Az orosz Gazprom megvásárolta az E.ON-tól a magyar gáztározó- és
nagykereskedelmi rendszer közel felét, és ezáltal megszerezte a számára oly
nagyon áhított belső piaci pozíciót az unión belül. Az energiaóriás
Magyarországon keresztül komoly lehetőséget szerzett az európai
energiakereskedelemben.
Papp László
A közelmúltban jelentkező energiaválság Európát cselekvésre sarkallta,
melyből hazánk jelentős hasznot remélhetett, ugyanis kedvező fekvéséből fakadóan
kiválóan alkalmas arra, hogy gázelosztó központtá váljon a kontinens számára.
Egységes uniós energiapolitika hiányában Oroszország szembe tudná fordítani
egymással a nyugati és a keleti uniós tagállamokat, ha valamelyik felet zsarolni
kezdi az energiahordozók szállításának szüneteltetésével. Amennyiben viszont
hazánk a többi tagállammal egyetemben hatalmas tározókat épít, hozzájárulhat a
stabilabb energiaellátáshoz, ugyanis a tagországok képesek lennének válság
esetén egymást kisegíteni, és ezzel biztosítani az egységes fellépést. Mivel
azonban az orosz piac sem engedheti meg magának, hogy egy kontinens nagyságrendű
megrendelést elveszítsen, a Gazprom megelőzte a hallgatásba burkolózó magyar
államot, és lépett. A síri csendet csak a gazdasági miniszter néhány, korántsem
meggyőző mondata törte meg, amely szerint ez a tranzakció éppen az ellátás
biztonságát növeli. A parlament ennek jegyében fogadta el hétfőn a
földgázellátásról szóló törvény módosítását, amely alapján a kormány egy
igazságosabb gázár-kompenzációs rendszer kiépítésére törekszik, illetve
kiterjesztette mindezt a távhőszolgáltatást igénybe vevőkre, mivel őket is
érinti majd az áremelkedés.
A Gazprom a német E.ON-tól, egy barterüzlet keretében szerezte meg a két
magyar gázszolgáltató ötven mínusz egy százaléknyi tulajdonjogát. A megállapodás
igen fontos az orosz energiaóriás számára, aki hosszú ideje próbálja megvetni
lábát az európai fogyasztói piacon, mivel a profitrés itt sokkal magasabb, mint
a kitermelésben. A Fidesz álláspontja szerint ez a megállapodás az ország
Gazpromtól való egyoldalú függőségét erősíti, valamint az energiapiaci
versenyben a gázár szempontjából komoly kockázati tényezőnek tekinthető.
A tranzakció következtében több állam is a Gazprom túsza lehet, ugyanis a
gázárakról szóló hosszabb távú megállapodás 2016-ban lejár, így újra kell majd
kialkudni a hosszú távú árstratégiát. Pozícióinkat pedig nagyban ronthatja az a
tény, hogy a jövőben attól akarunk majd gázt vásárolni, akinek értékesítőként
innentől kezdve duplán érdeke, hogy a magyar gázárakat „felverje az égbe”.