Lukács András
Rakétaháború

Totális támadást indított az izraeli hadsereg a Hezbollah ellen Libanonban, azt követõen, hogy a Hezbollah elrabolta két katonáját a dél-libanoni határ mellett. Az izraeli akció következtében, amelyben eddig több mint kétszázan vesztették életüket, megváltozhat az elmúlt években kialakult katonai és politikai status quo. Az akció sikere esetén ugyanis Libanon végre megszabadulhat a Hezbollahtól. A szervezet katonai és politikai befolyásának növekedését nemcsak a libanoni lakosság nem síita része, hanem az arab államok többsége is egyre nagyobb aggodalommal figyeli. Szaúd-Arábia, Jordánia és Egyiptom szerint az arab államok nem engedhetik meg, hogy a Szíria és Irán fedõszerveként mûködõ Hezbollah egy nem kívánt konfliktusba rángassa bele az arab államokat.

Robbanás Haifa belvárosában
Fotók: AP

Lapzártánkkor az eddigi legsúlyosabb összecsapásokra került sor Izrael és Libanon között. Míg az izraeli szárazföldi erõk benyomultak az északi szomszéd területére, a Hezbollah rakétaesõt zúdított Izrael északi részére: célba vette Haifát, Tibériászt, Akrét, Slomit és Karmielt. A térség lakói vagy óvóhelyeken húzzák meg magukat, vagy elmenekülnek otthonukból. A katonai vezetõk szerint 10-14 napig is eltarthat az akció, de egyelõre senki nem tudja pontosan, mi várható. A következõ napokban a diplomáciai erõfeszítések is intenzívebbé válnak: Condoleezza Rice várhatóan a térségbe utazik majd, hogy tárgyalásokat folytasson a tûzszünetrõl. Bush elnök és Tony Blair nem ítélte el Izraelt, sõt a Fehér Ház szerint a nemzetközi közvélemény Izrael mellett van. Ezúttal Javier Solana is meg-értõen nyilatkozott Izraellel kapcsolatban.

Idõközben tízezrek hagyták el otthonukat, és indultak el Szíriába; elkezdõdött a Libanonban tartózkodó külföldi állampolgárok evakuálása is.
Bár látszólag magát a Hezbollahot is meglepte az izraeli megtorlás erõssége, Izrael célja jól körülhatárolható: megakadályozni, hogy a Hezbollah olyan helyi hatalomra tegyen szert, amely a korábbiaknál jóval nagyobb fenyegetést jelent az ország számára. Az izraeli hadsereg 2000-es kivonulása után a Hezbollah súlya tovább nõtt a térségben: „Túl erõsek, túl sok pénzük és túl sok fegyverük van, és túl szervezettek” - nyilatkozta a Time-nak Ghassan Mokheiber, a libanoni parlament egyik keresztény képviselõje. A Hezbollah valóban olyan jelentõs katonai és politikai erõt jelentett a támadás elõtt, amellyel maga a libanoni kormány sem tudott szembeszegülni. Közel 13 ezer rakétával rendelkezett a konfliktus elõtt, többségükben katyusákkal, de Izrael feltételezte, hogy a terrorszervezetnek olyan hatótávolságú rakétái is vannak, amelyek már nemcsak a határ menti, hanem az ország területén belül fekvõ városokra is fenyegetést jelentenek. Ez a feltételezés az akció során beigazolódott: a Hezbollah megpróbált kilõni egy hosszú hatótávolságú rakétát, szerencsére sikertelenül.

A nagyhatalmakat a G8-ak idei találkozóján érte a libanoni akcióról szóló hír. Egyes országok azonnali tûzszünetet követeltek, Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter viszont az erõszakos cselekmények beszüntetését, vagyis a Hezbollah lefegyverzését helyezte elõtérbe. Rice szerint Izraelnek joga van megvédeni magát, nincs meg a katonai ereje arra, hogy végrehajtsa a Biztonsági Tanács 1559-es határozatát, vagyis a fegyveres milíciák teljes leszerelését Libanonban. Az amerikai-brit álláspontot a szokásos diplomáciai körmondatok és óvatos megfogalmazások nélkül ismerhette meg a közvélemény: a G8 csúcson reggelizõ George W. Bush egy bekapcsolva maradt mikrofon elõtt mondta Tony Blairnek, hogy „rá kell bírniuk Szíriát, hogy érje el, a Hezbollah fejezze be a sz**keverést, és vége a dolognak” .
Az amerikai elnök késõbb formálisabb keretek között is kifejtette, hogy véleménye szerint Szíria vissza akar szivárogni Libanonba, ahonnan a tavalyi évben azért volt kénytelen távozni, mert erõsen gyanúsítható volt Rafik Hariri libanoni miniszterelnök meggyilkolásával. Ezt a nézetet maguk a libanoniak is osztják, akik közül sokan követelik, hogy Szíria és Irán a továbbiakban ne engedje meg, hogy az országot Izrael elleni akcióik felvonulási területeként használják a terroristák. „Õk [a Hezbollah] a szír rezsim és Irán regionális ambícióinak eszközei” - nyilatkozta a Time-nak Walid Dzsumblatt libanoni drúz vezetõ.

A francia Liberationnak nyilatkozó Joseph Bahout libanoni politológus szerint a helyzet jelentõsen megváltozott 2000 óta, amikor az izraeli kivonulást követõen a közvélemény még hõsökként ünnepelte a Hezbollah tagjait. A politológus szerint a libanoniak túlnyomó része dühös a Hezbollahra, amiért az belerángatta az országot egy háborúba. A politológus úgy véli, a Hezbollah rosszul ítélte meg a helyzetet, amikor az izraeli katonák elrablásával nyílt konfliktust provokált. „A Hezbollah szerintem elszámította magát: arra számított, hogy az izraeli erõk túlságosan belebonyolódtak a Gázában elrabolt katona miatti akcióba. Éppen ezért olyan színben akartak feltûnni, mintha õk lennének az egyedüli arab erõ, amely képes katonailag is konfrontálódni akkor, amikor az egész arab világ szó nélkül hagyja Gáza mindennapos bombázását… Véleményem szerint a Hezbollah nem számított ilyen válaszlépésre. Azok számára, akik hallották Hasszán Naszrallah televíziós beszédét, feltûnhetett kvázi-meglepettsége: fogolycserére számított, és ehelyett egy totális háborúban találta magát” - mondta Joseph Bahout. A politológus szerint a Hezbollah akciója mögött elsõsorban Iránt lehet sejteni, amely az Izrael és Libanon közötti konfliktusnak köszönhetõen tovább húzhatja az idõt, hogy számot adjon atomprogramjáról.
Az elkövetkezõ idõszak várható eseményeit latolgatva a Time Henry Kissinger korábbi amerikai külügyminiszter híres mondatát idézte, aki még a vietnami válság kapcsán fogalmazta meg, hogy „a gerilla akkor gyõz, ha nem veszít, a hagyományos hadsereg akkor veszít, ha nem gyõz”. A lap szerint ennek megfelelõen az izraeli haderõknek a következõ napokban meg kell semmisíteni a Hezbollah fegyverarzenálját, és megsemmisítõ csapást kell mérni az infrastruktúrára. A lap szerint a Hezbollah is tudatában van annak, hogy az izraeli akciót követõen megváltozhat a kialakult status quo, ezért is váltak rakétatámadásaik minden eddiginél intenzívebbé.

További kapcsolódó cikkeink:
- Lőttek az idegenforgalomnak (Papp Levente)