Gyurácz Ottilia
A szépségipar rabszolgái

A modellek boldognak, gazdagnak, sikeresnek tűnnek. Mindenki rájuk szeretne hasonlítani, miközben kevesen ismerik a szépségipar valódi arcát, árnyoldalát. Friedl Edit 2002-ben lett Magyarország szépségkirálynője, ám hamarosan búcsút intett a szépségiparnak. Nem várta meg, hogy fizikailag és lelkileg is tönkretegyék.

Ismét jó irányba halad az élete

Hogyan jutottál el a szépségversenyig?
- Hobbiszinten modellkedtem, amikor találkoztam a szépségverseny pályázati felhívásával, és titokban beneveztem rá. Az volt a vágyálmom, hogy szupermodellként gyönyörű ruhákat mutassak be a kifutókon.
Miért adtad fel az álmodat?
- Mert időben észbe kaptam. Kezdjük ott, hogy már az első nap összevesztem a menedzseremmel.
Miért?
- Mert eltért a véleményem az övétől, és ezt meg is mondtam neki. Én világéletemben szókimondó és nehezen irányítható nő voltam. Ez a gépezet bedarálja az akaratgyenge lányokat. A menedzseremnek - aki egyébként jó kapcsolatot ápol a legfelsőbb politikai és médiaelittel is - csak az számított, mi a haszna belőlünk. Nagyon dühös lett, amikor bejelentettem, hogy teljesen visszavonulok, mivel minden szerződésemből húsz százalék járt volna neki.

Gondolom, egész iparágak épülnek a világszépe versenyekre.
- Először is a piacképes kínálat folyamatosan biztosított a tinilányoknak, illetve a hozzátartozóiknak köszönhetően. Másrészt ahhoz, hogy ez az ipar nyereséges legyen, szponzorokra van szükség, akik egyúttal a felvevőpiacot is jelentik. Ezért is nyüzsög annyi "vállalkozás" a szépségversenyeken. Fodrászok, kozmetikusok, szórakozóhely-tulajdonosok, a reklámipar, a film- és a divatszakma, a fotósok egész serege.
Voltak aktfelkérések is?
- Igen, az aktfotózásokra és a táncos lányokra nagy a kereslet, de én már az elején leszögeztem magamban, hogy nálam ez a határ túloldala.
Tudtommal a menedzsered alapítványt támogat és adományokat gyűjt a daganatos gyermekek számára.
- A modellek "menedzselése" és a gyermekek támogatása egyidejűleg legalább olyan fonák dolog, mint amikor fürdőruhában odaülsz huszonöt férfi elé, hogy intelligenciatesztet csináljanak veled.
Mi az oka annak, hogy egyre népszerűbbek a szépségversenyek?
- Ebben óriási a média szerepe. Lapozgatod az újságokat, nézed a tévét, mindenhol tökéletességet látsz. A modellek boldogoknak, gazdagoknak, szépeknek tűnnek, és mindenki rájuk szeretne hasonlítani. Sok lány minden évben ott van a versenyen, és reménykedik. Szupermodellé válni, ez náluk a hajtóerő. De a látszat sokszor csal. Én tudom, milyen kemény munkával lehet elérni a kívánt alakot.
Állítólag az utóbbi évtizedek alatt nagyon "összementek" a manökenek.
- A kifutó modelljei ma már minden realitást nélkülöző mércével mérik magukat. Csontsovány test, minden nőies idomot, formát nélkülöző alak, sokszor szépség nélküli arc. Ráadásul ha azonos a modellek mérete, akkor a méregdrága ruhákat sem kell több méretben elkészíteni.
Mi az oka, hogy létrejöhetett egy ennyire természetellenes szépségideál?
- Szerintem az emberi gyengeség és az önértékelés tömeges hiánya. Ebben a világban az igazán reális asszonyi alkat egyre kevésbé vonzó, és az uralkodó szépségideál a legtöbb nő számára koplalással valósítható meg. Ám ha eddig meg is voltál elégedve önmagaddal, egy ilyen megmérettetésen rádöbbentenek, hogy korántsem vagy tökéletes.
Kik azok, akik ezt megállapítják?
- Esetemben a zsűri egyik tagja plasztikai sebész volt, aki egyben szponzorálta is a rendezvényt. Az én alakom sem volt számára megfelelő. Kezdődött azzal, hogy fölajánlotta, kiveszi a lengőbordámat, és az orromat is átalakítja. Ezt persze azonnal elutasítottam.
A drasztikus fogyókúra mellett muszáj műtétekre menni ahhoz, hogy modell lehess?
- Hajt a média, a szépségideált ott alakítják ki. Amikor belecsöppentem ebbe a világba, azon vettem észre magam, hogy én is bulémiás lettem, és pszichés problémákkal küzdök. Pedig előtte meg voltam győződve róla, hogy tudom, meddig mehetek el.
Mikor kezdődtek a problémák?
- Donald Trumph amerikai multimilliárdos fölfigyelt rám a világszépe versenyen. Ő is, mint sokan mások, lányokat hajt föl modellügynökségei számára ezeken a rendezvényeken. Üzent, hogy vegyem föl vele a kapcsolatot, amit meg is tettem.
Feltételei voltak?
- Szinte csak azok voltak. Viszont annyira el akartam érni a szép alakot, hogy elfogadtam a feltételeket. Az első kikötése az volt, hogy fogyjak jó sokat. Azután építsek le bizonyos izmokat. Nekem, aki világéletemben sportoltam, ez volt talán a legnagyobb kihívás. Elkezdtem diétázni, de ez nem volt elég gyors és hatásos. Egy idő után csak leveseket ettem. Napi egy instant levesen éltem, ami tizenöt kalória. Aztán eljutottam odáig, hogy ezt is soknak gondoltam. Elhatároztam: ha enni kell is, ne maradjon bent. Jött az önhányatás, és jöttek a fizikai és lelki problémák is vele. Egyik nap, amikor már a nevem sem tudtam aláírni, annyira remegtek a kezeim, és összeestem a kádban, mert annyira gyenge voltam, akkor jött bennem a felismerés. Ha így kimegyek New Yorkba, már nem fogok tudni leállni, hiszen ezt az alkatot csak így lehet fönntartani. Mindezt összegezve rájöttem: ezt nem nekem találták ki. Gyakorlatilag teljesen visszavonultam a közszerepléstől.
Szüleid, barátaid semmit sem vettek észre?
- Annyira gyorsan estem bele magába a betegségbe, hogy egy hónap alatt leamortizáltam magam. A párom volt az, aki oroszlánrészt vállalt a fölépülésemben. Nagyon sokat köszönhetek neki. Látta, hogy központi kérdéssé vált a testalkatom, és hogy egyre nehezebben fogadom el magamat. Mindig azt mondta, hogy neki jó vagyok így is, és az értékeket másban kell keresnünk. Ő nem egy csontvázat akar ölelni, hanem egy hús-vér nőt.
Hogyan lehet ezt a pályát összeegyeztetni a magánélettel?
- Sehogy. Egy modell életének lényege a teste és a karrierje. Gyakorlatilag az egész életét a kifutókon éli.
A te életed hogy alakult?
- Én szerencsésnek érzem magam, hogy ki tudtam szakadni ebből. Úgy érzem, kerek az életem: szeretem a férjemet, körülvesz és elfogad egy nagy család úgy, ahogy vagyok. Nincs mit megbánnom, ráadásul néhány hét múlva boldog anyuka leszek.