Pajor István
Doppingon csúsztak el a sízők

A torinói olimpián egy olasz aranyérem 36 millió forintnak megfelelő eurót ér! Ez nagyon sok pénz. A kiélezett helyzetben minden versenyző igyekszik mindent megtenni a jobb helyezésért, a győzelemért, és gyakran kényszert érezve nyúlnak a teljesítményfokozás eszközeihez.

Steven Nyman

Még el sem kezdődtek a versenyek, de az északi szakág tizenegy sízőjét a teljesítményfokozás "gyanúja" miatt öt napra pihenni "küldték", addig nem versenyezhetnek. Túl sok a vérlemezkéjük (ez felelős az oxigénszállításáért), vagyis magas volt a hematokritszintjük. A normális 40-44 helyett 52 feletti értéket produkáltak, minden valószínűség szerint eritropoetin (EPO) segítségével. A szer rajta van a doppinglistán. Az öt nap "pihenő" a kis büntetés. A tizenegy versenyzőből három már visszakapta a rajtengedélyét. Akinek tehát sikerült 51,9-re beállítania magát, az versenyezhet újra? Azzal minden rendben van? Rogge úr, a NOB elnöke szerint a cél a nulla dopping és a zéró tolerancia. Nos, kissé nehéz eligazodni. 
A szomorú, hogy ebben a küzdelemben a versenyzők gyakran csupán eszközök, a végtelen üzlet során rajtuk csattan az ostor. A WADA doppingellenőrei mindenesetre nem válogatnak az eszközökben: "Imádjuk Hermann Maiert, (háromszoros olimpiai bajnok síző) csak egy közös fotót és egy aláírást kérünk tőle." Azonban a papír, amit a fotózás után alá kellett írnia, arról szólt, hogy nyilatkozzon: "tiszta vagyok", mert egy órán belül vizeletmintát és vért kellett adnia! És a Herminátor eleget tett a kérésnek. Nyugodt volt. Előtte hetven alkalommal tudott negatív eredményt produkálni. 
Vagy az amerikai lesikló, Steven Nyman: éppen a Rai tévé riporterének nyilatkozott, amikor egy civilnek tűnő úr a tévéseken keresztülgyalogolva nyújtotta át a bizonyos dokumentumot aláírás céljából. Stevent nem hozták zavarba, csupán annyit mondott: "uram, előbb az interjú, utána az aláírás". 
Az a bizonyos rabló-pandúr párharc Torinóban is folytatódik.