Tóth Tamás
Szocreál a Maglódi úton
Hotel csillag nélkül

Kényszerhelyzetben, távol a családtól, többedmagaddal egy szobában a munkásszállón - nem igazán fényes élet. Persze lehet ingázni is, vagy otthon maradni segélyen. A Maglódi úti munkásszállót ma Munkavállalói Hotelnek nevezik. A cégér új, az életérzés a régi.
Be lehet menni?
- Nem lehet a szállodába idegeneknek felmenni! 
Mennyibe kerülne, ha meg akarnék itt szállni?
- Ezeregyszáz forint egy napra, de két hetet előre ki kell fizetni.
Mióta dolgozik itt? 
- Tíz éve vagyok portás. Huszonnégy órás munka, utána három nap szabi. Amúgy vízszerelő vagyok, ez csak egy mellékállás.
Ez volt a régi munkásszálló?
- Igen, 1986-ban épült a sörgyár dolgozóinak, azóta így áll, semmi nem változott. A földszinten és az első emeleten az ideiglenes "turistaszállások" vannak, fentebb pedig a munkások laknak. Beljebb van egy nyilvános büfé. Ott lehet riportot készíteni.
Gyakran történnek nézeteltérések?
- Hát akad, de ezt egy-két pofonnal elintézik. Legtöbbször gyorsan vége van. Én is leállítom őket: kihívom a rendőrséget. 

 

Megszólítok néhány munkást, végül egy korosabb, mosolygós szemű férfi áll kötélnek, csak előbb még felmegy lerakni a holmiját. Amíg várok, egy fiatal fiúval elegyedünk szóba: 
- Szüleim elváltak, anyukám lakik itt a barátjával már több éve. Itt dolgoznak mind a ketten a sörgyárban. Én tizenhat éves vagyok, lejjebb, a diákszálláson lakom, amúgy szobafestőnek tanulok. 
Miért laktok a szállón? 
- Anyám csak itt kapott munkát és szállást. Heves megyéből jöttünk fel.

- Itt is vagyok - érkezik vissza a bácsi -, menjünk, igyunk meg valamit! 
Elindulunk. Alig hagyjuk el a munkásszállót, két örömlány ajánlja fel szolgáltatásait. 
Minden este itt állnak? 
- A magasabbikat Katinak hívják, ő fél éve van itt. A másik új. Gyakran változnak a lányok, a rendőrségtől és a stricitől függően.
Gondolom, nehéz távol lennie a családtól...
- Kolozsvárról jöttem fel dolgozni öt éve. Kéthavonta járok haza. Amikor visszajövök ide, akkor az első három napon nem találom magamat, utána visszaszokom. 
A szállodában sok családos munkás él a lányok szolgáltatásával. Mivel többen lakunk egy szobában, ilyen esetben a srácok lemennek sörözni egyet...

Úgy tudom, hogy vendégeknek nem szabad felmenni!
- Ez már részletkérdés.
Nem kényelmetlen, hogy többen egy helyen laknak?
- Az elején furcsa volt, de az ember hozzászokik az évek folyamán. Egész nap dolgozunk különböző helyeken, így csak este találkozunk. Akkor vacsorafőzés és tévé a program. Minden szinten van egy mosdóhelyiség és egy konyha. Ott főzünk közösen. Azt pedig, hogy milyen műsort nézünk, az újságból választjuk ki együtt.
Ha veszekedések, verekedések törnek ki, annak mi az oka? 
- Fizetésnél van a legtöbb verekedés. Több oka is lehet, de ezt hagyjuk.
Miért jött fel Romániából dolgozni?
- 1964-ben tanultam ki szobafestő inasnak, és 1995-ig dolgoztam a szakmában. Ekkor megszűnt a szövetkezet, így kénytelen voltam munkát vállalni Magyarországon egy építőipari cégnél. Amikor ide feljöttem, először a Nemzeti Színházat építettük. Az átadási ceremónián én is ott voltam, és éppen úgy adódott, hogy az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor is kezet fogott velem.
Összességében megéri itt dolgozni, távol az otthontól?
- Igen, megéri. Persze, hiányzik a család, de a barátokkal is elvan valahogy az ember. 
Ön magyarországi román vagy romániai magyar?
- Igen, ez valóban egy érdekes helyzet. Romániában azért nem szeretnek, mert magyar vagyok. Magyarországon pedig románnak mondanak. Én magyar vagyok, aki Romániában született. Van magyar munkavállalói engedélyem is. Nem veszem el senki elől a munkát.