Papp Levente
Lányrabló olimpikon
Schwarz fekete üzletei

Wolfgang Schwarz, az 1968-as grenoble-i téli olimpia osztrák műkorcsolyázó bajnoka az utóbbi években leánykereskedelemmel és egy emberrablási kísérlettel borzolta a sógorok idegeit.

Az ötvenkilenc éves Wolfgang Schwarz egykor dicsőséges napokat látott, ünnepelt sztár volt, aki az 1968-as olimpiai bajnoki címe után évekig a Holiday on Ice amerikai jégrevü jól fizetett csillagai közé tartozott. A megkeresett pénzből Schwarz nagy lábon élt, néhány évtized múltán viszont újabb jövedelemforrás után kellett néznie.
Schwarz kelet-európai országokkal bizniszelt. Litvániából és Romániából importált fát, valamint egy vendéglőt is nyitott. Az üzlet azonban nem hozta el a remélt hasznot, így az egykori élsportoló fiatal lányokat csempészett Litvániából Ausztriába, akiket prostitúcióra kényszerítettek. Schwarz viszonylag hamar lebukott, és először 2002-ben, majd tavaly már második alkalommal került bíróság elé leánykereskedelem vádjával. Az exolimpikon először még könnyen szabadult a börtönből, mivel súlyos rákbetegsége miatt kezelése számos olyan mellékhatással járt, ami miatt felmentést kapott a büntetés letöltésétől. Schwarz ügyvédje szerint ügyfele ezt követően „teljesen legális” üzletek kiépítésén fáradozott, romániai partnerekkel „fával és nem lányokkal” kereskedett. Ezután viszont elkövette élete legnagyobb balfogását: elkezdte megszervezni egy román milliárdos Bécsben élő lányának elrablását. Schwarz egyre súlyosbodó anyagi gondjai miatt volt kénytelen megválni bécsi házától, amit aztán bérbe adtak a romániai Slanic-Moldova város dúsgazdag polgármesterének. A polgármesterről úgy hírlik, hogy hazája harmadik leggazdagabb embere, és a bécsi házat a városban tanuló tizennyolc éves életvidám leánya, Andrea számára bérelte. Andrea Serban többek között exkluzív sportautójával és látványos költekezésével keltett feltűnést. Schwarz méltatlannak érezte, hogy régi házában most egy gazdag papa lánya lakik, aki két kézzel szórja a pénzt, ezért kitalálta, hogy 2-3 millió eurós váltságdíj ellenében elraboltatja a lányt. Hozzá is kezdett a szervezéshez: volt egy román barátja, akit megbízott az előkészületekkel. Mikor azonban a román barát megtudta, hogy kinek a lányáról van szó, azonnal visszakozott és értesítette a papát egy névtelen levélben, hogy mit terveznek a lánya ellen. A magánnyomozás megindult, és a szálak Schwarzhoz vezettek. Az üldözőből üldözött lett. Végül egy osztrák újság segítségével sikerült tőrbe csalni és felvételt készíteni róla, amint megbízást ad a lányrablásra. Ennek fényében nem tűnik túl őszintének a bíróság előtt tett beismerő vallomása: „Elismerem, hogy én találtam ki a lány elrablását, és nem tudok rá magyarázattal szolgálni.” Ítélete, a nyolc-éves fegyházbüntetés enyhének mondható, mivel az emberrablásért akár húsz évet is kaphatott volna. Schwarz ennek ellenére mindent elkövetett, hogy súlyosbítsa az ítéletet: szökést kísérelt meg, valamint megpróbálta eljátszani az elmebeteget is. Az orvosi vizsgálat azonban megállapította, hogy egomániás lelkialkatát leszámítva lelkileg teljesen egészséges.