Gazsó József
Ha elúszik az EB

A helyzet jó, de nem reménytelen - idézhetnénk kissé cinikusan az egykori slágerszöveget a budapesti úszó-Európa-bajnokság előkészületeivel kapcsolatban. Miközben folyik az egymásra mutogatás, tény, hogy négy év állt rendelkezésre a feladat megoldására, ám két hónappal a verseny előtt még nem akar látszani az alagút vége.

Az Európai Úszószövetség (LEN) 2002-ben hatalmazta fel Budapestet az idei úszó-Európa-bajnokság megrendezésére. Az akkori tervek szerint Budapest a Lágymányoson felépítendő uszodakomplexumban fogadta volna mintegy ötven ország versenyzőit. A terv megvalósításához 7,8 milliárd forint állt volna rendelkezésre, azonban az összeg nem sokkal később majdnem az ötödére csökkent, Gyárfás Tamás, az Úszószövetség elnöke szerint a Draskovics-csomagnak köszönhetően. Ennyi pénzzel pedig legfeljebb csak egy, már meglévő uszoda átalakításához, kibővítéséhez lehetett hozzáfogni. A Nemzeti Sportuszodára esett a választás.

Gyárfás Tamás

A Nemzeti Sporthivatal a Közép-európai Építő és Szerelő Kft.-t (KÉSZ) bízta meg az építkezéssel, miniszteri biztosként Görözdi György felügyeli a munkálatokat. Teszi ezt még ma is, annak ellenére, hogy az egész építkezésnek április 28-ára be kellett volna fejeződnie. Azonban sok akadályozó tényező nehezítette a terv szerinti átadást. A kivitelező főként az árvízzel, a hosszú téllel és a későn megkapott engedélyekkel magyarázta a határidő be nem tartását. Időközben, április végén Budapestre látogatott a LEN testülete is, élén Bartolo Consolo elnökkel. Consolo úr és svéd főtitkára, Sven Folvik ijesztőnek ítélte meg az uszodahelyzetet. Ott jártukkor hat - azaz hat - munkás tartózkodott a terepen. Bár a látogatásuk megszervezésére és a pályázat infrastrukturális (utak, szállás stb.) részére nem lehetett panaszuk, azonban az uszoda helyén jószerével még csak egy gödröt találhattak, a műugrótorony miatt pedig feleslegesen kémlelték az eget. Nem is csoda, hogy a küldöttekben erős kételyek támadtak afelől, hogy egyáltalán befejezik-e a munkákat az esemény kezdetére. Gyárfás Tamásnak az a hálátlan szerep jutott akkor, hogy a látottak ellenére életben tartsa a LEN vezetőségének bizalmát. Apró sikerként könyvelhető el, hogy június 9-ig ultimátumot kapott az építkezés befejezésére. Azért csak addig, mert hosszas folyamatba telik az is, hogy versenyengedélyt kapjon a két medence, melyből az egyik a műugróké és a műúszóké. A tervekben szerepelt egy júniusi próbaverseny is, hogy ne az Eb legyen az első alkalom, amikor az úszók igénybe veszik a medencéket, erre azonban már nincs sok esély.
Fennakadást okozott az is, hogy a természetvédőkön felül a főváros városképvédelmi bizottságában helyet foglaló ellenzéki politikusok ellene voltak annak a tizenhét ezer négyzetméternyi mobil lelátó - Gyárfás szavával élve: fatákolmány - felállításának, amely szerintük tönkretenné a gyepet. "Mintha Magyarországon nem lehetne fűmagot kapni" - válaszolt Gyárfás egy rádióinterjú során. (Egyébként érdekes, hogy a sziget állapotáért aggódó zöldek az árvíz idején nem vettek részt a homokzsákpakolásban.)
A második gyűlésen a kormánypárti politikusok többsége révén aztán elfogadták az ingyenes közterület-használati engedélyért benyújtott kérelmet. Azonban abban a városképvédelmi bizottság tagjai is egyhangúan egyetértettek, hogy abszurd dolog egy építkezés végén az engedélyek után loholni. Kammerman Csaba, a bizottság MKDSZ-es tagja pert helyezett kilátásba Gyárfás egy korábban a bizottságra vonatkozó kijelentése miatt, melyben elmegyógyintézetbe valóknak nevezte a döntésképtelen elöljárókat. Gyárfás később nyilvánosan bocsánatot kért egy rádióadásban.
Hivatalos nyilatkozatok szintjén még mindenki bizakodik, pedig ha el is készül a létesítmény, még meg kell szerezni a szakhatósági engedélyeket.
Ha viszont mégsem készül el az uszoda, a szervezőknek egymillió eurós büntetést kell fizetniük.
A presztízsveszteség azonban jóval nagyobb, hiszen eddig még soha nem kellett elhalasztani úszó-Európa-bajnokságot.