Pajor István
Repül a hollandi

Majthényi Szabolcs és Domokos András április 11-én a floridai Tampa-öbölben hatalmas fölénnyel nyerték meg ötödik világbajnoki címüket. Bizonyítva, hogy ebben a hajóosztályban a magyar kettősnél nincs jobb vitorlázó a földön! Mivel a kilenc futamból nyolcszor első és egyszer a második helyen érte őket a dudaszó, elnyerték a mexikóiak által felajánlott hatalmas ezüst Sombrero tiszteletdíjat is.

Minek tulajdonítjátok ezt a fölényes győzelmet?
- A legnagyobb ellenfelünkkel, a dán Bojsen-Möller testvérpárral 2004 őszén egy nagyon részletes tesztelést végeztünk az új karbon árboccal. Így a többieknél alaposabban megismertük a hajó szívének számító árboc "lelkivilágát". A változó alátámasztások és súlyozások utáni adathalmazból ismerté vált a fizikai profilja, dinamikája, és a vitorláról rá kerülő erőkkel szembeni reakciói. Ez adott számunkra egy átlag feletti alapot és ehhez tettük hozzá a párosunkban meglévő technikai, fizikai, szellemi képességeinket.
Ez nem kevés, de gyanítom, önmagában mégsem elég.
- Valóban, a teljes képhez hozzá tartozik, hogy a nagy rivális dán páros támogatók hiányában nem lehetett ott a világbajnokságon. Mi viszont élvezhettük fő támogatónk, a Mol, és egyesületünk, a Spartacus Vitorlás Egylet támogatását is. Ez elengedhetetlen a sikerhez.
Hogyan kezdődött ez a történet?
- Édesanyám testnevelő tanár, apám versenyszerűen sízett, vitorlázott. Háromévesen ültem először vitorlás hajóban, hétévesen versenyeztem, tizenegy évesen vettem át az első bajnoki aranyamat. Majd később egy 420-as fedélzetén találtam magamat Andrással. Szépen jöttek az eredmények, majd 1994-ben átvehettük az első világbajnoki aranyérmünket.
Téged arról ismernek sportberkekben, hogy amibe csak belefogsz, sikeres leszel. Mitől működik ez?
- Szüleimtől örököltem a sport szeretetét, és kiváló testnevelő tanáraimnak is sokat köszönhetek. Több sportágban, például sízésben is nyertem magyar bajnokságot. Jelenleg is több kispályás labdarúgó bajnokságban játszom, büszke vagyok arra is, hogy magyar sportcsillagok összetett versenyén a futásból, úszásból, teniszezésből és evezős erőgépből álló quatratlon gálán 2004-ben sok olimpiai és világbajnok között harmadik tudtam lenni.
Olvastam, hogy a vébégyőzelem után a munkád miatt siettél haza. Mi a végzettséged, civilben mivel foglalkozol?
- 1995-ben végeztem az ELTE-n, földrajz-testnevelés szakon, majd 97-ben a TF-en tanári és 99-ben szakedzői diplomát szereztem. Jelenleg marketing menedzserként dolgozom. Domokos András barátom, szaknyelven szólva a legénység, gépészmérnökként végzett, civilben pedig pilóta a Wizzairnél.
Mit kell tudni a repülő-hollandiról, a ti hajóosztályotokról?
- Az egyik leggyorsabb, nem tőke-súlyos, egytestű hajóosztály. Hat méter hosszú, 178 cm széles, 130 kiló a súlya. Három vitorlája van, ezek kezelése bonyolítja életünket. A hajóval 20-22 csomós "repülés" érhető el. A jó eredmény a sok edzés mellett magas fokú technikai, fizikai és műszaki ismereteket feltételez, ezért is ítélem a vitorlázást a legkomplexebb sportnak. Nagyon lehet szeretni, és mondhatom, versenyezve a természet részévé válhatunk.
Milyen a párosotok belülről?
- Jól kiegészítjük egymást fizikailag és természetben is. Tizenhárom évnyi ismeretség után, a tenger közepén egy ovis dal kapcsán derült ki, hogy annak idején egy óvodába, és azon belül is egy csoportba jártunk.
Visszatérve a vitorlázáshoz, mennyire veszélyes sport ez? Ti már kerültetek kockázatos helyzetbe?
- Sajnos a vitorlázás sem mentes a balesetektől, és mi is kerültünk már vészhelyzetbe: egy alkalommal a Keleti-tengeren borultunk 7-8-as szélben, kísérő motoros nélkül. Az árboc elgörbült, így használhatatlanná vált, úgyhogy sorsunk a kormányszerkezethez kötődött. Végül szerencsésen partot értünk.