Munkatársunktól
Utánuk az özönvíz

"Mély rosszullétként" jellemezte Jacques Chirac köztársasági elnök a francia zavargások következtében kialakult állapotot. Az országos rendbontások a vallási és faji tényezők mellett komoly gazdasági válságjelekre is felhívták a figyelmet, amit a francia kormány és az EU is orvosolni próbál. 

Nicolas Sarkozy és Jacques Chirac. Jövőjük függ a zavargások kimenetelétől Fotó: Reuters

Egész Európát nagyarányú munkanélküliség jellemzi, ami a gazdasági növekedés egyik fő gátja lehet a jövőben. A diplomás munkanélküliek aránya Franciaországban a legmagasabb, de a bevándorlók közötti állás nélküliek száma az országos átlag háromszorosát is eléri. A bevándorlók Európa szerte a városok szegényebb negyedeiben élnek, és rosszul megfizetett állásokért versenyeznek, családi helyzetük gyakran katasztrofális. A nyomor egyik forrása a többnejűség, ugyanis a lakótelepi bérlakások nem három feleség és gyermekeik számára lettek kialakítva. Franciaországban tiltott a poligámia, ám a bevándorolt muzulmán lakosság esetében mégis elnézik. A poligám házasságok ellehetetlenítik a családtagok társadalomba való beilleszkedését: az apák nem tudják finanszírozni a magas költségeket, ami a több feleség és a sok gyermek szükségszer? velejárója. A gyerekek hamar kirepülnek az agyonzsúfolt, szűkös bérházakból és felügyelet nélkül, az utcán nőnek fel. Az oktatás egyébként is jóval gyengébb, mint a "belvárosban", a kábítószer-maffia fő célpontjai éppen a külvárosi kerületekben csellengő fiatalok. Sok a szétesett család, ahol a szülői kontroll teljesen hiányzik a fiatalok életéből. Ez a környezet a legjobb táptalaja a munkakerülésnek és persze a bűnözésnek, a helyzetet tovább súlyosbítja a külvárosi fiatalokkal szemben gyakran megnyilvánuló rendőri brutalitás. 
Európa számos nagyvárosa küzd hasonló problémákkal. Az európai gazdasági növekedés egyik kulcskérdése, hogy sikerül-e megoldani a bevándorlók leszakadásának problémáját, megakadályozni egy destruktív tömeg kialakulását, amely csak a megfelelő szituációra vár, hogy pusztíthasson. 
A franciaországi zavargások kárvallottjai a külvárosi kispolgárok, akik autójukat vagy éppen munkahelyüket veszítették a gépkocsik szétverése és felgyújtása, illetve a középületek megrongálása folytán. 
A francia politikai elit szép szóval és ostorral szeretne rendet tenni: Dominique de Villepin francia miniszterelnök a választások közeledtével a leszakadt társadalmi réteg felzárkóztatásán fáradozik, Thierry Breton pénzügyminiszter szerint helyre kell állítani a külvárosok gazdasági szerepét, hogy ne legyenek alvó városrészek, hanem dinamikusan fejlődjön a külváros is. A helyi üzleti tevékenységet adókedvezményekkel ösztönöznék. 
Gerard Larcher munkaügyi miniszter szerint vonzó szakmai képzéseket kell indítani a 14 éven felüli ifjúság számára, hogy minimalizálják az iskolakerülést. Több mint ötvenezer végzős diák továbbképzését tervezik 2007 után, amire már elő is teremtették a pénzügyi keretet. 
Az ostor a magyar származású Nicolas Sarkozy belügyminiszter kezében van: könyörtelenül kiutasítják a lázadásokban résztvevőket, és bebörtönzik a bandavezéreket. A "csőcselék" elleni kemény fellépés Sarkozy imázsát erősítheti, és elképzelhető, hogy ez a következő választásokon az elnöki széket is meghozza a politikus számára. 
A zavargások legnagyobb politikai vesztese Jacques Chirac köztársasági elnök, akit a Time magazin vezércikkében a múlt emberének nevezett. 
José Barroso, az Európai Bizottság elnöke 50 millió eurós gyorssegélyt szavaztatott meg a helyreállításra, és mint mondta: "európai ügyről" van szó, ezért akár egymilliárd eurót is kész átutalni Franciaország számára.