy az, hogy több száz ember kövekkel dobál fegyvertelen rendőröket, csak úgy lehetséges, hogy nem tudja, mit csinál. Meggyőződésem, hogy csak a véletlenen múlt, hogy mindnyájan életben maradtunk, és nem haltunk meg akár többen is.

* * *

Drexler István tűzoltó zászlós. Szabadság tér, éjjel tizenkét óra:
- Aznap este kétszer vezényeltek oda. Másodszor akkor küldtek, miután az autókat fölgyújtották, mikor már elszabadult a pokol. Két fecskendővel mentünk az égő autókat eloltani. Elkezdtük oltani a bejárat előtt lévő égő autót, mire az ott álló tömeg felszólított minket, hogy ne az égő autót, hanem a rendőröket locsoljuk.
Azaz?
- Azaz azt kérték, hogy álljunk melléjük, és helyezkedjünk szembe a rendőrökkel, mert „aki magyar, velünk tart”. Közben kődarabok és üvegdarabok röpködtek a fejünk fölött.
Kérdés volt, hogy kinek a pártjára álljanak?
- Nem volt kérdés. Ezt elmondtam a tüntetőknek, hogy eloltjuk a tüzet, és sehova nem állunk, hanem elmegyünk innen, mert ez a dolgunk. Elkezdtük oltani az autót, de pár másodperc múlva a tömeg a kollégáim kezéből kivette a vízcsövet. Erre odamentem, megkérdeztem a hőzöngőket: mi van, gyerekek? Azt válaszolták: vagy mellettünk, vagy ellenünk. Mondtam a kollégáimnak, rakjatok le mindent - amit visznek, visznek -, és húzzunk azonnal kifelé. Úgy gondoltam, az életünk többet ér annál, minthogy egy autót eloltsunk. Minimum szétvernek minket, és az sem biztos, hogy egészben kijutottunk volna onnan. Ne értse félre, se én, se a kollégáim nem vagyunk félős gyerekek, mi voltunk a Műegyetem alagsorában, a lőtérnél is, a kollégáink közül ott haltak meg hárman.
Az összbenyomás?
- Lincs, őrület, felheccelés, balhé. Ez mind együtt. De csak arra figyeltem, hogy magamat és a rám bízott öt embert épségben kihozzam.