Rimaszombati Andrea
Kafr-Kána: nyitott kérdések
Izrael és a média háborúja

A világszerte hatalmas felháborodást keltő dél-libanoni Kána faluban történt robbanás, amelyben 56 civil halt meg, valószínűleg nem az, aminek látszik. Holott a világsajtó minden kétséget kizáróan Izraelt teszi felelőssé az esetért, és már „emberiség ellen elkövetett bűntényről” beszélnek, az ügy körültekintő vizsgálata mégis több kérdést hagy nyitva, mint amennyit megválaszol.

Amir Eshel, az Izraeli Légierő (IAF) dandártábornoka a hadsereg által összehívott sajtótájékoztatón felhívta a figyelmet arra a furcsaságra, hogy repülőgépeik szombat éjszaka egy órakor lőtték Kána városát, az épület, ahol a civilek tartózkodtak, azonban legkevesebb hét órával azután omlott össze, hogy izraeli rakétatalálat érte. A többi kilőtt izraeli rakéta ettől a helytől négyszáz méterre csapódott be. Eszerint vagy egy „bent felejtett” izraeli rakéta robbant fel késleltetve, vagy a Hezbollah újabb fekete propagandaakciójáról van szó. A Haaretz című izraeli lapban megjelent információk alapján a helybeliek is megerősítették, hogy az izraeli támadás éjjel történt, az arab riporterek viszont reggel fél kilenc körül kezdtek tudósítani az eseményről. Az újság szerint a rakéták becsapódása után az épületből emberek jöttek ki, hogy felmérjék a károkat, de még ezután sem hagyták el azt.
Ehud Olmert miniszterelnök egy kormányülésen elmondta: „mélyen sajnálják”, ami történt, de a felelősség kérdése itt sem teljesen bizonyított, ugyanis a hadsereg felhívta a civilek figyelmét a támadás előtt, hogy hagyják el a térséget. Olmert rámutatott, hogy Kánából és térségéből az elmúlt húsz napban több mint 150 katyusa rakétát lőttek ki, amiről az Izraeli Hadsereg (IDF) egy videofelvétellel is rendelkezik. A knesszetben Amír Perec védelmi miniszter és Olmert miniszterelnök is bejelentette, hogy nem jöhet szóba fegyverszünet addig, amíg a Hezbollahot nem fegyverzik le.

Izrael-ellenes tüntetés Pakisztánban

A kánai esettel kapcsolatosan az Izraeli Hadseregben széles körű nyomozás indult, bár a CBN izraeli tudósítója, George Thomas találóan mutatott rá arra a tényre, hogy a világ számára a nyomozás eredménye teljesen lényegtelen - szinte minden országban tényként kezelik Izrael felelősségét a kérdésben. Az NBC bejrúti tudósítója, Richard Engel teljes felelősséggel nyilatkozik arról, hogy „semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy a Hezbollah a térséget rakétakilövésre használta volna”, és szívszorító képekkel ecseteli, hogy a kánai tragédia után elrendelt negyvennyolc órás támadási szünetben a „Hezbollah-harcosok előmerészkedtek a rejtekhelyeikről, élettel teltek meg az utcák”.
A „kedvező sajtót” meglovagolva a Hamasz és a Palesztin Hatóság máris azzal fenyeget, hogy az eset hátráltathatja a gázai tűzszüneti megállapodásokat és a július 12-én elrabolt Gilad Shalit tizedes szabadon engedését, és öngyilkos merényleteket helyeztek kilátásba. A radikális vezetők - Khaled Meshaal Hamasz-vezető-től kezdve Basar al-Asszad szír miniszterelnökig - ellenállásra buzdítják a lakosságot. A Hezbollah Bejrútban, az Iszlám Dzsihád pedig Gázában tüntetett az ENSZ-képviseletek előtt. Bejrútban a tüntetők az ENSZ épületének ablakait betörték, a demonstráción amerikai és izraeli zászlókat égettek, miközben a tömeg azt kiabálta: „Pusztítsátok el Tel Avivot!”
Az Egyesült Államok az utóbbi egy hétben szinte teljesen magára maradt Izraellel kapcsolatos álláspontjával, mely szerint időt kell hagyni a hadseregnek arra, hogy lefegyverezze a Hezbollahot, és teljesen felszámolja a terrorszervezetet a határ menti régióban. Amerika továbbra is szorgalmazza az ENSZ mellett egy nemzetközi haderő betelepítését a térségbe, amely képes lesz fenntartani a rendet Libanonban, lehetővé téve egy „Hezbollah-mentes” kormány pozíciójának megerősödését az országban. n