Hegedűs Miklós
Háború?

Bár a legtöbb szakértői elemzés kizártnak tartja háború indítását Irán ellen, nem teljesen irreális végiggondolni, mi történne a világ és benne Európa vagy Magyarország energiaellátásával, ha mégis kitörne a háború. A történelem eddigi legtöbb háborúja ugyanis a józan megítélés szerint értelmetlennek, utólagosan céltalannak ítéltetett, sajnos mégis megtörtént.

Az Irán elleni esetleges katonai akciók várható hatásait végiggondolni azért is érdemes, mert egyöntetű az a vélekedés, hogy az utóbbi időszak igen jelentős áremelkedése, a kőolaj árának 70 dollár/hordó szint fölé jutása mögött meghatározó tényezőként az iraki háború és annak megoldatlansága húzódik meg. Az iraki háború és az olajár közötti kapcsolat ugyan vitathatatlan, de mint lenni szokott, az áremelkedéseket ez esetben is számos más tényező is alakítja, mindenekelőtt a globális kínálati-keresleti viszonyok, a termelési költségek stb., de legfőképpen a jövőbeni ellátással kapcsolatos bizonytalanság és várakozás. Így aztán nehéz megítélni, hogy ténylegesen milyen mértékben oka az iraki háború az olajár mostani száguldásának, ebből következően nagyon nehéz számszerűsíteni, hogy a valószínűtlen, de mégsem teljesen kizárható iráni fegyveres konfliktus milyen magasságokba repítené a kőolaj világpiaci árát. Ami biztosan állítható, hogy miután Irán jóval jelentősebb szerepet játszik a világ kőolajellátásában, földgázforrásai pedig szinte felbecsülhetetlenek, így az eddigi kínálati-keresleti egyensúlyok drámaian átrendeződnének, ez pedig a kockázati felárak látványos növekedését valószínűsíti. Az árak a jelenlegi 72 dollár/hordó szintről könynyen 100 dollár/hordó szintre vagy annál is magasabbra ugranának. Ami talán még ennél is nagyobb jelentőségű, hogy a háború gyors lezárására, a kívánatos társadalmi-gazdasági konszolidációra Irán esetében még kevésbé számíthatunk. Ezért az Irán elleni háború kockázata kiszámíthatatlanul nagy, évtizedekre bebetonozhatja a mostaninál jóval magasabb kőolajárakat. A várható fontosabb gazdasági hatások a következőkben körvonalazhatók:
1. A tovább emelkedő olajár valószínűleg már olyan szintre jutna, ahol kihatása a gazdasági növekedésre, az inflációra, valamint a világ jelenleg is nehezen kezelhető társadalmi-gazdasági megosztottságára a mostaninál jóval érzékelhetőbb lenne. Ugyanis a magas és tovább növekvő kőolajárak hatásait azon országok, régiók szenvedik el leginkább, amelyek egyrészt kevésbé fejlettek, másrészt amelyek természeti adottságaik miatt importálni kénytelenek az energiahordozókat, köztük a következő évtizedekben is meghatározó jelentőségű kőolajat. Miután pedig a kőolaj ára jelentős jövedelem-átrendeződéseket gerjeszt országok és térségek között, a 100 dollár/hordó vagy annál magasabb kőolajár nehezen felbecsülhető hatásokat gyakorolna a világ jelenlegi erőviszonyaira.
2. Különböző tényezők - természeti, környezeti, versenyképességi, foglalkoztatási stb. - hatásaként az EU-ban az utóbbi évtizedben az energiahordozók termelése látványosan csökkent, miközben az energiaszükséglet, különösen pedig a kőolajtermékek és a földgáz felhasználása gyors ütemben növekedett. Az EU külső importfüggősége látványosan kiteljesedett. Függetlenül a mostani és a háború esetén várható magas kőolajáraktól, az orosz-ukrán gázvita rádöbbentette Európát az importfüggőségből adódó sebezhetőségére, kiszolgáltatottságára. Egy esetleges Irán elleni háború azon túl, hogy az EU versenyképességét az átlagosnál jobban gyengítené, jelentős cserearányromlást is okozna. A világ gazdaságilag meghatározó térségeinek növekedési versenyében az EU 1-2 százalékos évenkénti növekedése messze a leggyengébb mutató, és az átlagosnál erőteljesebb cserearányromlás tovább apasztaná a belföldön felhasználható jövedelmeket. Az olaj és a földgáz helyettesítése növelné az energiaköltségeket, vagy olyan hagyományos energiaforrások ismételt igénybevételét kényszerítené ki, amely a környezetszennyezés felerősödését indítaná el.
3. Magyarország esetében az EU-hoz hasonló, de annál lényegesen erőteljesebb negatív hatásokkal számolhatunk. Ez abból adódik, hogy kőolajból és földgázból importfüggőségünk jelenleg is meghaladja a 80 százalékot, és még takarékos gazdálkodás mellett is az évtized végére 90 százalék fölé emelkedhet. Valamennyire enyhíti helyzetünket, hogy kőolaj- és földgázellátásunk nem az arab világ forrásaira alapozódik, így az esetleges háború közvetlenül a források szűkülését nem érintené. Globalizálódó világunkban ez az előny csak viszonylagos lehet. Külön gond Magyarország esetében, hogy a megújuló energiaforrások egyrészt szűkösek, másrészt gazdaságilag az átlagosnál is drágábbak, így a kőolaj és a földgáz helyettesítése ugrásszerű költségnövekedést eredményezne.
4. Hosszabb távon - szigorúan gazdasági értelemben - az esetleges Irán elleni háború nyomán kialakuló drága és szűkös energiahelyzet azt a pozitív folyamatot is elindíthatná, hogy felgyorsulnának azok a részben megújuló energiaforrások felhasználását lehetővé tevő technikai-műszaki, infrastrukturális fejlesztések, beruházások, amelyek jelenleg kísérleti stádiumban vannak, de gazdaságilag ma még nem rentábilisak. A háború tehát felgyorsítaná az "olaj utáni" társadalom és gazdaság korábbi kiépülésének folyamatát, a fenntartható növekedést biztosító új típusú energiaellátási rendszerek megvalósulását.
Bár a háborúk mögött mindig - kimondva-kimondatlanul - gazdasági érdekek is meghúzódnak, ebből természetesen nem következik, hogy egy esetleges háborút ebben az összefüggésben ítéljünk meg. A háború emberi oldala sokkal, de sokkal fontosabb annál, hogy vele szemben a gazdasági mérlegeléseknek helye lehetne. (A szerző a GKI Energiakutató Kft. igazgatója)