Széchey Noémi Anna, Párizs
A célpont: N. Sarkozy

Hatalmi válsággá fajulhat Franciaországban a Clearstream néven elhíresült korrupciós botrány, mellyel kapcsolatban felmerült, hogy évekkel ezelőtt az ügy apropóján Dominique de Villepin miniszterelnök titkosszolgálati eszközökkel nyomoztatott legfőbb politikai riválisa, Nicolas Sarkozy belügyminiszter után. A kormányfő népszerűsége a márciusi diáktüntetések nyomán már amúgy is mélyponton állt, mostani lelepleződése ezen aligha javít.

Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter. Lenyomozták Fotók: AP

Az elmúlt héten újabb fordulatot vett - és ezzel egyértelműen a francia elnöki székért folytatott, már-már vérre menő politikai csatározás szintjére emelkedett - az évekkel ezelőtt névtelen feljelentések alapján kirobbant, Clearstream néven elhíresült korrupciós botrány azt követően, hogy a Le Monde a múlt héten nyilvánosságra hozta Philippe Rondot tábornok vallomását. Eszerint Villepin, akkori külügyminiszter Jacques Chirac köztársasági elnök kérésére 2004 januárjában arra utasította a tábornokot, hogy egy bizalmas megbízás keretében Sarkozy után nyomozzon annak kapcsán, hogy felmerült, ez utóbbinak külföldön vezetett titkos bankszámlái lennének. A feltételezés alapjául szolgáló névtelen feljelentés tárgyában indított ügyészségi vizsgálat alatt Rondot-nál még a vallomástételt megelőzően tartott házkutatás során előkerült egy feljegyzés, melyet a tábornok a de Villepinnel folytatott megbeszélésről készített. Eszerint: "A tét: N. Sarkozy. A célpont: N. Sarkozy."
A tábornok vallomása szerint a leendő miniszterelnök arra kérte, hogy az államfő "utasításának" megfelelően lépje túl a Michelle Alliot-Marie védelmi miniszter asszony által kért nyomozásának hivatalos kereteit, miközben az ügyben érintett politikusok ügyében nyomoz.

Chirac és Villepin. Erkölcsi mélyrepülés?

Dominique de Villepin így igen kellemetlen helyzetbe került, annál is inkább, mert Nicolas Sarkozy azt állítja, hogy politikai összeesküvés célpontja lett, amelynek egyetlen célja az volt, hogy őt eltávolítsák az elnöki székért folytatott küzdelemből, és olyan megjegyzéseket tesz, amelyek egyértelműen a miniszterelnöknek a botrányban betöltött szerepére utalnak. Villepin ezt követően annyit elismert, hogy tényleg megbízta Rondot-t egyes tételek leellenőrzésével, állítása szerint azonban a kért nyomozás nem politikusok ellen irányult. Később annyit tett ehhez hozzá, hogy a Clearstream-ügy keretében "soha" nem nyomoztatott annak kapcsán, hogy Sarkozynek vannak-e külföldön titkos bankszámlái.

A nyilvánosságra került vallomás a hét végére olyan súlyos belpolitikai vihart kavart, hogy jobb- és baloldalról egyaránt egyre többen követelni kezdték az őszi külvárosi zavargásokat és az idén tavasszal lezajlott tüntetéssorozatot túlélő miniszterelnök lemondását. A Libération szombati vezércikkében követelte Villepin lemondását annak érdekében, hogy az ország ne váljon nevetségessé a nemzetközi közvélemény előtt, és ne tűnjön fel egy banánköztársaság színében. Egyes liberális politikusok még ennél is tovább mentek, és egyenesen Jacques Chirac lemondását követelték.
Villepin népszerűségi mutatója a történtek hatására öt százalékot zuhant, mielőtt megállt volna eddigi legmélyebb szintjén, húsz százalék körül. (Ezzel az "eredménnyel" megközelítette az ötödik köztársaság legnépszerűtlenebb miniszterelnökének, Edith Cressonnak a 18 százalékos népszerűségi mélypontját.)

Kedden váratlan fordulat következett be az ügyben: a Figarónak adott interjúban Rondot cáfolta saját, bíróság előtt tett vallomását, és kijelentette, hogy a bíróságon "a rá nehezedő nyomás" következtében tette a nyilvánosságra került vallomását. A tábornok szerint "de Villepin soha, semmilyen formában nem utasította arra, hogy politikusok után nyomozzon", de azt az állítását fenntartja, hogy Sarkozy neve bizony elhangzott a de Villepinnel folytatott megbeszélésen.
Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok is egyértelműen mutatják, hogy az ügynek még koránt sincs vége, de arra is rávilágítanak, hogy nemcsak két, az elnöki székért mindenre elszánt politikus harcáról van itt szó, hanem az egész francia intézményrendszer olyan súlyos válságáról, amely már a jövő évi elnökválasztások előtt megrázhatja Franciaországot.