Tihanyi Péter
Udvari bolondot a királynak!
Heller Ágnes választásokról, államférfiakról és tehetségről
Az emberek mindennapjai
szempontjából teljesen
mindegy kellene hogy legyen,
ki a miniszterelnök,
és melyik párt van hatalmon.
Az a normális, ha egy
pártnak nincs befolyása arra,
hol épüljön meg egy
színház, és ki tervezze azt,
hogy mi történik egy családban
vagy az üzletemben.
Borzasztó látni, hogy élethalál
harccá tesznek egy
parlamenti választást.
Fotó: Somorjai László
Ön volt talán az egyetlen
a magyar közéletben, aki a
választások előtt azt mondta,
hogy Dávid Ibolyával
abszolút számolni kell, és
nagy valószínűséggel bekerül
a parlamentbe. Hogyan
látja pillanatnyi
helyzetét és szerepét?
- Tartok attól, hogy az a hatalmas
nyomás, ami Dávid Ibolyára nehezedik,
beleviszi valami rossz
kompromisszumba.
Ha netán enged és beadja a derekát,
mindent elveszíthet. Önmagát,
a pártját és annak a lehetőségét,
hogy Magyarországnak négy
év múlva egy tisztességes és jelentős,
sokak által támogatott
konzervatív jobbközép pártja legyen.
Egy komoly, nagy formátumú
politikus lehetőségét
látja az elnök asszonyban?
- Azt nem mondanám. Ahhoz értenie
kellene a futballhoz is.
Ön is, mint nagyon sokan,
Orbánt a mai napig tehetséges
politikusként aposztrofálják.
Mitől tehetséges
tulajdonképpen?
- Mint ahogy mindenhol, a politikában
is van rövid távú, és van
hosszú távú tehetség. Vannak
egyszerzős tehetségek. Voltaképpen
Orbánnak arra telt, hogy a
kis Fideszt naggyá, Magyarország
jobboldali reprezentatív
pártjává tegye, s részt vállaljon az
európai néppártok közösségében.
Ez politikai tehetség. De mivel
nincsenek elvei, ez csak rövid távú
lehet - lehetett. Egy kaméleonról
van szó, aki mindig alkalmazkodik
a környezetéhez, színét, elképzeléseit,
eszméjét, hitét állandóan
változtatja. Az elvek a politikusoknál
kicsit elasztikusak
ugyan, de van egy pont, amit semmilyen
körülmények között nem
léphetnek át. Egy polgári demokráciában
egy tökéletesen elvtelen
politikus automatikusan csak rövid
távú sikereket érhet el. Nem
lehet egész nap és állandóan hazudni.
Sikeres és hosszú távú politikus
lehetne Orbán Latin-Amerika
egyes országaiban. Például
egy Venezuela-típusúban. Nézze
meg Chavezt, egy teljesen elvtelen
és tökéletesen demagóg kis
szörnyeteg, és ma már szinte diktatórikus
hatalma van.
Tehetségnek nevezi őt is?
- Abszolút! Úgy gondolom, Ön
összekapcsolja a tehetséget a jósággal,
ami helytelen, valamint
nem tesz különbséget politikus és
államférfi között. Egy politikus lehet
tehetséges akkor is, ha nem
államférfi. Orbán azért tehetséges
politikus, mert kitűnően játszik
a hatalom megszerzése érdekében,
látja, érzi, hol vannak a lukak
a választási palettán, de semmiképpen
sem államférfi.
Kik voltak Magyarországon
államférfi kaliberű politikusok?
- Kossuth és Deák igazán azok
voltak.
És a 20. században?
- Sikeres magyar államférfi a 20.
században nem volt. Nagy Imrében
voltak ilyen vonások, de őt
meggyilkolták. Kétségkívül Antall
József is ilyen volt, de ő meghalt,
és nem kérdés, hogy Gyurcsány
Ferencnek is vannak államférfiúi
képességei.
A mostani politikai palettán
kit lát izgalmas politikusnak,
ígéretes tehetségnek?
- Van egy olyan érzésem, hogy
Rogán Antal tehetséges politikus
lehetne, bár igazolni ezt nem tudom,
mivel a Fideszben parancsuralmi
rendszer van, így mindenki
azt a szöveget fújja, amit Orbán
szaval. Kóka is ígéretes, abszolút
jelen van, önállóan alakítja önmaga
képét, igaz, egyelőre csak a
közgazdaság térfelén focizik.
Minek tudja be Orbán célés
úttévesztését?
- Nem tudott várni, és túlságosan
szerette a hatalmát. A hatalom
neki önmagáért kellett, nem
az volt a fontos számára, hogy a
tízmilliónak jó legyen, hanem az,
hogy a füle állandóan azt a zenét
hallja: Viktor, Viktor, Viktor, és
hogy elhiggye önmagáról, ő Magyarország
megváltója. Azt hiszem,
ezt ma már hiszi is. Sajnos
még egy udvari bolondja sincs,
mint egy rossz királynak, aki
tükröt tarthatna és megmondhatná
neki. Egy tehetséges ember
bármikor el tudja játszaniveszíteni
a tehetségét. A jellem is
a tehetség része, nemcsak az értelem
és a képességek. Óriási baj
van a jellemével, ráadásul nincs
humora, és szerelmes önmagába.
Ez így életveszélyes. Talán az
is volt a baj, hogy Viktornak, győzőnek
keresztelték, és ez ártott
meg neki, nem tudom. Higgye el,
nagyon sajnálom. Nem lett volna
szabad, hogy így legyen. És ennek
nemcsak ő az oka, hanem a
környezete is.
Mitől lehetséges az, hogy
értelmes, tehetséges, kiváló
képességű értelmiségiek,
professzorok, jól szituált,
egyetemista lányok,
fiatal diplomás bankárok
nem Önnek adnak igazat?
