Harminc vagy mennyi lettem én,
meglepetés e szerzemény
rémes,
rímes
iromány, mellyel meglepem
szerkesztő felettesem
máma -
dráma.
Harminc évem, jaj, meglepett -
ezer karakter mégse lett.
Írás,
sírás.
Lehettem volna olvasó,
nem ily billentyűkoptató
irkász-
firkász.
De nem lettem, mert Kőbányán
egy kedves szerkesztő vár rám;
csörög
s hörög.
Intelme gyorsan, nyersen ér
az el nem készült cikkemér'.
Kérlel,
érvel,
dörgedelmesen szól ellenem,
megregulázza jellemem
írni
bírni.
"Amíg a rovatom nincs teli,
nem jár neked a reggeli!"
Megint
megint.
S ha örülsz, nyájas olvasó,
hogy oldalunkon sok a szó,
könnyek
jönnek,
írni még könnyebben fogok,
találtam is hozzá okot:
haha-
haha!