Morvay Péter
Húsvéti per Jézusról

Húsvéti döntés: egy londoni bíróság április 7-ei ítélete szerint nem mástól lopta el Da Vinci-kód szerzője a bestseller botrányt okozó alapötletét. Dan Brownt azért perelte be két brit szerző, mivel állításuk szerint egy, a nyolcvanas évek elején megjelent könyvben ők írtak először a Mária Magdolnával kapcsolatos teóriákról. A plágiumperről nagy terjedelemben beszámoló brit lapok nem kis iróniával állapították meg azt, hogy a reklámszövegek szerint az "egyháztörténelem legnagyobb titkát" leleplező Brown alapvető teológiai ismeretekkel sem rendelkezik, igaz, ezt a felperesekről sem lehet elmondani: a Szent vér, szent Grál című mű egyik szerzőjéről a The Times tudósítójának egy munkanélküli heavy metal- énekes jutott az eszébe. A nyilvánosságot eddig gondosan kerülő Dan Brown életrajzából az is kiderül: a templomi orgonistaként indult középiskolai matematikatanár Los Angelesben meleg férfimodellekkel lakott együtt, és írói karrierjét megelőzően zongoristaként dolgozott, többek között telefonszex-reklámokhoz komponált zenét.

Dan Brown a londoni bíróság előtt. Eleinte ő sem hitte el

Mi volt előbb: a Da Vinci-kód vagy a Szent vér, szent Grál? A londoni felsőbíróságon éppen húsvét előtt fejeződött be a nagy médiaérdeklődést kiváltó per, amelyben arról folyt a vita, vajon Dan Brown saját ötleteként írta meg az utóbbi évtizedek legnagyobb könyvsikerének tekintett könyvét, vagy máshonnan vette a témát. Mint arról korábban lapunk is írt (Dekódolt Da Vinci. Hetek, 2004. november 5.), A Da Vinci-kód című áltudományos regény szerint Jézus titokban összeházasodott Mária Magdolnával, akitől keresztre feszítése előtt gyermeke is született, és leszármazottaik ma is élnek. Egy több mint húsz éve megjelent könyv, A Szent vér, szent Grál szerzői szerint azonban ezt a teóriát ők találták ki, és Brown egyszerűen ellopta az ötletüket. Michael Baigent és Richard Leigh ezért plágiumpert indítottak Brown ellen. Ez utóbbi mű még képtelenebbet állít: a brit írók szerint Jézus meg sem halt, mást végeztek ki helyette Jeruzsálemben, ő pedig Mária Magdolnával Dél-Franciaországba menekült, ahol leszármazottaik megalapították a későbbi frank uralkodóházat, a Meroving-dinasztiát.
A szerzői jogi per tárgya ugyan nem az volt, hogy ezekről a teóriákról állást foglaljon, a bírósági eljárás mégis világossá tette: teológiai sarlatánoktól származnak a szenzációs felfedezésként reklámozott elméletek. Igaz, Michael Baigent és Richard Leigh nem is igyekeztek szakértőként feltűnni a per során: ők afféle történelmi ufókutatókként elismerték, hogy céljuk az volt, minél merészebb kiindulópontokat találjanak összeesküvés-elméletekre épülő könyveikhez. Ezért találták ki, hogy a Grál- legenda valójában Jézus titkos történetét rejti, amelyet egy állítólag évszázadok óta titokban működő szervezet, a Sion Rendje őriz. Akkoriban ment a mozikban az Indiana Jones sorozat, amelyben hol a frigyládát, hol a Grál-kelyhet keresték. Az előbbiről Graham Hancock önjelölt régész írt bestsellert (Jel és pecsét: Hajsza az elveszett frigyláda nyomában), míg Baigent és Leigh a Grál-történetet dúsította fel a Mária Magdolnáról szóló gnosztikus mítosszal (Az abbé titka: Szent vér, szent Grál). A szerzők komolyságát jelzi, hogy más műveikben a Szfinx és az Orion-csillagkép összefüggéseiről (Hancock), illetve az alkimisták titkairól (Baigent) rántják le a leplet.

Leigh és Baigent, a felperesek. Nem az egyháztörténet professzorai Fotók: Reuters

