Makki Marie-Rose
Nők, akik anyukák szeretnének lenni

A női szerepek "torlódása" akár a házasságok felbomlásához vezethet. Ugyanakkor a család és a munkahely közti feszültség ma már egyre többször eredményezi azt is, hogy a házasságok partneribb irányba mozdulnak, a felek jobban megosztják egymással a terheket. Lássuk, a rengeteg negatív tendencia mellett mitől lehetünk optimisták.

A családi szereposztást illetően a magyarok máig a legtradicionálisabb népek közé tartoznak. A nő alapvető feladata a család, a háztartás ellátása, a férfié pedig az eltartása - legalábbis így vélekedik a többség. A KSH 2000-ben kiadott felmérése szerint a magyarok 97 százaléka gondolja úgy, hogy a boldog gyermekkorhoz apa és anya egyaránt szükségeltetik s nem csupán érzelmi okokból. A magyar nők munkavállalása máig elsősorban anyagi kényszer következménye: a többség számára azért nem fontos a munkahelyi előmenetel, mert az a családi élet rovására megy. Sőt mi több, a magyar férfiaknál is kimutatható, hogy karrierjük alakításába - nemzetközi viszonylatban egyedülálló módon - ők maguk is bekalkulálják a családi harmónia fontosságát.
"Amikor `92-ben összeházasodtunk, a feleségem komoly munkahelyi karrier előtt állt, én viszont egzisztenciálisan nem voltam sehol - mesél a 38 éves Laci nem mindennapi házasságáról. - Judit mégis visszautasította az előléptetéseket, és teljesen arra koncentrált, hogy nekem hátteret biztosítson, engem segítsen talpra állni. Közben jöttek a gyerekek is, ő otthon maradt, én meg egyre inkább egyenesbe jöttem, egyre többet kerestem, eltartottam őket. Judit lassan újból munkába állt, először részidőben, aztán teljes munkaidőben. Úgy látom, örömmel dolgozik, és nem kell az anyagiak miatt rettegnie."

A rendszerváltás előtti évtizedekben a teljes foglalkoztatás volt a jellemző, az állam ellátta a gyereknevelés feladatát. Ennek is köszönhető, hogy a mai húszas, harmincas generáció, mint egykori lakáskulcsos nemzedék, szintén a hagyományos nemi szereposztást tartaná ideálisnak.
A keletnémeteknél olyan mélyreható volt a háztartásbeli nővel szemben a dolgozó nő magasabbrendűségét hirdető kommunista ideológia, hogy az országegyesítést követő gazdasági válság idején a nők abbahagyták a szülést: minden negatív rekordot megdöntő 0,7 százalékos volt az akkori reprodukciós arány. Ellenben nálunk a rendszerváltást követő, és az anyákat különösen érintő munkanélküliség a nők otthoni szerepének felbecsülését hozta magával. Felértékelődött a család, a privát emberi kapcsolatok jelentősége.
A tradicionális felfogás az ezredfordulóra enyhülni látszik. Ma már a nők több mint fele vállalna akkor is részmunkaidős, ritkábban teljes idős munkakört, ha a férj egymaga képes lenne eltartani a családot. Az iskolázottság megugrásával nő azon hölgyek száma, akiknek egyformán fontossá válik a munka és a család. Úgy tűnik, hogy ez a modernebb felfogás már nemcsak válásokhoz - vagy a házasságok elmaradásához - vezethet, hanem egyre gyakrabban elősegíti a családi munkamegosztást és a partneribb viszony kialakulását a kapcsolatokban. Kimutatható, hogy a férfiak egészségi állapota rendkívüli módon összefügg a női családtagok elégedettségével. Hazai felmérések szerint a diplomás nők férjei az átlagosnál jobb egészségnek örvendenek, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy az iskolázott feleségek a család anyagi helyzetéért többnyire mindkét felet felelősnek tartják.