Karl Pfeifer, Bécs
Slota krétát evett
Brutális magyarosítás Szlovákiában

Jan Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője gyűlöli a zsidókat, a cigányokat és a magyarokat. Mindez egyáltalán nem zavarja a szlovák külügyminisztert, Jan Kubist, aki Bécsben nemrég kijelentette: „Vladimir Meciar és Jan Slota esélyt érdemelnek… Esélyt kell adnunk nekik, hogy megmutassák, hol állnak ma.” Néhány nappal később, a Die Pressének adott interjúban Slota megmutatta, hol áll ma.

Mint szélsőséges politikusok szokták, Slota, Zsolna polgármestere, arra hivatkozott, hogy egy idézetet kiemeltek a szövegkörnyezetből. Ez nem új. De az, hogy egy kormánypárt vezetője azzal magyarázkodik, hogy felöntött a garatra, amikor páncélosokat akart küldeni Budapestre, mégiscsak újítás. A bécsi újságíróval beszélgetve Slota azt a benyomást kelti, mintha krétát evett volna.
A kisebbségek védelmezőjének mutatja magát, és megkérdezi, hová tűnt el az eredetileg hatszázezres szlovák kisebbség nagy része Magyarországon, miért maradtak ma csak negyvennégyezren? „Hová tűntek a többiek? Agyonlőtték őket, vagy mi?” Azt sem érti Slota, aki kikéri magának, hogy nacionalistának nevezzék, hiszen ő hazafi, hogy miért volt azelőtt kétszázötvenezer magyar Szlovákiában, és most négyszázötvenezer. „A holdról estek le. Ez egy világos bizonyítéka a brutális magyarosításnak. Dél-Szlovákiában a magyarok cégek ezreit birtokolják. Aki ott munkát keres, annak nincs esélye, ha nem beszél magyarul.”
Slota néhány nappal korábban kijelentette, hogy „irigyli a cseh testvéreket” azért, mert kiutasították a szudétanémeteket - amit csak úgy lehet értelmezni, hogy sajnálja, hogy a Hitlerrel ugyancsak együttműködő Szlovákiából nem utasítottak ki minden magyart. De azért az új szlovák kormánynak mégis vannak hívei Európában, akikre érdemes felfigyelni. Egyrészt a szélsőjobboldal, mint például az osztrák Andreas Mölzer, aki az FPÖ-t képviseli az Európai Parlamentben, és aki hetilapjában, a Zur Zeitban lelkesen üdvözli az új szlovák koalíciót. 2003-ban ugyanez a Mölzer még szeretettel fogadta Ausztriában Csurka Istvánt. Tempi passati - elmúlt idők, hála a szlovák baloldali kormánypártnak.
Érdekesebb ennél a német baloldalhoz közelálló berlini napilap, a Junge Welt, amelyben Jürgen Elsässer kifejti, hogy miért kell az igazi baloldalnak támogatnia a Fico-Meciar-Slota-koalíciót. Érvelése pofonegyszerű: az európai közvélemény és a sajtó nagy része ellene van, és mivel Robert Fico kijelentette, hogy ő a neoliberalizmus ellensége, ezért Elsässer már arról ábrándozik, hogy majd Szlovákia osztályharccal megijeszti a tőkét - amiről persze kényelmes egy berlini sörözőben gondolkodni, de ami annyit is jelenthet, hogy Szlovákia fejlődése megakad, és a lakosságnak emiatt szenvednie kell.
Az újságíró aztán kijelenti:
„A magyar kisebbség képviselői, akik német lapkiadók szlovákiai fiókjaival a leghevesebb hisztériát keltik az új kormány ellen, különben nem objektív tanúk, hanem Budapest ötödik hadoszlopa.”
Az ötödik hadoszlop kifejezést Emilio Mola Vidal spanyol fasiszta tábornok használta először a spanyol polgárháború alatt, amikor négy hadoszlopa Madrid felé vonult. Ötödik hadoszlopnak a legális kormány ellenségeit nevezte, akik Madridban maradtak, és segítették a lázadó fasisztákat. Tehát a berlini újságíró azt sugallja, hogy a magyar kormány fasiszta, és a magyar kisebbség a budapesti kormány ügynöke. A tény, hogy 1990 óta minden magyar kormány ápolta a jószomszédi viszonyt Szlovákiával, mellékes számára, hiszen ő tudja, kik a jók (a szlovákok és a szerbek), és kik a rosszak (a magyarok).