Orbánt teljesen őszintén
politikai zseninek, az igazság
bajnokának, hősnek,
az ország megváltójának
látják.
- Ha valaki úgy viselkedik egy
demokráciban, mintha nem demokráciában
élne - most nem a
politikájára, hanem a személyiségének
a megformálására
gondolok -, és egy vezér, egy
diktátor jegyeit és attitűdjeit ölti
magára, azt többnyire imádni
szokták. Tudja, milyen veszélyes,
ha egy demokráciában egy politikust
imádnak? Ne tessék a politikust
imádni! Szeresse ki-ki a
férjét, a feleségét, a barátját, az
ismerősét, de ne a képviselőjét
vagy a miniszterelnökét. Én
például Gyurcsány Ferenc politikáját
nagyon jónak, hasznosnak
tartom, és támogatom is,
de nem gondolom, hogy őt szeretnem
is kellene. Fidel Castro
Kubájában, mikor a vezér jó
passzban van, és elmond egy
beszédet, a szép lányok bizony
még ma is sírnak és zokognak,
mert azonosulnak a diktátorral.
Úgyhogy mikor egy demokráciában
egy politikus körül kialakul
az imádók tábora, méghozzá
intelligens emberekből,
akkor gyullad ki a piros lámpa,
mert baj van, nagy baj.
Mik az egyénnek azok a
morális jogai, amelyeket
az államnak mindenképpen
el kell ismernie, és segítenie
kell azok megvalósulásában?
- Az egyik ilyen jog, hogy szabadon
kereshessem boldogságomat,
boldogulásomat a magam szempontjai
szerint. A másik joga az
egyénnek, hogy kibontakoztathassa
a képességeit. A harmadik,
hogy minden embernek legyen
meg a joga arra, hogy a jóról való
saját fogalmát szabadon képviselje,
és aszerint éljen, tiszteletben
tartva a többi embertársának a
jóról alkotott fogalmát.
A kampányban miért nem
kapott egyáltalán szerepet
a külpolitika, az ott elért
eredmények vagy kudarcok?
- Voltaképpen ezt én sem értem.
Ebből a szempontból nagyon provinciálisra
sikeredett az elmúlt
pár hónap. Úgy csináltak, mintha
nem Európa közepén, az Európai
Unió középhatalmaként élnénk,
mintha minket nem érdekelne Európa
jelenlegi sorsa, a nagyhatalmakhoz
való viszonyunk, mintha
minket nem érdekelne Magyarország
nagyhatalmakhoz való viszonya.
Befelé fordultunk, és ezt
eléggé problematikusnak érzem.
Mit gondol Magyarország
következő éveiről, évtizedeiről?
- Következő éveink nemcsak attól
függnek majd, hogy mi lesz a választás
eredménye, hanem részben
attól is, hogyan alakul Európa
gazdasága, hogy fog alakulni
Európa Amerikához, valamint a
Közel-Kelethez való viszonya.
Lengyelországhoz és Szlovákiához
képest paradicsomban élünk,
pedig micsoda reményeket fűztünk
a szolidaritáshoz, az ottani
civil társadalom megerősödéséhez.
S lám, milyen furcsa a történelem,
egyszercsak az elsőkből
utolsók lesznek, és az utolsókból
elsők. Abban az esetben, ha a
mostani koalíció megmarad, és az
MDF egy erős konzervatív középpárttá
válna tisztes támogatással,
akkor azt hiszem, kimondhatnánk,
normális országban élünk,
és olyanok vagyunk, mint egy átlagos
nyugat-európai hatalom.
Akkor kimondhatnánk, eljutottunk
oda, ahova eljutottunk volna,
ha '56-ban győz a forradalom.
Csak közben kicsit megöregedtünk.
Igen, örülnék, ha ez a koalíció
nyerné meg a választást. Ez
vezethet egy olyan Magyarország
felé, ahol az emberek mindennapjai
szempontjából teljesen mindegy,
hogy ki a miniszterelnök, és
melyik párt van hatalmon. Tudniillik
az a normális, ha egy miniszterelnöknek,
egy pártnak nincs
befolyása arra, hogy mi történik
egy színházban, egy családban,
az üzletemben vagy a konyhámban.
Borzasztó azt látni, hogy az
emberek azt érzik, élet-halál harc
kérdése egy parlamenti választás.
Ez abnormális. Ezt az életérzést
a Fidesz kezdte sugallni, de
most már mindenki így érzi. Ahhoz,
hogy ez ne így legyen, egy
másik jobboldal kell, egy másik
vezetővel.
Hogyan látja, mi felé halad
a világ?
- Azok az úgynevezett békeévek,
amikor is voltaképpen nagy drámák
nem történtek, amikor egyetlen
gondunk az volt, hogy veszünk-
e frizsidert, és hova megyünk
kirándulni, nos, ez az időszak
nem tart örökké. Bárhogy is
nézzük, Európában minden konfliktus
és nehézség ellenére még
mindig béke van. De a történelem
lapjai nincsenek lejátszva.
Mire gondol?
- Arra, hogy igazi konfliktusok
és háborúk jönnek. Ne higgye,
hogy a tudomány, a fejlődés, a
gazdaság mindig előremegy. Egy
pillanat alatt meg is állhat.
Ugyan nem tudhatjuk, mikor és
miért, de mindenkinek fel kell
vérteznie magát. Így aztán a legfontosabb,
hogy éljünk. Hogy jól
érezzük magunkat azon a helyen,
ahol vagyunk. Sok minden
kell hozzá, de talán a legfontosabb,
hogy szeressenek, akiket
szeretünk, s hogy egészségben
éljünk.
|