Hechs László
A tévedés ára

Hat hónapot ad Ehud Olmert izraeli miniszterelnök arra, hogy tárgyalásokat kezdjenek a palesztinokkal a végleges határ kijelöléséről. Amennyiben a Hamasz-vezette kormányzat erre nem hajlandó, a zsidó állam egyoldalúan dönt arról, mely területeket ad át és hol húzza meg a határokat.

Olmert ezzel világossá tette, hogy folytatja a Saron által megkezdett egyoldalú kivonulást, függetlenül attól, hogy a palesztinok mit gondolnak erről. Az Oroszországot, az Európai Uniót, az ENSZ-et és az Egyesült Államokat képviselő Kvartett eddig hiába szólította fel a Hamaszt, hogy ismerje el a zsidó állam jogát a létezésre, tekintse érvényesnek a Palesztin Hatóság által Izraellel kötött megállapodásokat, és mondjon le a fegyveres erőszak alkalmazásáról.
A Hamasz minderre nem volt hajlandó. Így az Európai Unió, az Egyesült Államok és Izrael beszüntette a Palesztin Hatóság pénzügyi támogatását, és igyekezett a szervezetet diplomáciailag elszigetelni. A Kvartett egységét Putyin orosz elnök szegte meg, aki Moszkvába hívta a Hamasz képviselőit.
A történtek új megvilágításba helyezik a Kvartettnek 2002 szeptemberében megalkotott, és a felek által 2003 tavaszán elfogadott útitervét a "két, egymással békében élő állam" megalakítására. Bush 2002. június 24-én új palesztin vezetés megalakítására hívott fel, amely elismeri Izraelt, a "terror által nem kompromittált", "kész a terror elleni harcra", és egy demokratikus társadalom felépítésére. A régi, a "terror által kompromittált vezetés" Jasszer Arafaté volt, akit az izraeli egységek akkor már ramallahi főhadiszállásán vettek blokád alá. Ha Arafatot, aki formálisan elismerte Izraelt, és békeegyezményeket írt alá vele, el kellett távolítani ahhoz, hogy a palesztin államiság megszülethessen, világos, hogy a Hamasz nem az az új palesztin vezetés, amelyre Bush gondolt. Bush alapelveit a Kvartett szeptember 17-én elfogadta, és gyakorlati programot kovácsolt belőle. Bemutatták Izraelnek és a Palesztin Hatóságnak, miután Mahmúd Abbaszt kinevezték kormányfőnek 2003 januárjában. Ő lett volna az az "új vezetés", amelyre Bush célzott?
Bush elnök beszédében a Hamaszt - az Iszlám Dzsihád és a Hezbollah mellett - mint megszüntetendő terrorszervezetet említette. 2002. július 31-én, két héttel azután, hogy a Kvartett jóváhagyta Bush elnök javaslatait, a Hamasz felrobbantotta a Héber Egyetemen a Frank Sinatra Nemzetközi Diákközpontot, és hét diákot megölt, közöttük öt amerikait. A rá következő tíz hónapban a Hamasz további tíz merényletben 76 izraelit gyilkolt meg.
Az útiterv újjáélesztési kísérletében Bush, Abbasz, Saron és Abdullah király találkozott Akabában 2003. június 4-én. Abbasz itt ismét elítélte az erőszakot, és ígéretet tett a terrorcsoportok felszámolására. A kormányfő azonban ezek helyett csak "megértésre" akart jutni a Hamasszal. Bush ennek ellenére elutasította, hogy a Hamasz részvételét betiltsák a választásokon. Biztos volt benne, hogy nem győzhetnek. Tévedett.
A Hamasz annak köszönhette győzelmét, hogy kampánya az Izrael elleni sikeres erőszakra épült. A Hamasz, amelyet Bush "új palesztin vezetésének" fel kellett volna számolnia, vált az új vezetéssé. A Hamasznak, bár "Allah zászlaját akarja lobogtatni Palesztina minden négyzetcentiméterén", végső célja nem a palesztin állam, hanem egy iszlám teokrácia. Mahmud al-Zahar külügyminiszter szerint is az iszlám kalifátus megalapítása a cél, amelynek Palesztina elválaszthatatlan része.
Az útitervben felkínált államiság érdektelen a Hamasz számára, ezért ebben a helyzetben a korábbi útiterv felélesztése olyan lenne, mintha tudatosan egy aknamező felé építenék tovább azt az autópályát, amelyen már eddig is számos tragédia történt.