Bagyarik Cecília
Feszültségoldás
Interjú Csepregi Andrással, az Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetőjével

Hiller István miniszter hétfőn mutatta be az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetőjét. Az új tisztviselő, Csepregi András az Evangélikus Hittudományi Egyetem Nyíregyházi Hittanárképző Tagozatának docense ugyanolyan jogokkal fog rendelkezni, mint a szakállamtitkárok. Az általa vezetett titkárság közvetlenül a minisztertől fog függeni és maga is kezdeményezhet, illetve le is folytathat találkozót az egyházakkal.

Csepregi András

Hogyan értékeli az elmúlt négy év egyházpolitikáját?
- Lehetett volna sokkal jobb is a kapcsolat állam és egyház között. Mindkét oldalról sok felesleges feszültség halmozódott fel szerkezeti, politikai, érzelmi szinten egyaránt. Azt hiszem, hogy szerkezeti feszültség főleg az egyház-finanszírozásban jelentkezett. Szerencsére ez az a terület, ahol a legegyszerűbb oldani a problémákat.
Komolyan mondja?
- Az oktatási, a kulturális és a szociális szféra finanszírozási rendszere annyira bonyolult, hogy szinte átláthatatlan. Ebben a labirintusban folyik a kommunikáció, és igen gyakran az látszik, hogy a felek nem értik egymást. Ha sikerülne ezt a rendszert egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni, akkor egy csomó vitás kérdés automatikusan megoldódna. Ez az a terület, ahol szerintem legelőször lépni kell, és erre fogok koncentrálni az első hónapok során.
Tervezi-e feloldani azt a feszültséget, amit az állammal szerződésben álló és az e körből kirekesztett egyházak, illetve a mindenkori kormány között húzódik?
- Nem vagyok meggyőződve arról, hogy szerződésben állni az állammal annyival jobb, mint - az Ön szavára utalva - kirekesztettnek lenni ebből. Ha a későbbiekben, a részleteket megismerve jobban átlátom majd ezt a területet, törekedni fogok az optimális megoldásra.
Mit szól az SZDSZ által hangoztatott önfenntartóegyház-modellhez?
- Mindenkinek, de főleg az egyházaknak lenne jó, ha képesek lennének fenntartani magukat. De ezt pontosan annyira reális kívánni, mint azt, hogy a múzeumlátogatók tartsák fenn a múzeumokat. Nem járható út. Ehhez egy egészen más szerkezetű társadalomban és más gazdasági körülmények között kellene élnünk.
A szocialisták hívő tagozata azt javasolja, hogy a jövőben legyenek adókötelesek az egyházi szolgáltatások (temetés, esketés stb.)? Jó ötletnek tartja a felvetést?
- Őszintén szólva azért nem értem a hívő tagozatnak ezt a javaslatát, mert az egyházi jövedelem eddig azon az alapon volt adómentes, hogy a már adózott jövedelem után fizetik be az egyháztagok. Ugyanez a logika érvényesül az alapítványi rendszerben is. Nem érzem tehát logikusnak ezt a javaslatot, és nem is próbálom találgatni, hogy lehet-e más értelmezése.
Ön részt vett az „Igazság és kiengesztelődés” című tanulmánykötet megírásában, amely az egyházak múltjának feldolgozási lehetőségét elemzi. Hivatalba lépésével lesz-e változás az egyházi személyek ügynökmúltjával kapcsolatos kérdésben?
- A kötet, amire utal és a bizottság, amelynek a tagja vagyok, kizárólag az evangélikus egyház közelmúltjával foglalkozik. Tehát az én hivatalba lépésem semmilyen hatással nincs ennek a problémakörnek a megoldására.
Ön is az egyházak belügyének tekinti a kérdést?
- Természetesen igen. Olyan belügynek tekintem, mellyel az egyház a szélesebb nyilvánosság elé fog állni majd, amikor ez az ügy megfelelő módon feldolgozott lesz.
Most van terítéken a Vatikáni Szerződés felülvizsgálata. Ön szerint szükséges-e változtatni rajta, és ha igen, milyen irányba?
- Szeptember végén teszi le az erre a feladatra kiküldött bizottság az értékelést, melyet egyébként nagy örömmel várok. Addig nem tartom kompetensnek magamat, hogy erről beszéljek.