Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács Ibolya Anna
A libanoni–izraeli konfliktus évtizedei

Az 1967-es arab-izraeli háború és a Palesztin Felszabadítási Szervezetre mért 1970-es jordániai csapás után, amely a Husszein király elleni merényletkísérletet követte, számos palesztin menekült Libanonba - köztük Jasszer Arafat és a PFSZ.

1968. december 28-án izraeli kommandósok támadták meg a bejrúti nemzetközi repülőteret, több mint egy tucat repülőgépet semmisítve meg, megtorlásul az Athén repülőterén megtámadott, civileket szállító izraeli repülőgép elleni palesztin akcióért.
1973. április: Izraeli elit kommandósok - női ruhában, a későbbi miniszterelnök, Ehud Barak vezetésével - megölnek három PFSZ-vezetőt Bejrútban.
1975: Libanonban polgárháború tör ki, melynek során a palesztinok és a palesztinpárti libanoni milicisták szembekerülnek a libanoni keresztény milicistákkal.
A közel 15 évig húzódó háború hivatalosan 1990-ben ér véget. Szíria a polgárháború ürügyén csapatokat küld Libanonba, amelyek 30 évig, 2005 áprilisáig maradnak.
1978. március: Egy izraeli busz elleni PFSZ-támadás miatt az izraeli hadsereg bevonul Libanonba, hogy visszakényszerítse a PFSZ-t a határról. Miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban kötelezi Izraelt az azonnali visszavonulásra, Izrael kivonja csapatait. 12 mérföld széles „biztonsági zónát” hoznak létre, hogy Izrael területét megvédjék a határon keresztül történő támadásoktól.
1981. július 17.: Az izraeli hadsereg bombatámadást intéz a nyugat-bejrúti PFSZ-központ ellen, amelyben több mint 300 civil hal meg. A támadás után az Egyesült Államok támogatásával létrejön a tűzszünet Izrael, a PFSZ és Szíria között, amelynek csapatai Libanonban tartózkodtak.
1982: A tűzszünet 1982. június 6-áig tart, amikor a nagy-britanniai izraeli nagykövet elleni merényletkísérlet után Izrael mintegy 600 ezer katonával lerohanja Libanont, hogy visszaszorítsa a PFSZ-t a határról. Arafat és a PFSZ augusztusban elmenekül Libanonból, és Tuniszban telepedik le. Itt maradnak egészen 1994-ig, amikor is Gázába költöznek. Szeptember 14-én, nem sokkal beiktatása után meggyilkolják az Izrael-barát elnököt, Basir Dzsemajelt. Egy nappal később Izrael bevonul Nyugat-Bejrútba, és a következő napon közel 800 palesztin menekültet gyilkolnak le a libanoni keresztény milícia tagjai a Sabra és a Shatila táborokban. Izraelt azzal vádolják, hogy nem tett semmit a mészárlás megakadályozására.
1983. október: A Hezbollah öngyilkos merénylője felrobbantja az amerikai haditengerészet és a francia hadsereg bejrúti központját. A merénylet 298 áldozatot követel, közülük 241 amerikai. Néhány hónappal később kivonják az amerikai csapatokat Libanonból.
1985. június: Izrael Libanon nagy részéből kivonul, de délen továbbra is ellenőrzése alatt tartja a 19 km széles biztonsági zónát, egészen 2000 májusáig.
1993. július: Izrael megtámadja Dél-Libanont egy egyhetes akcióban, melynek célja a Hezbollah izraeli városok elleni támadásainak megszüntetése.
1996. április: Izrael és a Hezbollah között 16 napig tartó harc során összesen 137 személy hal meg, legtöbbjük libanoni civil.
2000. május: Az izraeli csapatokat kivonják Dél-Libanonból, és az ENSZ létrehozza a „kék vonalat”, a két ország közötti hivatalos határt.
2003. szeptember: Izraeli harci gépek bombázzák Dél-Libanont, válaszul arra, hogy a Hezbollah rakétákkal lőtt izraeli repülőgépekre.
2005. február 14.: Meggyilkolják Rafik Hariri volt libanoni miniszterelnököt. Szíriára egyre nagyobb nyomás helyeződik, hogy kivonja csapatait Libanonból, amit végül áprilisban meg is tesz.
(Összeállította: Lukács Ibolya Anna)