Tihanyi Péter
Udvari bolondot a királynak

"Az emberek mindennapjai szempontjából teljesen mindegynek kellene, hogy legyen, ki a miniszterelnök, és melyik párt van hatalmon. Az a normális, ha egy pártnak nincs befolyása arra, hol épüljön meg egy színház, és ki tervezze azt, hogy mi történik egy családban vagy az üzletemben. Borzasztó látni, hogy élet-halál harccá tesznek egy parlamenti választást."

Fotó: Somorjai László

Ön volt talán az egyetlen a magyar közéletben, aki a választások előtt azt mondta, hogy Dávid Ibolyával abszolút számolni kell, és nagy valószínűséggel bekerül a parlamentbe. Hogyan látja pillanatnyi helyzetét és szerepét?
- Tartok attól, hogy az a hatalmas nyomás, ami Dávid Ibolyára nehezedik, beleviszi valami rossz kompromisszumba.
Ha netán enged és beadja a derekát, mindent elveszíthet. Önmagát, a pártját és annak a lehetőségét, hogy Magyarországnak négy év múlva egy tisztességes és jelentős, sokak által támogatott konzervatív jobbközép pártja legyen.
Egy komoly, nagy formátumú politikus lehetőségét látja az elnök asszonyban?
- Azt nem mondanám. Ahhoz értenie kellene Dávid Ibolyának a futballhoz is.
Ön is, mint nagyon sokan, Orbánt a mai napig tehetséges politikusként aposztrofálják. Mitől tehetséges tulajdonképpen?
- Mint ahogy mindenhol, a politikában is van rövid távú, és van hosszú távú tehetség. Vannak egyszerzős tehetségek. Voltaképpen Orbánnak arra telt, hogy a kis Fideszt naggyá, Magyarország jobboldali reprezentatív pártjává tegye, s részt vállaljon az európai néppártok közösségében. Ez politikai tehetség. De mivel nincsenek elvei, ez csak rövid távú lehet - lehetett. Egy kaméleonról van szó, mindig alkalmazkodik a környezetéhez, színét, elképzeléseit, eszméjét, hitét állandóan változtatja. Az elvek a politikusoknál kicsit elasztikusak ugyan, de van egy pont, amit semmilyen körülmények között nem léphetnek át. Egy polgári demokráciában egy tökéletesen elvtelen politikus automatikusan csak rövid távú sikereket érhet el. Nem lehet egész nap és állandóan hazudni. Sikeres és hosszú távú politikus lehetne Orbán Latin-Amerika egyes országaiban. Például egy Venezuela-típusúban. Nézze meg Chavezt, egy teljesen elvtelen és tökéletesen demagóg kis szörnyeteg, és ma már szinte diktatórikus hatalma van.
Tehetségnek nevezi őt is?
- Abszolút! Úgy gondolom, Ön összekapcsolja a tehetséget a jósággal, ami helytelen, valamint nem tesz különbséget politikus és államférfi között. Egy politikus lehet tehetséges akkor is, ha nem államférfi. Orbán azért tehetséges politikus, mert kitűnően játszik a hatalom megszerzése érdekében, látja, érzi, hol vannak a lukak a választási palettán, de semmiképpen sem államférfi.
Kik voltak Magyarországon államférfi kaliberű politikusok?
- Kossuth és Deák igazán azok voltak.
És a XX. században?
- Sikeres magyar államférfi a XX. században nem volt. Nagy Imrében voltak ilyen vonások, de őt meggyilkolták. Kétségkívül Antall József is ilyen volt, de ő meghalt, és nem kérdés, hogy Gyurcsány Ferencnek is vannak államférfiúi képességei.
A mostani politikai palettán kit lát izgalmas politikusnak, ígéretes tehetségnek?
- Van egy olyan érzésem, hogy Rogán Antal tehetséges politikus lehetne, bár igazolni ezt nem tudom, de a Fideszben parancsuralmi rendszer van, így mindenki azt a szöveget fújja, amit Orbán szaval. Kóka is ígéretes, abszolút jelen van, önállóan alapítja önmaga képét, igaz, egyelőre csak a közgazdaság térfelén focizik.
Ön minek tudja be Orbán cél- és úttévesztését?
- Nem tudott várni, és túlságosan szerette a hatalmát. A hatalom neki önmagáért kellett, nem az volt a fontos számára, hogy a tízmilliónak jó legyen, hanem az, hogy a füle állandóan azt a zenét hallja: Viktor, Viktor, Viktor, és hogy elhiggye önmagáról, ő Magyarország megváltója. Azt hiszem, ezt ma már hiszi is. Sajnos még egy udvari bolondja sincs, mint egy rossz királynak, aki tükröt tarthatna és megmondhatná neki. Egy tehetséges ember bármikor el tudja játszani-veszíteni a tehetségét. A jellem is a tehetség része, nemcsak az értelem és a képességek. Óriási baj van a jellemével, ráadásul nincs humora, és szerelmes önmagába. Ez így életveszélyes. Talán az is volt a baj, hogy Viktornak, győzőnek keresztelték, és ez ártott meg neki, nem tudom. Higgye el, nagyon sajnálom. Nem szabadott volna, hogy így legyen. És ennek nemcsak ő az oka, hanem a környezete is.
