Pálfy Gyula
Baljós árnyak komponistája

Kés a vízben, Iszonyat, Vámpírok bálja, Őrület, A halál és a lányka, A kilencedik kapu. Nem egy kültelki videotéka B-kategóriás horrorkínálatáról van szó, hanem Roman Polanski filmjeiről, akit sokan a ma élő egyik legnagyobb filmrendezőnek tartanak. Az európai szakma Polanskinak a teljes filmtörténelemre gyakorolt hatását nemsokára Varsóban ismeri el az Európai Akadémia életműdíjának átadásával.

Jelenet A zongorista című filmből

A Polanski személyét övező tiszteletet és várakozást jól érzékelteti, ahogyan pár napja Budapestre várták - végül is hiába. A rendező egyik főműve, a Vámpírok bálja magyarországi színpadra állításáról ejtett volna szót, melynek szerepeiért a hírek szerint máris komoly könyöklés indult vagy ötszáz énekes és színész jelentkezésével. A világhírű filmes távollétének valószínűleg köztörvényes oka van: tarthatott attól, hogy esetleg kiadják az Egyesült Államok hatóságainak, ahol 1977 óta körözés alatt áll - egy tizenhárom éves kislány megrontása miatt.
A ma már elsősorban Európában ünnepelt formabontó művész meg az erkölcsi botrányokkal és döbbenetes tragédiákkal terhelt hetvenhárom éves öregúr mintha két, gondosan külön kezelendő témaként jelenne meg a médiában. Mondhatnánk persze nagyvonalúan, hogy Polanski élete és filmjeinek üzenete nem más, mint pontos lenyomata a huszadik század nyomorúságainak. Így a személyiségrajza jótékonyan semleges lenne, elfedve az egyéni döntések és a személyes felelősség súlyát. Ehelyett inkább az alkotó életének és műveinek egymásra hatását szeretnénk látni.