Hogy tisztán lássuk, milyen könynyű, vegyünk egy egyszerű példát. Vegyünk
egy könyvet, ami a hottentották (németül: Hottentotten) szokásait tárgyalja.
Megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják, és bezárják őket olyan
ketrecekbe (Kotter), amit egy ponyva (Lattengitter) fed, hogy megvédjék őket.
Egy ilyen ketrecnek a neve: ponyvával lefedett ketrec (Lattengitterkotter),
és amikor a kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy
Lattengitterkotterbeutelratten - azaz kenguru a ponyvával fedett ketrecben. Egy
szép napon a hottentották elfogtak egy gyilkost (Attentäter), azzal a váddal,
hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki ráadásul hottentotta volt (Hottentottenmutter),
és akinek a fia buta és dadogós volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül
úgy hívják, hogy Hottentottenstottertrottelmutter, a gyilkosa pedig a
Hottentottenstottertrottelmutterattentäter. El is fogta őt a rendőrség, és
becsukták egy kenguruketrecbe, de a fogoly sajnálatos módon megszökött. Amint
ezt észrevették, elkezdték felkutatni, és hamarosan rohant is a megtaláló (egy
hottentotta katona), hogy ezt ordítva közölje főnökével: - Elfogtam a gyilkost!
(Attentäter) - Melyiket? - kérdezi a főnök. - A
Lattengitterkotterbeutelrattenattentätert!- válaszolja a katona. - Hogyhogy, a
gyilkost, akit a kenguruketrecbe zártunk?- Hát - válaszolja -, a
Hottentottenstottertrottelmutterattentätert.- Ó, mondhattad volna az elején,
hogy elfogtad a
Hottentottenstottertrottelmutterlattengitterkotterbeutelrattenattentätert!
Amint az szabad szemmel is jól látható, a német nyelv igazán egyszerű!