Mitől lehetséges az, hogy értelmes, tehetséges, kiváló képességű értelmiségiek, professzorok, jól szituált, egyetemista lányok, fiatal diplomás bankárok nem Önnek adnak igazat? Orbánt teljesen őszintén politikai zseninek, az igazság bajnokának, hősnek, az ország megváltójának látják.
- Ha valaki úgy viselkedik egy demokráciában, mintha nem demokráciában élne - most nem a politikájára, hanem a személyiségének a megformálására gondolok -, és egy vezér, egy diktátor jegyeit és attitűdjeit ölti magára, azt többnyire imádni szokták. Tudja, milyen veszélyes, ha egy demokráciában egy politikust imádnak? Ne tessék a politikust imádni! Szeresse ki-ki a férjét, a feleségét, a barátját, az ismerősét, de ne a képviselőjét vagy a miniszterelnökét. Én például Gyurcsány Ferenc politikáját nagyon jónak, hasznosnak tartom, és támogatom is, de nem gondolom, hogy őt szeretnem is kellene. Fidel Castro Kubájában, mikor a vezér jó passzban van, és elmond egy beszédet, a szép lányok bizony még ma is sírnak és zokognak, mert azonosulnak a diktátorral. Úgyhogy mikor egy demokráciában egy politikus körül kialakul az imádók tábora, méghozzá intelligens emberekből, akkor gyullad ki a piros lámpa, mert baj van, nagy baj.
Mik az egyénnek azok a morális jogai, amelyeket az államnak mindenképpen el kell ismernie, és segítenie kell azok megvalósulásában?
Az egyik ilyen jog, hogy szabadon kereshessem boldogságomat-boldogulásomat a magam szempontjai szerint. A másik joga az egyénnek, hogy kibontakoztathassa a képességeit. A harmadik, hogy minden embernek legyen meg a joga arra, hogy a jóról való saját fogalmát szabadon képviselje, és aszerint éljen, tiszteletben tartva a többi embertársának a jóról alkotott fogalmát.
A kampányban miért nem kapott egyáltalán szerepet a külpolitika, az ott elért eredmények vagy kudarcok?
- Voltaképpen ezt én sem értem. Ebből a szempontból nagyon provinciálisra sikeredett az elmúlt pár hónap. Úgy csináltak, mintha nem Európa közepén, az Európai Unió középhatalmaként élnénk, mintha minket nem érdekelne Európa jelenlegi sorsa, a nagyhatalmakhoz való viszonyunk, mintha minket nem érdekelne Magyarország nagyhatalmakhoz való viszonya. Befelé fordultunk, és ezt eléggé problematikusnak érzem.
Hogyan látja Magyarország következő éveit, évtizedeit?
- Következő éveink nemcsak attól függnek majd, hogy mi lesz a választás eredménye, hanem részben attól is, hogyan alakul Európa gazdasága, hogy fog alakulni Európa Amerikához, valamint a Közel-Kelethez való viszonya. Lengyelországhoz és Szlovákiához képest paradicsomban élünk, pedig micsoda reményeket fűztünk a szolidaritáshoz, az ottani civil társadalom megerősödéséhez. S lám, milyen furcsa a történelem, egyszercsak az elsőből utolsók lesznek, és az utolsóból elsők. Abban az esetben, ha a mostani koalíció megmarad, és az MDF egy erős konzervatív középpárttá válna tisztes támogatással, akkor azt hiszem, kimondhatnánk, normális országban élünk, és olyanok vagyunk, mint egy átlagos nyugat-európai hatalom. Akkor kimondhatnánk, eljutottunk oda, ahova eljutottunk volna, ha '56-ban győz a forradalom. Csak közben kicsit megöregedtünk. Igen, örülnék, ha ez a koalíció nyerné meg a választást. Ez vezethet egy olyan Magyarország felé, ahol az emberek mindennapjai szempontjából teljesen mindegy, hogy ki a miniszterelnök, és melyik párt van hatalmon. Tudniillik az a normális, ha egy miniszterelnöknek, egy pártnak nincs befolyása arra, hogy mi történik egy színházban, egy családban, az üzletemben vagy a konyhámban. Borzasztó azt látni, hogy az emberek azt érzik, hogy élet-halál harc kérdése egy parlamenti választás. Ez abnormális. Ezt az életérzést a Fidesz kezdte sugallni, de most már mindenki így érzi. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, egy másik jobboldal kell egy másik vezetővel.
Hogyan látja, mi felé halad a világ?
- Azok az úgynevezett békeévek, amikor is voltaképpen nagy drámák nem történtek, amikor egyetlen gondunk az volt, hogy veszünk-e frigidert, és hova megyünk kirándulni, nos, ez az időszak nem tart örökké. Bárhogy is nézzük, Európában minden konfliktus és nehézség ellenére még mindig béke van. De a történelem lapjai nincsenek lejátszva.
Mire gondol?
- Arra, hogy igazi konfliktusok és háborúk jönnek. Ne higgye, hogy a tudomány, a fejlődés, a gazdaság mindig előremegy. Egy pillanat alatt meg is állhat. Ugyan nem tudhatjuk, mikor és miért, de mindenkinek fel kell vérteznie magát. Így aztán a legfontosabb, hogy éljünk. Hogy jól érezzük magunkat azon a helyen, ahol vagyunk. Sok minden kell hozzá, de talán a legfontosabb, hogy szeressen, akiket szeretünk, s hogy egészségben éljünk.