Hetek-összefoglaló
Még mindig rendezetlen múlt

"A társadalom legnagyobb bűne, ha letagadja, meghazudtolja a múltját" – nyilatkozta még 1993-ban egy interjúkötetben Szabó István filmrendező.

Szabó István Fotó: Reuters

Az Élet és Irodalom múlt heti számában terjedelmes írás foglalkozott egy "Képesi Endre" fedőnevű ügynök egy kutató által fellelt jelentéseivel. Képesi 1957 és 1963 között csaknem félszáz alkalommal tudósított a III/III. jogelődjének, a II/5-ös, a belső reakció elhárítását végző osztálynak. Célcsoportja a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói és oktatói voltak, mint például Bárdy György, Jancsó Miklós, Gyöngyössy Imre, Mécs Károly, Törőcsik Mari, Kézdi-Kovács Zsolt. A cikket jegyző Gervai András kritikus csak hosszas levéltári kutatás után merte "bevállalni" annak közzétételét, hogy trófeája nem más, mint az egyetlen Oscar-díjas magyar filmrendező, Szabó István.

"Hálás vagyok a sorsnak, és utólag büszke lehetek a történtekre. Életem legbátrabb, legvakmerőbb cselekedete volt az állambiztonsági munka. Hiszen ezzel mentettük meg egyik évfolyamtársunkat az 1956-os forradalom után a leleplezéstől és a biztos akasztástól" – nyilatkozta másnap Szabó egy napilapnak, megerősítve, hogy osztálytársai kérésére vállalta a megbízást. Állítása szerint a Köztársaság téri pártház elfoglalásában részt vevő barátját, Gábor Pált fedezte hétéves ügynöki tevékenységével. 

Miután a médiában megjelenő szakértői nyilatkozatok megkérdőjelezték történetének valóságtartalmát, a rendező egy tévéműsorban új válaszokkal állt elő a miértet firtató kérdésekre. Mint mondta, azért írta alá tizenkilenc évesen a beszervezési papírt, mert fenyegetettségében saját magát igyekezett menteni, és nem hiszi, hogy ezzel bárkinek is ártott volna. "Ez teljesen egyértelmű, hogy engem meg akarnak ölni, mert az összes hírügynökségnek szétkürtölték és az egész világon megjelenik az újságokban, hogy az egyetlen magyar Oscar-díjas, mit tudom én, rendőrségi ügynök" – válaszolta a közszolgálati tévé riporterének, miért is nem hozta eddig nyilvánosságra múltjának e terhes időszakát. Talán elfelejtette, hogy a hasonló cipőben járó cseh író, Bohumil Hrabal éppen őszinte beismerésével került közelebb rajongóihoz. "Ártó szándékú mondatok nem tőlem jöttek – vallja Szabó, és hozzáteszi: – Én lényegében nem csináltam olyan filmet, amiben ezt a történetet valamilyen módon nem mondtam volna el, illetve igazából nem volt mit elmesélni." 
A filmszemle előtt egy héttel történt leleplezés időzítése láttán a magyar szellemi élet közel százhúsz prominense szimpátianyilatkozatban áll Szabó István mellé. "Negyvenöt éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nemcsak magyaroknak. Elvitte a hírünket mindenfelé a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük Őt" – írta többek között Göncz Árpád, Gönczöl Katalin, Jancsó Miklós, Koncz Zsuzsa, Koltay Lajos, Garas Dezső, Presser Gábor és Tímár Péter. 
Kiállásuk ihlethette azt az ironikus "ellenpetíciót", melyet az interneten tettek közzé, ám szerzői az áldozatokkal szeretnének inkább együttérezni. "Alulírott független értelmiségiek, független gondolkodók, független művészek és független függetlenek, kinyilvánítjuk, hogy szeretjük, tiszteljük, istenítjük P.-t. P. annak a redves korszaknak az áldozata, amely mindannyiunkkal kibánt. Hiszen vajon ki nem nyalt akkoriban? (...) P. egész életművével igazolta, hogy ő maga a megtestesült Humánum, tehát teljesen mindegy, hogy mit mond most, hogy mit csinált akkor, vagy hogy mit csinált vagy mondott egyáltalán bármikor. P. a miénk, mindannyiunké, az egész Emberiségé, és nem hagyjuk, hogy báncsák!"
Gyurcsány Ferenc egy esti műsorban a "filmvilág megkerülhetetlen csodájának" nevezte a filmrendezőt, akinek emberként és művészként is van már annyi hitele az elmúlt évtizedekben nyújtott teljesítménye alapján, hogy ebben a nehéz helyzetben hitelt adhatunk szavainak. Majd hozzátette, hogy a közvélemény dolgát nagyban megkönnyítené egy "tisztességes ügynöktörvény". 
A jelenlegi törvényi szabályozásra hivatkozva Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman addig is jogsértőnek nyilvánította az ÉS közlését, mivel szerinte egy kutató csak akkor hozhat nyilvánosságra személyhez köthető adatokat, ha annak célja az adott kor történetileg korrekt bemutatásához szükséges. Szabó esetében ezt nem látja indokoltnak. 
A Mephisto rendezője mindenesetre már dolgozik sztorija megfilmesítésén, amely állítása szerint régi osztályának állítana emléket. Megtudhatjuk majd belőle, milyen túlélési reflexeket épített ki baráti körében az elnyomó rendszer és az állandó megfigyelés. 
A Die Welt című német lap Szabó ügyét egész régiónkra kivetítve azt írja, hogy: "Tényleg alig történik meg a múlt feldolgozása Kelet-Európában, vagy csak mi nem értesülünk róla?"