Sok hűhó semmiért - ezekkel a szavakkal lehetne legjobban jellemezni az első
munkavállalásról (CPE) szóló törvény nyomán kirobbant franciaországi politikai
válság újabb fordulatát. Hétfőn délelőtt ugyanis Jacques Chirac bejelentette,
hogy a kormányfő és a kormánypártok frakcióvezetőinek javaslatára egy
megfelelőbb törvényre cserélik a hírhedtté vált CPE-t. Ez azonban már nem
változtat azon a tényen, hogy az elnök és a kormányfő hatalmas politikai
vereséget szenvedett az ügy következtében.
A tüntető diákok
Jacques Chirac és Dominique de Villepin szemmel láthatóan kínosan ügyelt
arra, hogy a bejelentés során véletlenül se hangozzanak el a "hatályon kívül
helyezés", illetve "visszavonás" szavak. A végrehajtó hatalmi kettős a szó
szoros értelmében ilyen módon nem tett eleget a szakszervezetek és az ellenzék
követelésének, a törvényt ugyanis nem vonták vissza, hanem átdolgozásra
visszaküldték a nemzetgyűlésnek, amely a hét végén fog szavazni az új szövegről.
Nicolas Sarkozy
Ennek ellenére Jacques Chirac és Dominique de Villepin hatalmas politikai
veszteséggel zárta a CPE-affért. A törvény bevezetése óta eltelt tizenkét hét
során Villepin egyre távolabb került attól a ki nem mondott, de folyamatosan
lebegtetett céltól, hogy ő legyen a jobboldal elnökjelöltje a 2007-es
elnökválasztás során. Az IFOP és a Paris Match által a múlt héten végzett
közvélemény-kutatás szerint a miniszterelnök népszerűsége 29 százalékra
csökkent, így jelen pillanatban népszerűtlenebb politikus, mint hivatali elődje,
Jean-Pierre Raffarin, akinek tetszési indexe 30 százalék volt távozásakor.
Dominique de Villepin végül maga tett pontot a lehetséges elnökjelöltségével
kapcsolatos kérdésre: hétfőn este a TF1 tévécsatornában úgy nyilatkozott, hogy
"többször is jeleztem, hogy nincsenek elnöki ambícióim".
Chirac és Villepin
Ezzel szemben Segolene Royal szocialista képviselőnő, aki egyben az ország
legnépszerűbb politikusa, kedd este a Canal+ tévécsatorna egyik talkshow-jában
vallott színt először, miszerint valószínűleg ő lesz a baloldal elnökjelöltje
2007-ben. Annak ellenére, hogy ez valójában még nem eldöntött kérdés a
szocialista pártban (PS), ahol Royal népszerűsége annak ellenére gyenge lábakon
áll, hogy élettársa a párt főtitkára, a CPE-ügy következtében Segolene Royal
közelebb került az elnökjelöltséghez, és magához az elnökséghez is. A Paris
Match és az IFOP közös felmérése szerint a franciák 52 százaléka Segolene Royalt,
míg 47 százaléka Nicolas Sarkozy jelenlegi belügyminisztert látná szívesen
elnökként.
A hátrány ellenére a CPE-krízis valójában Sarkozynek is hozott a konyhára:
jobboldali riválisa csökönyös, de végül is nem szilárd fellépésével elvesztette
az elnökjelöltségért folytatott versenyt, így számára gyakorlatilag megnyílt az
út az elnökjelöltséghez. A Le Parisien felmérése szerint ráadásul a franciák 51
százaléka gondolja azt, hogy a belügyminiszter a legalkalmasabb személy az immár
elodázhatatlan reformok véghezviteléhez. Érdemes megjegyezni, hogy annak
ellenére, hogy a parlamentben a szocialista párt volt a fiatalok első
munkavállalásáról szóló törvény legfőbb ellenzője, ezt nem tudták politikai
tőkévé alakítani; a Liberation című lapban közölt felmérés szerint ugyanis a
megkérdezettek 63 százaléka úgy látja, hogy a baloldalnak sincsenek jobb
elképzelései a fiatalok közötti munkanélküliség felszámolására.
Le Pen
A CPE nyomán kirobbant politikai válságból profitálni tudott azonban
Jean-Marie Le Pen és pártja. Le Pen ugyanis a gyengeség és az anarchia
felszámolását követelő üzenetével újra médiaközelbe tudott kerülni, anélkül
természetesen, hogy bármilyen kézzelfogható javaslatot tudott volna tenni a
fiatalok munkanélküliségének visszaszorítására.