Ahogy közeledik a labdarúgó-világbajnokság, egyre lázasabb várakozás előzi
meg a válogatottak végleges kereteinek kihirdetését. A híresebb játékosok az
utolsó pillanatig próbálják bebiztosítani a vb-re való kijutásukat, akár
külföldi állampolgárság megszerzése árán is.
A focitörténelem különböző jelenetei egy óriásfestményen Németországban
A legnagyobb nyomás a focistákon van mostanában, hiszen néhány kivételtől
eltekintve senki sem lehet biztos benne, hogy beválogatják. Emiatt aztán akadnak
olyan játékosok, akik nem bízzák a véletlenre, és külföldi állampolgárságért
folyamodnak, mindent feltéve a világbajnoki részvételért.
A ritka szerencsések hosszas családfakutatás után esetleg találnak olyan
felmenőt, akinek hazája most éppen benne van a harminckettes vb-mezőnyben. Az
egyik legérdekesebb eset az elefántcsontparti Salomon Kalou története. Kalou
2003 óta tartozik a holland elitklub, a Feyenoord kötelékébe. Tizennyolc évesen
a prosperáló utánpótlásképzés vonzotta őt Hollandiába. Tehetségét megérkezése
után nem sokkal már a felnőttek között is csillogtathatta, így nem kellett
sokáig várnia szülőhazája válogatottjának a meghívójára. Kalou a meghívások alól
rendszeresen kibúvót keresett, hol sérülésre, hol az időigényes klubfutballra
hivatkozva. Hazája - nem kis meglepetésre - kivívta a vb-indulás jogát Kalou
nélkül is. Mikor már látható volt, hogy Elefántcsontpart sikerrel veszi az
akadályokat, Salomon igyekezett meghívatni magát, de akkor már nem számolt vele
Henri Michel szövetségi kapitány. Mivel olyan nemzetközileg is elismert
sztároknak, mint Drogba vagy Touré, nem okozott gondot az olykor libalegelő
minőségű pályákon focizni, ezért Michel kapitány úgy volt vele, hogy nem
változtat a Németországba tartó kereten.
Salomon Kalou
Így Kalounak egyetlen választása maradt, a holland állampolgárság felvétele.
Marco Van Basten kapitány jelezte is, ha Kalou sikerrel veszi a holland
bürokrácia akadályait, akkor nagy valószínűséggel számolni fog vele is. Azonban
a játékos alig tud pár szót hollandusul, azt is csak futballnyelven, sőt a
letelepedéshez szükséges öt évvel sem rendelkezik, így nem csoda, hogy többször
is elutasították kérelmét. Május 15-éig, a vb-keretek leadásáig egyszer még
terítékre kerül az állampolgárság-kérelmezők ügye. Ha valami csoda folytán a
focista mégis megkapná a holland útlevelet, pikáns összecsapás lehetne a vb
csoportkörében az Elefántcsontpart - Hollandia meccs. Már csak azért is, mert
Salomon Kalou bátyja, Bonaventure több éve kulcsembere az elefántcsontpartiaknak.
Spanyolországban már sikerrel végbe is ment egy, a Kalouéhoz hasonló ügy. Ott
Mariano Pernia, a Getafe argentin bekkje a spanyolhonban született kislányának
köszönhetően kapta meg az állampolgárságot. Pernia egyébként a sajtóban nyíltan
elmondta, hogy számára, mint minden futballistának, a világbajnokság a
legfontosabb, amiért meg kellett tennie ezt a lépést. Luis Aragones kapitány
beválogatta újdonsült honfitársát, aki jó eséllyel ki is szoríthatja majd a
kezdő csapatból a tősgyökeres baszk Asier Del Hornót.
A brazil válogatott vélhetően 23 fős kerettel vág neki majd a tornának, ami épp
hogy a fele az összes, pályára lépő brazil számának. Hiába, ahol Ronaldinhók,
Adrianók és Robinhók születnek, és a lasztit mindenki rúgja - nem könnyű
bekerülni a válogatottba. Hogy csak néhányat említsünk a más színekben szereplő
brazilokból: Deco a portugáloknál van; a panamai, német, brazil és magyar
ősökkel egyaránt büszkélkedő Kuranyi most a németek támadósorát erősíti; a
Villareal motorja, Marcos Senna a spanyol csapaté; Antonio Naelson a mexikói,
míg Alex a japán csapat erőssége.
Ahogyan eltűnt a klubhűség mint egyetemes fogalom a futballból, úgy a hazához
kapcsolódó hűség is egyre inkább értelmét veszíti. Utóbbi szinte már csak
negatív értelemben használatos, melyet olyan játékosokra aggatnak rá, akik nem
hajlandóak külföldre szerződni. Ám ilyenre ma kevés példa akad.