Hack Péter
Lehull az álarc

"Lehull az álarc a kormánykoalíció képviselőiről", nyilatkozta Orbán Viktor a minap. Álarc ügyben ugyanakkor a Fidesznek is van mit tisztázni saját magával, vagy másként szólva, van néhány gerenda, amit ki kellene szednie saját szeméből, mielőtt mások szemében a szálkát kezdené keresni.

Bizonyos értelemben érthető a Fidesz zavara, amikor azt látja, hogy az Orbán Viktornál sokkal tehetségtelenebb Medgyessy Péternek egy, a Fidesznél rosszabb állapotban lévő párt élén sikerült 2002-ben hangzatos ígéretekkel legyőznie a választás előtt egy héttel még közel tíz százalékos előnnyel vezető Fideszt, a Medgyessy ígéreteinél sokkal látványosabb ígéretekkel induló Fidesz most mégis kudarcot vallott. A kudarc ugyanis akkor is bekövetkezett, ha a Fidesznek valamilyen módon sikerülne szűk kormánytöbbséget szereznie. A mostani választásnak szintén a Fidesz volt az esélyese, ám az esélyt nem sikerült meggyőző többségre váltani, sőt könnyen lehet, hogy Orbán Viktornak újabb négy évre ellenzéki szerep jut a törvényhozásban.
Kérdés, hogy a Fidesz vezetői valaha felismerik-e, hogy a teljesen szalonképtelen, gyűlölködő, uszító szélsőjobb befogadása mekkora károkat okoz nekik. Egy valóban keresztény értékek talaján álló európai értelemben konzervatív párt nem szövetkezne a Bencsik-féle Demokrata című szennylappal, nem kampányolna a Bayer Zsolt-féle figurákkal, és nem próbálna politikai hasznot húzni a politikai véleménynyilvánítás szabadságát gyűlöletkeltésre és uszításra használó szélsőséges csoportok tevékenységéből. Nem juttatná listán képviselői helyhez a Tilos Rádió előtti antiszemita tüntetést szervező aktivistát.
A miniszterelnök lakása előtti "csótányozó" csoporttól a lejárató kiadvány terjesztésén keresztül, az adatlopásig és a politikai zsarolásig terjed az az eszköztár, amelyet a jobboldal gátlástalanul használ a kampányban, oly módon, hogy közben saját erkölcsi fölényét hangoztatja.
Pedig el kellene gondolkodni, miért van az, hogy a baloldal soha nem küldött heccbrigádokat jobboldali rendezvényre? Miért van az, hogy Orbán Viktor háza elé baloldali csoportok még soha nem szerveztek tüntetőket, akik a gyerekek füle hallatára csótányozták az apjukat? Miért lehet sokkal több trágár, uszító feliratot látni a baloldali plakátokon, mint a jobboldali plakátokon? Miért akarják jobboldali aktivisták megdobálni a miniszterelnököt, miközben a baloldal hívei ilyesmire nem ragadtatják magukat?
Persze a baloldalon is történnek visszatetsző dolgok, itt is található jócskán elfogultság, az MSZP vezetői mégis el tudtak határolódni például Kende Péter könyvétől, miközben a jobboldalon hasonló gesztusokat nem nagyon láttunk.
Demokráciákban a demokratikus pártok közötti küzdelem legyen az bármilyen éles, bármilyen szoros is, nem vezethet oda, hogy politikusok, csupán azért, mert a másik fél mást gondol az ország javának, felheccelik híveiket és a hazaáruló jelzőt úgy ragasztják ellenfelükre, mint borítékra a bélyeget. Igaza volt Dávid Ibolyának, amikor Orbán Viktornak írt válaszlevelében felvetette, hogy különbség van a harc és a verseny között, mivel a háborúban nincs erkölcs, a versenyben pedig van.
A jobboldal már hosszú évek óta nem versenyben akarja legyőzni ellenfeleit, hanem harcban megsemmisíteni, közben olyan sajátos erkölcsi rendet alakít ki, amelyben a maga számára minden eszközt megengedhetőnek tart.
Ebben a logikában a Fidesz számára nem okoz problémát az, hogy a kampány során mindent megtesz az MDF tönkretétele érdekében, majd az MDF bejutása után morális alapon próbálja zsarolni a párt vezetőit. Nem okoz problémát az, hogy a felheccelt aktivisták hazugságokat és rágalmakat terjesztenek Dávid Ibolya családjáról, és eközben a Fidesz vezetői mossák kezüket. Most például azt állítják egyes Fidesz-vezetők, hogy Dávid Ibolyának fóbiája van, amikor a Fideszt vádolja a családját mocskoló sms-kampánnyal, holott, mint ahogyan a Hetek-online arról beszámolt, ( Hetek-online, április 16.) már egy héttel ezelőtt fideszes képviselőjelöltek szó szerint ugyanezeket a rágalmakat mondták el gyűléseiken.
Természetesen a politika nem babazsúr, minden szereplő vet be trükköket, de a trükkök és a közönséges bűncselekmények - mint például az adatlopás, a zsarolás vagy a rágalmak terjesztése - között van különbség. Ezt a különbséget nem érzékelik azok, akik úgy érzik, hogy kizárólag ők képviselik a "jót", és mindenki más "rossz", "tolvaj", "hazaáruló" stb.
Berlusconi esete bizonyítja, hogy az európai konzervatív klubból könnyen kizárhatja magát az, aki megsért bizonyos normákat. Ha a Fidesz vezetői abba az irányba haladnak, amerre ezekben a napokban elindultak, és saját jövőjük felőli bizonytalanságukat kivetítik az országra, könnyen szalonképtelenné tehetik magukat. Az általuk felhergelt aktivisták és a hisztérizált hívek cselekedeteiért ugyanis minden politikai és morális felelősség a felbujtókat terheli. Akiknek valóban csak az ország számít, azok nem lehetnek érdekeltek abban, hogy vereségüket az ország vagy a nemzet vereségeként éljék át híveik. Az élet ugyanis a választások másnapján is folytatódik. Akiknek a demokrácia nem csak álarc, azok tudják, hogy a demokratikus választást el lehet veszteni úgy is, hogy a vesztes megőrzi méltóságát, és úgy is, hogy nem.