Lapzártakor, két nappal az urnazárás után teljes a politikai bizonytalanság
Olaszországban. Silvio Berlusconi kormányfő nem ismeri el a jobboldal egytized
százaléknál kisebb arányú vereségét, és a külföldön leadott szavazatok
újraszámlálását követeli, míg Romano Prodi a nagykoalícióra tett javaslatot
utasította el, és bejelentette: a baloldal nyerte meg a választásokat. A
rendkívül magas - 83 százalékos - részvételi arány mellett tartott szavazás után
a helyzet sok elemző szerint a 2000 novemberi amerikai elnökválasztást idézi.
Megosztott, kettészakadt ország - ilyen szalagcímekkel várták az olasz
újságok a standokon a voksolás után kissé másnaposan ébredő polgárokat. A
választóhelyiségek bezárása után ugyanis nehéz éjszaka várt az olaszokra: az
eredmények alapján sokáig úgy tűnt, a két versengő koalíció annyira fej fej
mellett halad, hogy végül döntetlennel zárul a voksolás. A végeredmény rendkívül
szoros lett: míg a Romano Prodi nevével fémjelzett balközép koalíció a
szavazatok 49,80 százalékát szerezte meg az alsóházban, a kormányfő jobbközép
koalíciója 49,73 százalékot kapott. A különbség mindössze 25 ezer szavazaton
múlt. A felsőházban szintén csak "orrhossznyi" előnyt szerzett a baloldal: itt
összesen két szenátornyi többséget tudhat magáénak. A kétkamarás parlamentben
mindkét ház egyforma hatalommal bír, és egyelőre kétséges, hogy e hajszálnyi
többség mellett Prodi képes lesz-e működőképes kormányt alakítani. A legtöbb
elemző szerint Olaszország jövőjét - függetlenül attól, hogy ki nyerte a
választásokat - komoly politikai és gazdasági bizonytalanság árnyékolja be. Ha a
közeljövőben nem kerül sor valós reformokra, az ország hosszú gazdasági
stagnálás vagy recesszió elé néz, ami a politikai stabilitást is veszélyezteti.
Nincs kizárva, hogy az olaszoknak hamarosan újra az urnák elé kell majd
járulniuk.
Jóllehet Berlusconinak a 2001-ben beígért "új olasz csodát" nem sikerült a
választók elé varázsolnia, egy dologban mégis rekordot döntött: a második
világháború óta az ő kabinetje lett az első, amely - ha nem is zökkenőmentesen,
de - végigszolgálta az ötéves ciklusát. Sok választó számára ezzel azonban
szinte ki is fogytak az érdemei: a legégetőbb kérdés ma ugyanis az életszínvonal
aggasztó csökkenése. A slágerekben megénekelt dolce vitából - különösen az euró
bevezetése óta - nem sokat érzékelnek az olaszok. A líra lecserélése óta a
megélhetés fejenként több mint évi ezer euróval növekedett. Ezzel szemben a
fizetések nem nagyon emelkedtek. Kevesebb pénz jut ruhára, cipőre és focimeccsek
látogatására, és az utóbbi idők gáz- és áramdíjainak emelése is erősen
"karcsúsította" az olaszok pénztárcáját.
Bár Berlusconi annak idején azzal kecsegtette választóit, hogy sikeres
üzletemberként az "Itália nevű vállalkozást" is sikerre viszi majd, hatalomra
jutása óta a gazdaság éves növekedése alig 0,8 százalékos volt, ami 2005-re
végül egészen nullára csökkent. A szakértők szerint Olaszország, amely Európa
negyedik legnagyobb gazdaságát képviseli, átvehette Németországtól a nem túl
impozáns "Európa betege" címet. Az öreg kontinens nagy országai közül
Olaszországnak a legnagyobb az adósságállománya, a költségvetési hiány pedig
meghaladja a GDP 4 százalékát. Az olasz jegybank új elnöke szerint a gazdaság
"zátonyra futott". Ez pedig a szintén lomha gazdasági növekedést produkáló
Európai Unió számára is rossz hír.
Bár papíron Berlusconi hatalomra jutása óta a munkanélküliségi ráta 9,2
százalékról 7,7 százalékra csökkent, a valóságban ezek az adatok a dolgozó
bevándorlók státusának legalizálását tükrözik. Sok olasz - különösen a nők és az
ötven-hatvan éves korosztály - nem szerepel a hivatalos statisztikákban. A 15 és
64 év közötti korosztály foglalkoztatási rátája az eurózóna országaiban itt a
legalacsonyabb. A lakosság egyharmadát tömörítő nyolc déli régióban - amely
egyébként is elmaradottabb a gazdagabb északhoz képest - a 35 év alattiaknak
közel a fele munkanélküli. Az egykor virágzó északi családi vállalkozásokból
sokat lesöpört a színről a kínai és egyéb ázsiai áruk dömpingje. Mindemellett
Olaszország népessége az egyik legöregebb Európában. A születési arány a világon
az egyik legrosszabb, és minden 100 dolgozóra 28 nyugdíjas jut.
A választási kampány az utóbbi idők egyik legélesebb vetekedése volt az olaszok
szerint. A két ellenfél nem kímélte egymást: mindketten olyan civilizálatlan,
etikátlan és pénzügyileg felelőtlen jelöltnek állította be a másikat, aki komoly
fenyegetést jelent az olasz demokráciára. Míg Berlusconi idiótának titulálta
kihívóját, Prodi egy részeges alakhoz hasonlította a miniszterelnököt. A
választások eredményeit Berlusconi egyelőre vitatja, mondván, "senki nem
állíthatja, hogy győzött", és a helyzet jogi tisztázását sürgeti. Meglepő módon
a nagykoalíció kialakítását is felajánlotta, ám Prodi ez elől elzárkózott.
Berlusconi kabinetje mindenesetre még közel egy hónapig hatalmon maradhat:
májusban ugyanis lejár Carlo Azeglio Ciampi elnök hétéves ciklusa, így jövő
hónapban a mostani parlament még megválasztja az új elnököt. Az új
miniszterelnök kinevezése az ő feladata lesz.
Bár Prodi 1996-ban egyszer már legyőzte Berlusconit, akkor két és fél év után
épp kommunista szövetségesei buktatták meg. Több elemző attól tart,
megismétlődhet ez a forgatókönyv. Az eshetőséggel maga Prodi is számol:
kijelentette, ha győzelmét követően partnerei később kihátrálnak mögüle, ezúttal
nem fog lemondani, hanem kiharcolja az újabb választások kiírását.