Teológiai képtelenség

A brit szerzőkkel szemben Dan Brown véresen komolyan gondolja, hogy valami nagy titokra bukkant. "Ezt az ősi misztériumot meg kellett ismertetni a szélesebb közönséggel" - nyilatkozta Brown a BBC-nek, majd hozzátette: őszintén reméli, hogy a Da Vinci-kód "olyan nyitott ajtó lesz a kíváncsi lelkek számára, amelyen át belépve maguk is elkezdhetik keresni az igazságot".
Brown állításai szöges ellentétben állnak a Bibliával, ő azonban azt állítja, hogy az Újszövetséget a katolikus egyház csak utólag, több száz évvel Jézus kora után állította össze, kihagyva belőle mindazokat a könyveket, amelyek Jézus és Mária Magdolna "kapcsolatáról szólnak". Az amerikai írót nem zavarja a tény, hogy az Ó- és az Újszövetség könyveiből a második század elejétől kezdve számos egyházatya részletesen idéz, és száz-százötven éven belül az akkor még egységes keresztény egyházban közmegegyezés alakult ki arról, hogy mely írások tartoznak az Újszövetséghez, és melyek azok, amelyeket tartalmuk alapján részben vagy egészben az egyház elutasít (lásd keretes írásunkat). Brown - mint az a perben is kiderült - az egyháztörténelem alapvető tényeivel sincs tisztában, hiszen azt állítja, hogy a római katolikus egyház állította össze az újszövetségi kódexet, jóllehet az csak évszázadokkal később jött létre.

Magdolna-hívő feleség

Pedig A Da Vinci-kód szerzője keresztényként nőtt fel. Mint egyik életrajz-írójának, Lisa Rogaknak elmondta: keresztény nevelést kapott, a templomi kórusban énekelt és orgonált, jeles eredménnyel végezte el a vasárnapi bibliaiskolát, a nyarakat pedig egyházi ifjúsági táborokban töltötte.
Brown, matematikus apja tanácsára, a neves Armherst Egyetemre iratkozott be, ahol 1986-ban kapott diplomát, ám innen útja nem a tudományos világ, hanem a könnyűzene felé vezetett.
Los Angelesbe költözött, ahol az AP hírügynökség összeállítása szerint "férfi modellekkel, transzvesztita előadóművészekkel és reménybeli rocksztárokkal" lakott együtt egy művészeti kollégiumban. Hol saját, hol női álnéven, Danielle Brownként jelentette meg - néhány száz példányban eladott - zenei felvételeit és írásait. A szolid könyvelőre emlékeztető külső mögött - mint a Guardian megjegyzi - vad természet rejtőzött: Dan Brown írt dalt a telefonszex népszerűsítésére, és megénekelte vonzalmát a szado-mazochizmus iránt is ("A fájdalom édes gyönyöre").
A várt sikerek azonban elmaradtak, a popzenei próbálkozásoknak egy eredménye mégis lett: Brown megismerkedett a nála 13 évvel idősebb elvált nővel, Blythe Newlonnal, akit hamarosan feleségül is vett. A londoni per során Brown elmondta, Blythe volt az, aki először meglátta benne a regényírót, és ő volt az, aki a Da Vinci-kód történetéhez a Mária Magdolna szálat javasolta. "Blythe ragaszkodott hozzá, hogy a könyvemben szerepeljenek Jézus leszármazottai is, akik túlélték a keresztre feszítést, mivel az egyház meghamisította Mária Magdolna emlékét. Ezt először túlzásnak gondoltam, de miután alaposan átbeszéltem a dolgot Blythe-tal, elfogadtam az érveit" - nyilatkozta Brown.
Blythe Brown sohasem mutatkozik a nyilvánosság előtt, és sohasem adott egyetlen interjút sem, férje először művészettörténésznek mondta őt, majd miután kiderült, hogy ilyen végzettsége nincs, annyit módosított ezen, hogy felesége "szenvedélyesen érdeklődik a művészetek iránt". A bíróság előtt arra is fény derült, hogy az író sem végzett teológiai vagy művészettörténeti tanulmányokat. Brown a Da Vinci-kód könyv reklámszövegében még azt állította, hogy egy évet járt Spanyolországban a leghíresebb művészettörténeti akadémiára, ám miután az egyetem ezt cáfolta, Brown elismerte, hogy csupán egy nyári szabadegyetemi előadás-sorozatra iratkozott be.
A Da Vinci-kód sikerét megalapozó reklámkampány is Blythe ötleteire épült. Ő javasolta azt, hogy a regény központjában a nők spirituális magasabbrendűsége és az ezt elnyomni akaró, sötét egyházi akarat konfliktusa, valamint a homoszexualitása miatt is példaképnek tekintett középkori művész álljon. Így is lett, beindult a marketinggépezet: Dan Brown egy ősi titokról rántja le a leplet könyvében, amelyet az egyház mindig is el akart titkolni, és így tovább. Az eredmény könyvkiadási megarekord lett. Turisták hada indult el, hogy a regény helyszíneit felkeresse. A Fox News televízió párizsi tudósításában a Louvre igazgatója megdöbbenve mondta, hogy hosszabb sorok állnak a történet nyitójelenetében szereplő mellékhelyiség előtt, mint a múzeum büszkesége, a Mona Lisa bemutatóterménél. A londoni perben most legalább kiderült: egy önjelölt, feminista sznob és egy pályát tévesztett slágerszerző vezette orránál fogva a világot.