Hetek X. évfolyam, 34. szám, 2006. augusztus 25.

Izrael nem következmények nélküli ország. A hatalmat ellenőrző szervek és a közvélemény behajtják a választott vezetőkön nemcsak a politikai hibákat, de a morális vétkeket is. Most előfordulhat, hogy rövid időn belül az izraeli elit jelentős része kicserélődik, a jobboldali államelnöktől a baloldali hadügyminiszterig, a centrista igazságügy-minisztertől a nemrég kinevezett vezérkari főnökig.

A rendőrség szerint „drámai bizonyítékok kerültek elő”, miután a nyomozók átkutatták Mose Kacav izraeli államelnök irodáját és rezidenciáját. A rendőrök lefoglalták Kacav hivatali és személyes számítógépeit, és a hét órán keresztül tartó razzia során kihallgatták az elnöki iroda több tucat munkatársát. Egy hivatalban lévő államfővel szemben példátlan eljárás oka az, hogy alapos a gyanú: Kacav megerőszakolta egyik beosztottját. A vizsgálatot vezető Menachem Mazuz főügyész szerint az államfő hatalmi helyzetével visszaélve kirúgással fenyegette meg az elnöki iroda egyik női alkalmazottját, ha az nem létesít vele szexuális kapcsolatot. A nyomozók emellett azzal is gyanúsítják Kacavot, hogy anyagi előnyökért adott egyes esetekben kegyelmet bűnügyekben. Ha a vádak beigazolódnak, az elnököt a parlament megfoszthatja hivatalától, feltéve, hogy addig önként nem mond le.
Ha valaki azt gondolná, hogy a főügyész a baloldali-centrista kormány kedvében akar járni a jobboldali Likud által jelölt államfő elleni eljárással, téved. A főügyész által vizsgált másik zaklatási ügyben a kormányzó párt, a Kadima igazságügy-miniszterének, Haim Ramonnak a héten már le is kellett mondania a posztjáról.
A Kadima egy további vezetője, Cahi Hanegbi, a Knesszet Külügyi és Védelmi Bizottságának az elnöke ellen is vizsgálat zajlik. Hanegbi három évvel ezelőtt Ariel Saron kormányában volt környezetvédelmi miniszter. Akkori tevékenysége alapján most a választásokkal összefüggő csalással, hatalommal való visszaéléssel és az igazságszolgáltatás akadályozásával gyanúsítják.
Bűnügyi következménye valószínűleg nem lesz az elmúlt hetek legnagyobb felháborodást kiváltó botrányának. Dan Haluc vezérkari főnök a libanoni válság kirobbanásának a napján már tudta azt, amit a közvélemény akkor még nem, hogy a Hezbollah három órával korábban elrabolt két izraeli katonát, nyolc másikat pedig megölt. Mint az egyik izraeli napilap kiderítette, az első számú parancsnok nem csak a katonák sorsa miatt aggódott a kritikus órákban. Haluc a válságtanács egyik szünetében felhívta Tel Aviv-i tőzsdebró-kerét, hogy azonnal adja el az összes részvényét. Épp időben, mert a tőzsde a háború hírére órákon belül zuhanni kezdett. Haluc a befektetését megmentette, tisztességét azonban - főleg az áldozatok hozzátartozói szemében - elveszítette.
A 35 napos libanoni konfliktus politikai következményei leghamarabb Amír Perec hadügyminisztert érhetik utol. A volt szakszervezeti vezető nevetségessé tette magát, amikor a négyezer Hezbollah-rakéta okozta veszteségek miatt azzal védekezett, hogy őt a hadsereg úgymond „nem tájékoztatta” a rakétafenyegetésről. A szakszerűtlenséget kéri számon a közvélemény Cipni Livni külügyminisztertől is, aki a konfliktus első heteiben elzárkózott a külföldi sajtó elől, miközben az ellenség telikürtölte a világot az Izrael elleni propagandával. A háború kudarcáért a fő felelősséget természetesen Ehud Olmert miniszterelnöknek kell viselnie, aki ellen ettől függetlenül szintén vizsgálat zajlik. Az ügyészség szerint Olmert még jeruzsálemi főpolgármesterként irreálisan alacsony áron vásárolt előkelő rezidenciát magának.
Felkészületlen, korrupt, erkölcstelen politikusok másutt is vannak. Az izraeliek azonban David Ben-Gurion és Golda Meir óta elvárják azt, hogy vezetőik a legnehezebb körülmények között is önfeláldozóan az előttük álló feladatra koncentráljanak. Ezért nehezebb Olmerték dolga külföldi kollegáiknál.