Hajdú Sándor
Nagyüzemi fabiznisz Székelyföldön
Úri villák, csillogó autók, zsíros bankbetétek, csíksomlyói szűzanya

Bár az erdőirtást törvény szabályozza, az elmúlt évek szabadrablása után még mindig nem szűntek meg a falopások Románia-szerte. Az állami erdők közel egyharmadát illegálisan vágták ki eddig, a károk anyagiakban nem kifejezhetők. A kitermelés most is óriási ütemben folyik, pedig egy nemrég keletkezett törvényjavaslat szerint az erdőket vissza kell szolgáltatni a magántulajdonosoknak. A szakemberek szerint ma az utolsó „szervezett lopás” folyik az állami erdészet kivitelezésében. A „fabiznisz” óriási hasznot hajt, ezért sok mindenki akar belőle részesedni, a politikusoktól kezdve az arab „famaffiáig” szinte mindenki, kivéve a hegyi falvak lakóit, akiknek az erdők hiánya miatt lezúduló sárlavina marad csak.

Mekkora területen vágták ki teljesen az erdőket Romániában? - kérdezem Iont, aki évtizedekig dolgozott a Román Erdészetnél középvezetőként. Senki sem tudja, még saccolni se merem - mondja, nehezen találva meg a magyar szavakat. Beszélgetésünk elején már leszögezte: szerinte nincs értelme írni a témáról, mert a fakitermelő cégek nem kicsiben játszanak, kezük messzire elér, a kutyaugatás meg úgysem hallatszik az égig, sem Brüsszelig. Mégis beszélgetni kezdünk, és egyre jobban belelendül az igazmondásba. A volt erdőmérnök szerint a vágások indoklására a legjobb mese az elmúlt évtizedben a viharkárokra való hivatkozás volt. Millió és millió köbméter fát termeltek ki ennek ürügyén.
„Mikor egészséges erdőket tüntettek fel súlyos viharkárt szenvedett területként, tudtuk, hogy a politikai élet valamely nagy embere akar egy kis mellékjövedelmet magának” - meséli mérnökünk. A lopást erdőtérképekkel és a faanyag mennyiségének felületes felbecslésével fedezték - magyarázza Ion. A román közvélemény szemet huny a dolgok felett, nem érdekli a nagyurak üzlete, hiába emeltek szót a parlamentben is a falopások miatt. A diktatúra gondolkodásmódja él tovább: az erdő köztulajdon, ami pedig közös, abból mindenki lophat, annyit, amennyit tud.
A politikai elit faüzleteiről nemrég közölt egy oknyomozó riportot a Ziua nevű lap.
A román és dán újságírók által jegyzett cikk súlyos vádakkal illette az RMDSZ politikusait is. „Verestóy Attila faügyletei közismertek. Gúnynevét is innen kapta, a román közvélemény csak »Drujba lui Dumnezeu«, azaz »Isten láncfűrésze« néven emlegeti a szenátort. A sok tízmillió eurós vagyonnal rendelkező Verestóy a NIVO nevű cégen keresztül bonyolítja le faüzleteit, s a vállalatnak sógora, Ferenczy Károly is részvényese” - áll a tényfeltáró értekezésben. A fakitermelésből szerzett nyereséget Verestóy különböző üzletágakba fektette: jól jövedelmez a szeszesitalbiznisz, a mezőgazdaság, az ipar és a média is. A bútoriparban is jelentős érdekeltségei vannak, gyárai Székelyudvarhelyen és Bákóban működnek. Igazán nagy profitot hozott 1995 és 1998 között a székelyföldi szélviharban kidőlt famennyiség hasznosítása: Verestóy cége főleg Borszék környékén „szüretelt”. A magyarországi vállalatok szinte ingyen tudták a hulladék fát felvásárolni, így a magyar cégek képviseletei óriási tömegben vitték a kitűnő fenyőárut át a határon. A deszka köbmétere 23 ezer forint volt, míg a fűrészárué 50 ezer. Természetesen a konténereket senki nem nyitotta ki, a vámnyilatkozatokon pedig deszka és hulladék fa volt feltüntetve - állítja Ion.
