Makki Marie-Rose
Vita a szegénységről

Társadalmi vitára bocsátották a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Programot, amely Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbízásából alig három hónap alatt készült el. Optimista olvasatban ez a gyors tempó is azt jelzi, hogy a probléma kezelése nem halogatható. 

"A munkanélküli szülők segélyből, napszámból, a gyermekek után járó ellátásokból, szükség esetén a nagypapa anyagi segítségével két gyermeket nevelnek. Ez évben az idősebb fiú tovább tanul egy 50 km-re lévő iskolában, a nagypapa pedig elhunyt. A két esemény olyan anyagi romlást idézett elő az egyébként is nehéz körülmények között élő család életében, hogy villanyszámlát nyár eleje óta nem fizettek, ezért ma már nincs áram a házban. A fiú nem kollégista, mert annak díját képtelenek fizetni, csak buszbérletre telik, az lényegesen olcsóbb." (Község, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Gyorsjelentés a szegényedésről.) 
Ma Magyarországon minden negyedik-ötödik gyermek nélkülözések, fejlődését nehezítő körülmények között él. Minden ötödik kiskorút az a veszély fenyeget, hogy szakképzettség hiányában nem tud majd olyan munkalehetőséghez jutni, amely elfogadható színvonalú megélhetést nyújt - állítja Ferge Zsuzsa akadémikus. 
Egyre kevesebb gyermek születik, és egyre nagyobb hányaduk nélkülöző családba, ami az egész társadalom jövőjére komoly terheket ró. A rendszerváltás óta nem a nyugdíjasokra, hanem a gyermekekre jellemző a legnagyobb arányú szegénység. A szegénység terjedését, majd mélyülését a családtámogatások elavult rendszere nem volt képes megakadályozni. Ma 430 ezer gyermek él mélyszegénységben, azaz a legalsó jövedelmi tizedbe eső háztartásban. Különösen a sokgyermekes és az egyszülős családok érintettek, egyes számítások szerint az egyszülős gyermekek szegénységkockázata négyszerese a kétszülős családokban nevelkedőkének. Nemcsak az anyagiak hiánya, hanem sokkal inkább az ezzel együtt járó elszigeteltség, az iskolai és területi szegregáció, a negatív jövőkép az, amely előidézi a kirekesztettség újratermelődését generációkon át. A gyermekek lelki beállítódottságát vizsgálva Tausz Katalin szociológus arra a következtetésre jutott, hogy az optimizmus-pesszimizmus nem habitus kérdése, hanem a társadalmi tényekben, környezetben gyökeredzik. 
Jóllehet, a szegénység mérséklésére fordított kiadások nőnek, a szegénység mégsem csökken. Sőt, a további lecsúszás megakadályozása is komoly ráfordítást igényel. Márpedig egy mindenkori szociális minimum biztosítása nélkül 3-4 millió ember véglegesen lecsúszhat. A gyermekszegénység visszaszorítása azért nem halogatható, mert a gyermekkor megismételhetetlen korszakokból áll, maradandó károkat okozhat mindennemű kirekesztettség. A kormányfő által kezdeményezett, és nemrégiben nyilvános vitára bocsátott Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program a következő huszonöt év teendőiről, és ezen belül egy - minél hamarabb elindítandó - hároméves Rövid Programról szól. A rendkívül sokrétű probléma csak úgy kezelhető, ha a gyermekszegénység súlyponti kérdéssé válik a 2. Nemzeti Fejlesztési Tervben, és mindenfajta kormányzati döntésnél kiemelt szempontként érvényesül.
A szegénységet csökkentő legsürgetőbb lépések a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügyi és szociális ellátások és szolgáltatások színvonalának javítása, az óvodai férőhelyek bővítése, illetve a gyermekek napközbeni ellátásának biztosítása. Szükséges lenne a gyermekek mind koraibb fejlesztése, megfelelő oktatása-szakképzése, kiemelt figyelemmel a végzetesen kirekesztett - roma, fogyatékos - csoportokra. A rövid távú tervezet kiemelt pontjai az ingyenes étkeztetés körének szélesítése, az olcsóbb és minőségibb oktatás biztosítása, a tehetséggondozás, a gyermekes álláskeresők kiemelt támogatása, a családi pótlék vásárlóerejének megtartása. A szegénytelepek felszámolása, a lakások korszerűsítése, bérlakások építése, az adósságkezelés rendszerének megújítása pedig azért is sürgető, mert a gyerekek tíz százaléka él olyan helyen, ahol nincs víz és áram.