Gigászok, óriások, nefilimek

Telitalálatnak, izgalmas, gondolat- és fantáziaébresztőnek tartom a Hetek legutóbbi számaiban a Hit és Értékek rovatban a gigászokról, óriásokról, nefilimekrol közzétett „sorozatot”.
A nagyon érdekes összefüggéseket feltáró írások nyomán utánanéztem egy-két dolognak, és nem is kellett sokat lapoznom, amikor egy, a skandináv mitológiát elemző könyvben megtaláltam a Niflheim kifejezést, amely az északi népek mondáiban egy földrajzi helyként szerepel, ahonnan kiinduló fagyos folyókból alakult ki hitük szerint az első déróriás, Ymir. További lapozgatás után újabb érdekességet találtam a skandináv mitológiában jötunnként emlegetett óriások nevének eredetéről. Ez az etunn, etuna szavakból származtatható, ami evőt, nagyevőt, esetleg emberevőt jelent, és így teljesen egybevág az óriások Bibliában leírt tulajdonságaival.
A témával kapcsolatban két kérdésem lenne. Az ókort leszámítva a modernebb időkben, mondjuk a középkor folyamán is keletkeztek-e leírások az óriásokról és tetteikről? Illetve: létezhet-e, van-e a nefilimeknek esetleg valamilyen magyar vonatkozásuk, szerepelnek-e hasonló lények az ősi honfoglaláskori vagy akár azelőtti mondáinkban? Ha igen, szerintem ez is megérne egy hosszabb-rövidebb elemzést!
További sok sikert kívánva, üdvözlettel:
Szilágyi Gábor, Salgótarján

 

Tisztelt Szerkesztőség!

Köszönöm Önöknek, hogy az olvasói kérdések - és részben az én dilemmáim - miatt is (képünkön). (Hetek, 2006. július 21.)
Kíváncsian vártam a véleményét a gigászoknak több apokrifben (a Jásár könyve, a Jubileumok könyve) és az Énok első könyve című pszeudoepigrafában leírt 3000 rőfnyi (illetve a görög nyelvű Énok könyve töredékekben 300 könyöknyi) rendkívüli méretével kapcsolatosan.

Az interjúban Heron úr, ezt cáfolandó, egy egyszerű „képtelenségnek tartom”-mal válaszolt, és hozzátette, hogy szerinte „a reális szám 4-6 méter lehet”. A gigászok nagyságára vonatkozó adatokat „különböző arányok” szerint a mai mértékegységekre átszámoló tudósok következtetése és az ősi iratokban szereplő méretadatok számomra továbbra is ellentmondásosnak látszanak. Ha ugyanis az „óriások” magassága 4-6 (vagy a maximum 10-13) méter, akkor ez kellene, hogy megfeleljen a három apokrifben leírt 3000 rőfnek, amiből könnyen kiszámítható, hogy egy rőf kb. 2-4 mm. Nos, ez nyilvánvalóan nem lehet helyes, már csak azért sem, mert nem logikus, hogy miért ilyen pici mértékegységben (paraszthajszálban) adta volna meg a fent jelzett mindhárom nem kanonikus könyv az „óriások” méretét. (Egyébként a rőf a Magyar Néprajzi Lexikon szerint „a kar hosszúságát, ill. a kifeszített kar hosszát a mell közepétől a hüvelykujj hegyéig alapul vevő hosszmérték”. Értéke az idővel is és a helyektől függően is változó volt, de még a kisrőf is 0,3 m volt!)
Végül egy képet mellékelek, amely a bagdadi múzeumban készült a sumer korból származó harci bárdokról.

Tisztelettel: Mihály Sándor