A folytatásban egy 1998-as jelentésre hivatkoznak a szerzők, miszerint a kitermelt fa 63 százalékát Magyarországra exportálták különböző csíkszeredai cégeken keresztül. Ion szerint az adatok fedik a valóságot, sőt az még színesebb is. Az erdőirtók semmilyen eszköztől nem riadnak viszsza: a nyomokat tűzzel tüntetik el, de az erdőgyújtogatás nemcsak a tolvajok, hanem a juhászok szokása is, a pásztorok így szereznek új legelőterületet maguknak. A birkák kicsit kormosak lesznek ugyan, de az nem számít, mert a gazdájuk lelkéhez igazodnak. Persze a fa feldolgozva az igazi, deszkaként sokszoros áron lehet továbbadni. Lopni nem csak az erdőből lehet - mondja Ion -, egy-egy liter pálinka a fatelep őreinek, és este egy rakat deszka cserél gazdát, mert a feketén szerzett áru sokkal olcsóbb. Mindenki részesedik a „fabizniszből” csak nem egyenlő mértékben. Fából van minden Romániában, higgye el - esküdöznek nevetve a helyiek -, és a jól betanult frázist idézik szabadon: csak átalakul az anyag, de nem vész el. Fából lettek a szép villák, a csillogó autók, a zsíros bankbetétek, még a szűzanya is Csíksomlyón - ironizál a nyugdíjas erdőmérnök, majd kacsintva hozzáteszi: talán még a maguk újságját is erdélyi fából készült papírra nyomják.
Nem hivatalos adatok szerint a román faexport szinte háromnegyedét az arab maffia tartja kézben. A tengeren át jut ki a legtöbb fa az országból. Mérnökünk sógora darukezelőként a constancai kikötőben dolgozott az elmúlt időszakban. Telefonon hívjuk találkozóra, hogy beszéljen élményeiről, amire kis kérlelés után rá is áll. Emil egykor hajóra vágyott, de csak a kikötőig jutott, ahol szinte minden munkát kipróbált már. A diktatúra bukása után hamar jelentkezett a vadkapitalizmus árnyoldala, a kikötőkbe hordott árukon látszott a legjobban, milyen erős a kereslet az importtermékek után, amelyek közül hamar a fa lett a sláger. „Többnyire éjszaka érkeznek a vonatok a zárt konténerekkel, amelyek egymás után tűnnek el a hajók gyomrában. Bennük rönk- vagy feldolgozott fa van. A fával általában luxusterepjárón érkező arab férfiak üzletelnek, akik helybéli sameszaikon keresztül veszik a fát. A kikötői hatóságoknak szeme sem rebben a fakereskedelem méretei miatt, jól ki van az támasztva kemény valutával - mondja Emil. Az erdőirtásnak véget kell vetni, hangoztatja szinte minden politikai szereplő, de még várnak a cselekvéssel, és bár törvény született az ügyben, a türelmi időszak még tart. A törvény betűje szerint viszsza kell adni az állami erdőket a régi tulajdonosoknak, illetve leszármazottaiknak. A jövendőbeli magántulajdonosok azonban kénytelenek lesznek még várni egy kicsit. Míg a törvényhozók a végrehajtáson vitáznak, az állami erdészet még egy utolsó, visszaszolgáltatás előtti, hatalmas kitermelésbe kezdett Székelyföld határán.
A tavalyi gyimesi, majd székelyföldi árvizek után arra tett ígéretet a kormány, hogy ellenőrzik az árvíz sújtotta megyék fafeldolgozóit, s hogy mennyire játszott szerepet a katasztrófákban az erdőirtás. Néhány tízmilliós bírság kiszabásával azonban megtették a kötelességüket a rendőrök, majd szép csendben ellaposodott a vizsgálatok folytatása - mondja Ion. „Nézze, nem lesz ennek vége, míg egy szálfát is látnak a hegyeken” - kesereg a volt mérnök, majd nyomatékot adva szavainak egy másik újsághírt mutat: a Gyilkos-tó környékén még Petre Romannak és a Demokrata Pártnak is voltak fakitermeléssel kapcsolatos érdekeltségei. „Pedig ő a miniszterelnök volt nemrég minálunk” - teszi hozzá lemondóan legyintve.