Grüll Tibor
A legősibb keresztény imaház?

Alig egy hete tartanak az ásatások a megiddói börtönben talált korai keresztény imaház területén, az izraeli idegenforgalmi miniszter máris repteret készül építeni a majdan ide látogató zarándokok tömegeinek. Mi az oka ennek az optimizmusnak? A világsajtóban a napokban szárnyra kapott hír valóban nem mindennapi szenzációt ígér a kereszténység története iránt érdeklődők számára. Állítólag Izraelben megtalálták minden idők legrégibb keresztény imaházát.

Elítéltek tárják fel a megiddói börtönben a világ eddigi legrégebbi keresztény imaházát. Nincs benne kereszt Fotó: Reuters

Aki már megpróbált legalább egy családi házat felépíteni, vagy pláne egy vallási célokra szolgáló közösségi épületet létrehozni, tudja: kőkemény fába vágta a fejszéjét. Az építkezéshez nemcsak hatalmas pénzösszegeket kell előteremtenie, hanem az állami bürokrácia szögesdrótjain, vizesárkain és taposóaknáin is át kell verekednie magát. Pecsétek, aláírások, engedélyek tucatjait kell beszereznie, mielőtt még egy kapavágás is történne az építkezésen.
Az ókorban sem volt ez másként. A Római Birodalomban különösen fejlett volt az állami és városi bürokrácia, amely nemcsak az egyesületek alapítását, hanem a magán- és középítkezéseket is szigorúan szabályozta. A hatóságok engedélye nélkül aligha lehetett csak úgy egy imaházat felhúzni, különösen nem a városfalakon belül, sőt a vallási és/vagy szakmai közösségek tagjai sem alakíthattak hivatalos szervezeteket csak úgy, saját elhatározásuk szerint. Jellemző, hogy mikor az ifjabb Plinius 111-ben Bithüniában helytartóskodott, és azzal a kérdéssel fordult Traianushoz: engedélyezheti-e egy helyi tűzoltóegylet megalakítását, a császár – politikai szervezkedéstől tartva – megtagadta az engedélyt. 

Vallási önkormányzat 

A zsidó vallás – hála Julius Caesar és Augustus, a Birodalom két alapítója jóindulatának – az egész Birodalomban úgynevezett politeumával, mai kifejezéssel élve "önkormányzati joggal" rendelkezett. Ez nemcsak a szabad gyülekezési jogot, hanem az ima- és/vagy gyülekezeti házak (proszeukhé vagy szünagógé) építésének jogát is magában foglalta. Az autonómia egyedülálló módon arra is kiterjedt, hogy a saját imaházaikban összegyülekező zsidóknak nem kellett tisztelniük a császár vagy az állami istenek képmásait, sőt ilyeneket el sem kellett helyezniük azokban. A zsinagógákban elhelyezett Tóratekercseket, valamint az itt összegyűjtött és tárolt adománypénzeket szintén állami törvények védték: ellopásuk vagy megrongálásuk szentségsértésnek (sacrilegium) számított, amit római polgárok esetében is halállal büntettek! 
Ez a zsidóknak kijáró politeuma-jog azonban nem vonatkozott a keresztényekre. A zsidó zsinagógaközösségektől fokozatosan elkülönülő keresztény csoportok eleinte magánházaknál gyülekeztek össze, bár Pál epheszoszi szolgálata alatt egy iskola épületét is igénybe vette istentiszteletek céljából. A fentebb említett Plinius egyik híres levelében beszámol a bithüniai keresztények szokásáról, akik a tengerparton gyülekeztek össze, hogy dicséreteket énekeljenek, igehirdetést hallgassanak és úrvacsorát vegyenek. Épületről szó sem esik a levélben. Több epigráfiai forrás utal Rómában egy bizonyos Sergia L. filia Paullina házánál működő collegiumra (ez talán a "testület / céh" szóval adható vissza legjobban), amelyről két olasz kutató, Marta Sordi és Silvio Panciera is azt feltételezte, hogy ez úgynevezett "házi gyülekezet" (domus ecclesiae) lehetett. Az alapító hölgy a kutatók szerint annak a ciprusi helytartónak, Sergius Paullusnak volt az unokája, akit Pál apostol térített meg Ciprus szigetén. 
Egy bizonyos: a 313-ban kiadott milánói türelmi rendelet előtt a keresztény gyülekezetek időnkénti üldözésnek voltak kitéve, és ha voltak is ingatlanaik, semmi nem garantálta, hogy azokat meg is tarthatták. (A diocletianusi üldözések idején, 303-ban például le kellett rombolniuk templomaikat.) Elsősorban ez lehet az oka annak, hogy a 4. század előtt nem fejlődött ki sajátos "keresztény építészet", sőt olyan épületet sem sikerült eleddig találniuk a régészeknek, amelyet egyértelműen keresztény imaházzal azonosíthattak volna ebből az időszakból. De a zsinagógákkal sem sokkal jobb a helyzet. Izraelben a szentélypusztulás (i. sz. 70) előttről mindössze öt zsinagógaépület került elő; az a közel félszáz zsinagóga, amit innen ismerünk, mind a 4–6. századra, vagyis a bizánci korra datálódik. 

Templom a börtönben

Ezért is számít hallatlan nagy szenzációnak az a bejelentés, miszerint a megiddói börtön egy melléképületének kibővítésén dolgozó rabok megtalálták a világ ma ismert legrégebbi keresztény imahelyét! A helyszínre kiszálló izraeli régészek, köztük az ásatás vezetője, Jotham Tefer, biztos abban, hogy a most felfedezett építmény újraírja a korai egyház történetét. Hogy miért, azt az alábbiakban igyekszünk összefoglalni. A Megiddó – a bibliai Armageddon – közelében álló épületről a régészek azt állítják, hogy nemcsak a Szentföld, hanem az egész világ legősibb keresztény gyülekezőhelye. A mozaikokat egy Ramil Razilo nevű elítélt – aki két éves büntetését tölti a fegyintézetben – fedezte fel a múlt vasárnap. A padlón adományozók nevei és egy hal-szimbólum látható. Az előbbiek között van egy Gaianus nevű római katonatiszt, aki egy "asztal"-t ajánlott fel Jézus Krisztusnak – ennek töredékeit meg is találták –, valamint egy Aketusz nevű nő, aki magát "isten-szeretőnek" nevezi feliratában, és pénzt adományoz "Jézus Krisztus, az Isten" tiszteletére. Az itt előkerült kerámia, a hal, mint keresztény szimbólum, a görög felirat stílusa, mind arra utaló jelek, hogy a templomot a 3. században használták, és nem tovább. Steve Pfann, a Holy Land University professzora az Associated Press hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy "az üldözésnek ebben az időszakában elég meglepő, hogy a mozaikokon ilyen szembetűnő módon kifejezik Krisztusba vetett hitüket, és meglehet, hogy ez volt az oka az épület lerombolásának". Joe Zias, az Izraeli Régészeti Hatóság korábbi kurátora ugyanakkor megkérdőjelezi kollégái állítását: szerinte semmilyen jel nem mutat arra, hogy a keresztények a negyedik század előtt templomokat építettek volna. (A szerző történész.)