Bugár Árpád, Pozsony
A jobboldal végnapjai

Eldőlt, hogy a vatikáni ultimátum és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) kormányból való távozása nyomán kialakult szlovák politikai válság miatt június 17-én előrehozott választásokat tartanak Szlovákiában. Mikulás Dzurinda kormánya addig komolyabb döntéseket, törvényeket már nem hozhat.

Az ellenzék elsősorban az összes folyamatban lévő privatizáció leállítását szabta feltételül, ellenkező esetben a parlamentben megbuktatják a kormányt. A feltétel teljesítése komoly negatív következményekkel járhat, főleg az éppen végső stádiumban lévő vasúti teherfuvarozás privatizációjának leállítása, amelyben egyébként a MÁV is érdekelt volt. A tender győztese a Rail Cargo Austria lett, de a valódi adásvétel elhúzódhat, sőt meg is hiúsulhat a kialakult helyzetben. Ebben az esetben az osztrákok valószínűleg perelnek majd, s jelentősen csorbulhat az ország gazdasági hitele is. 
A privatizáció elsősorban Robert Fico ellenzéki vezér (képünkön), az Irány (Smer) párt elnökének vesszőparipája. Az eddig folyamatosan ellenzékben lévő, a baloldal teljes integrálásával megerősödött párt a népszerűségi mutatók alapján a következő választások nyertese lehet. A populista húrokat pengető Fico, ha hatalomra kerül, az egyes privatizációs döntések felülvizsgálatát, sőt visszafordítását ígéri. Nehezen megítélhető egyelőre, hogy ez csak kampányfogás vagy valódi szándék - elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy az elmúlt időszakban gazdaságilag megerősödött Szlovákiának már ezek a kijelentések és főleg majdani beteljesítésük sokat árthat. 
Az előrehozott választások is a Smernek kedveznek, illetve a jelenlegi kormánypártoknak ártanak, hiszen aligha tudnak majd az elkövetkező, meghatározó időszakban népszerű szavazatnövelő intézkedéseket hozni a parlamentben. Ennek tükrében meglepő, hogy a vatikáni utószerződés kapcsán a vita kormányválsággá fajult a két kereszténydemokrata kormánypárt között (Ultimátum a Vatikánból. Hetek, 2006. február 10.). Politikai elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy talán mind Dzurinda, mind Hrušovský éppen így akarta mozgósítani a szavazótáborát, és megszerezni a vezető szerepet a politikai jobboldalon. 
Az események tükrében ez a szándék inkább a kormányfőnek "jöhet be". Az általa vezetett, erősen megcsappant népszerűséggel rendelkező Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) szerezhet még középről szavazókat, illetve megszólíthatja a liberális érzelmű polgárokat, a Kereszténydemokrata Mozgalom azonban kemény konzervativizmusával csak eddigi szavazóit képes mozgósítani, emellett a kormányválság negatív következményeit is az ő számlájára írják majd a választók. 
A jelenlegi átmeneti helyzetben egyre inkább felértékelődik a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) szerepe is. Váratlanul ölükbe hullott az oktatási miniszteri poszt, valamint Hrušovský távoztával fél évig Bugár Béla pártelnök lesz az Országgyűlés megbízott elnöke. (Ami ellen a szlovák nemzeti oldal természetesen azonnal tiltakozott - eredmény nélkül.) A kampány és az előrehozott választások válaszolják majd meg a kérdést: a nyolc év kormányzás alatt megkopott, lemorzsolódott jobboldali koalíció valamilyen formában átmenti-e magát, illetve eredményeit a következő ciklusba, vagy jön a Smer, azaz egy teljesen új Irány Szlovákia számára.