Szobota Zoltán, Hajdú Sándor
Lehet, hogy nem váltanak retúrjegyet?

Egy nem reprezentatív felmérés szerint 1000 Békés megyei középiskolásból 857 nem a megyében képzeli el a jövőjét. Közülük további 670 diák még csak nem is Magyarországon. Az országos adatok persze nem ennyire hajmeresztőek, de több kutatás alapján is kijelenthető, hogy például a felsőoktatásba legutóbb bekerülők legalább fele már tudatosan készül hazája elhagyására.

Fotó: Németh Tamás

A békési középiskolások a munkanélküliség, a biztos jövedelem hiánya és a megye elavult infrastruktúrája miatt hagynák el térségüket. Akik pedig a határig sem állnának meg, az életszínvonal csökkenését, a régió versenyképességének hiányát és az alacsony jövedelmeket is felelőssé teszik döntésükért. A diákok nagy része szülei elmúlt évek során begyűjtött munkahelyi kudarcából és bizonytalan jövőképéből vonta le végkövetkeztetéseit. Talán az oktatási rendszernek is lehet köze ahhoz, hogy a világjáró szándék csak keveseknél párosul rákészüléssel, vagyis nyelvtanulással és a szükséges egyéb ismeretek megszerzésével.
"Nem eszik olyan forrón a kását" - hűti a kedélyeket Gábor Kálmán neves ifjúságkutató, hiszen számszerűen igazolható, hogy a tervezett külföldre menetelek száma mindig több, mint amennyi abból ténylegesen megvalósul. A területi adottságai miatt kevésbé frekventált térségekben a fiatalok kitörési vágyának tipikus megjelenési formája a "csábító nyugat" meghódítása. Legtöbbjüknek azonban sem képzettsége, sem nyelvtudása nincs az álom valóra váltásához, és tegyük hozzá, hogy a Nemzeti Alaptanterv sem ebbe az irányba taszítja őket. A szakember szerint mind az iskola, mind pedig a tájékoztatásért felelős szervek "csak úgy általában" foglalkoznak az unióval, így a csatlakozás óta megnyílt lehetőségek még nem tudatosultak a fiatalokban, nem vált részévé a mindennapi életüknek. Gábor a mobilitással foglalkozó civil szervezeteket is hiányolja a magyar társadalomból. Ezek ugyanis szerinte megóvhatnák a feltörekvő generációt azoktól a csalódásoktól, melyeket első hosszabb külföldi tartózkodásuk során lesznek kénytelenek átélni.
A GfK Custom Research Worldwide tíz országra kiterjedő felmérése is azt látszik alátámasztani, hogy ami a nyugati határok megszűnésében rejlő lehetőségeket illeti, Magyarország a sereghajtók között van az unióhoz legutóbb csatlakozott országok listáján.

Az EU-ban adódó munka- és tanulási adottságok bővülését kisebb arányban érzékelték honfitársaink, mint azt a tíz ország összesített adatai mutatják. A magyar válaszadók 44 százaléka gondolja úgy, hogy a csatlakozás óta jobb esélye van a "régi" tagállamok munkaerőpiacain, s 53 százalékuk véli úgy, több lehetőség kínálkozik a tanulásra. 2005-ben még a lakosság 37 százaléka látott több esélyt az unió tagállamaiban való munkavállalásra, s mindössze 42 százalék szerint javultak a továbbtanulási esélyek a tagállamokban.
A Miniszterelnöki Hivatal, valamint az MTA Politikai Tudományok Intézetének Nemzetközi Migráció Kutatócsoportja is komolyan foglalkozott a kivándorlás kérdésével. A vizsgálatok eredményei szerint a fiatalok 52 százaléka gondolt már arra, hogy tanulmányait szívesen folytatná külföldön; a külföldi munkavállalás, mint esetleges távolabbi lehetőség pedig 55 százalékuknak jutott eszébe. A magyar fiatalok mintegy harmada azt is tudta, hogy hol tanulna vagy dolgozna szívesen. Célországaik: Egyesült Államok, Németország, Anglia, Ausztria.
A felmérésből levonható egyik fontos tanulság, hogy a legmobilabb társadalmi csoport, a 15-20 évesek alig több mint harmadának vannak többé-kevésbé kialakult migrációs elképzelései. Jellemző ugyanakkor, hogy a külföldi munkavállalást itthoni céljaik gyorsabb elérését segítő eszköznek tekintik.
Erre a következtetésre jutott Gábor Kálmán is egy Vas, illetve Győr-Moson-Sopron megyében végzett kutatása alapján. A megkérdezett fiatal munkavállalók jelentős hányada hazai vállalkozásban kamatoztatta tovább külföldön megszerzett tapasztalatait. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy legtöbbjük csak egy bizonyos jövedelemszint elérése után tért haza anyaföldjére. "Lengyelországgal szemben Magyarországon azért nem figyelhető meg egy minden áron külföldre irányuló karrierorientáció, mert nálunk 7-8 százalékos a munkanélküliség, míg a lengyeleknél 20. A magyar munkavállalók külhoni próbálkozásai viszont szervesen beépülnek a hazai egzisztencia-teremtésbe - állítja a szakember.
Egy éppen feldolgozás alatt álló kutatás szerint a magyar orvostanhallgatók között folyamatosan felvetődik a külföldi praxis lehetősége. Érdekes megfigyelni, hogy az adott generáción belül is mekkora eltérés van a leendő medikusok felfogásában. Az elsőéves hallgatók között jóval többen rendelkeznek közép- vagy felsőfokú nyelvismerettel, illetve a külföldi elvárásoknak is megfelelő felkészültséggel, mint az ugyanazon karon tanuló végzősök. "Utóbbiak kicsit mintha megijedtek volna a globalizációtól" - véli Gábor Kálmán, hozzátéve, hogy a diplomásokat érintő igazán kemény uniós elvárások még csak most jutottak el Magyarországra.