Papp Levente
Fertőzött vér
Joshua harca az AIDS-cel

Joshua Lunior , a huszonnégy éves New York-i egyetemista első pillantásra makkegészségesnek néz ki, ő azonban nem titkolja el súlyos betegségét. „Ha melléd ülnék, nem mondanád meg rólam, hogy van valami bajom, hacsak nem mondanám el magam, persze nem akarom titkolni, ez az életem részévé vált”- mondta el a USA Today újságírójának, Steve Sternbergnek. Joshua születésétől fogva vérzékenységben (hemofília) szenvedett, és négy és fél éves korában gyógykezelése során egy vérkészítmény HIV vírussal fertőzte meg. Húsz évvel ezelőtt ugyanis még nem szűrték a vért az ártalmas vírustól, amely akkoriban kezdett elterjedni.

Joshua a hemofília és AIDS-betegség ellenére egészségesnek néz ki, de ennek az imázsnak nagy ára van. A vérzékenység elleni vérkészítmény ára elérheti az évi kétszázezer dollárt, az AIDS elleni gyógyszerek évente további tizenhatezer dollárba kerülnek. „De sokan még a gyógyszeres kezelés ellenére is meghalnak”- állítja Joshua édesanyja, aki ezzel a mondatával nem is leplezi, hogy az elmúlt húsz éve a fia életéért való aggódásban telt. Joshua anyja aggodalmai ellenére az életre koncentrál és nem a halálra. Aktív életet él az egyetemen, jól tanul, és számos AIDS-prevenciós előadást tart azért, hogy minél kevesebben ismerjék meg azt a szenvedést, amiben neki része van. Nem vágyik másra, csak normális életre, ami saját bevallása szerint „nevetségesen kemény” feladattá vált a számára.
Joshua tragédiája nem egyedi, ugyanis a nyolcvanas évek elején rohamosan terjedő AIDS ellen indított küzdelem akkor még gyerekcipőben járt. Évekig nem fordítottak arra gondot, hogy az elsősorban homoszexuális férfiak között terjedő betegség terjedésének más módjait megakadályozzák, például a vérkészítmények szigorú ellenőrzésével. A nyolcvanas évek elején csak az USA-ban több mint tízezer hemofíliás beteg fertőződött meg HIV vírussal „gyógykezelése” során! Sokan közülük átadták a betegséget házastársaiknak és születendő gyermekeiknek. Hozzávetőleg ötezer hemofíliás HIV-fertőzött beteg halt meg eddig, ami az USA történetének egyik legsúlyosabb orvosi tragédiája. A bíróságok kártérítésre kötelezték az államot és a vérkészítményeket előállító gyógyszergyárakat. Több százezer dolláros kártérítéseket fizettek az ügyben érintett több ezer károsultnak, persze ettől a betegek még nem gyógyultak meg. Nemcsak az USA-ban történtek hasonló esetek. Franciaországban, Japánban, Svájcban és Németországban a kártérítések kifizetése mellett néhány esetben a felelősöket börtönbüntetéssel is sújtották.
Kelet-Európa zárt társadalmi rendszerében az AIDS terjedése néhány éves csúszással jelentkezett, és a Nyugaton kirobbant botrányok után jobban odafigyeltek a vérkészítményekre, ezért nincs talán anynyi érintett, mint a fejlett társadalmakban.
Kanadában az augusztus 13-án kezdődő 16. Nemzetközi AIDS-konferencia előtt még mindig frissek a sebek. A kanadai Vörös Kereszt is vétkesnek találtatott „szennyezett” vér továbbításában, ezért a szervezet már nem vesz részt vérgyűjtő akciókban, kizárólag karitatív tevékenységre koncentrál.
Az AIDS-betegséget először 1981-ben regisztrálták amerikai orvosok Los Angeles-i homoszexuális férfiak körében. Joshua Lunior ebben az évben született súlyos vérzékenységgel. Nem sokkal a HIV vírus regisztrálása után nyilvánosságra került, hogy a súlyos betegség nemcsak szexuális úton, hanem fertőzött vérkészítményekkel is terjed. A speciális vérkészítményekre szoruló hemofíliásokat megnyugtatták, hogy ne aggódjanak, használják a vérkészítményeket, ahogy azt az orvosok rendelték. Ennek ellenére a vérkészítmények, amelyek számos donor véréből származtak, és a véralvadást elősegítő anyagokat tartalmazták, nem lettek bevizsgálva sem AIDS-, sem Hepatitisz-vírus kiszűrése céljából. Joshua szülei megdöbbentek, amikor kiderült, hogy négyéves gyermeküket fertőzött vérrel kezelték. Joshuának hatéves korában mondták el, hogy nemcsak a vérzékenységgel kell együtt élnie, de arra tanították, titkolja el HIV-fertőzöttségét. „A diszkrimináció miatt úgy éreztük magunkat, mint a leprások”- vallották meg szülei a titoktartás okát. Joshua donorként tizennégy éven át aktívan részt vett az AIDS-ellenes gyógyszerkutatásban, miközben tovább szenvedett a vérzékenységtől és az AIDS-gyógyszerektől egyaránt. Olyan szigorú kezelés alatt állt, hogy éjszakánként is fel kellett kelnie bevenni gyógyszereit. Mellékhatásként az egyik szer lázat okozott, a másiktól vesekövei lettek, továbbá tanulási nehézségei is keletkeztek, és külön erőfeszítésekbe került a szavak leírása. Küzdött, hogy legyenek barátai az iskolában, de miután a társak megtudták egészségi állapotát, kiközösítették. „Én lettem a bűnbak az osztályban”- emlékszik vissza korai diákéveire. Tizenkét évesen szerepelt Phil Donahue tv-showjában - kilenc sorstársával együtt a legfiatalabbként -, ahol a hemofília és az AIDS volt a téma. A környezet kezdett megváltozni, Joshua a helyi lap címoldalára került. A középiskolában már AIDS-prevenciós előadásokat tartott, és barátai is lettek, elkezdett „társadalmi életet” élni . Leküzdve tanulási nehézségeit sikerrel nyert felvételt a New York-i Állami Egyetemre. Jelenleg a manhattani Hunter College diákja, és a nyáron segédkezik egy táborban, amelyet HIV-fertőzött gyermekek számára szerveztek. Joshua szeretne saját családot. Az egyetemen megismerkedett egy lánnyal, Jensen Schneiderrel. Persze ahhoz, hogy saját gyermekei lehessenek, meg kellene gyógyulnia. Joshua nem adja fel, reménykedik, küzd, és várja a csodát.
„Az AIDS egy csomó barátommal végzett, de én ki akarok tartani és megmutatni, hogy mindnyájunkkal nem bír el.”