Koroknai Zsófia
Homeopátia

A kilencvenes évek óta a hagyományos orvosláson belül is egyre népszerűbbek az alternatív gyógymódok. Az egyik legközkedveltebb a homeopátia. A homeopátiás készítményeket különösen a gyermekgyógyászatban alkalmazzák nagy előszeretettel, mert természetes összetevőiknél és alacsony hatóanyag-tartalmuknál fogva mellékhatásmentesek. Gyógyító erejük ugyanakkor merőben kétséges, meglehetősen drágák – a problémát csak tetézi, hogy az egyre "elkötelezettebb" szakorvosok többnyire kérdezés nélkül írják fel a szereket a mit sem sejtő pácienseknek.

Vajon mit rejtenek a dobozok? 

"Az orvosi tudomány a mai napig nem mindenható, ezért a betegek fokozott érdeklődést tanúsítanak a természetgyógyászat, így a homeopátia iránt is. Ez sok orvost arra sarkallt, hogy jobban elmélyüljön a homeopátiás ismeretekben, bár állítom, ennek ellenére legtöbbjük szkeptikus marad a módszert illetően" – fejtette ki érdeklődésünkre egy névtelenséget kérő, homeopátiás alapképzést végzett orvos. 
Szülőktől gyakran hallani manapság: szakrendeléseken járva előfordul, hogy az orvos a páciensek tájékoztatása nélkül alkalmaz alternatív gyógymódot: homeopátiás készítményt ír fel a hagyományos helyett, de akár kiküldve a szülőket, lézeres akupunktúrát is végez a gyereken. Különösen a homeopátia kezd bevett gyógymóddá válni, aminek következtében sok páciens csak a patikustól vagy a "golyócskák" dobozáról értesül arról, hogy nem is a megszokott orvosságot kapta. Mivel ezekre a szerekre nem jár költségvetési támogatás, gyakran a páciens pénztárcája is bánja az esetet. Például a légúti megbetegedésekre ajánlott, 40-60 golyót tartalmazó dobozok körülbelül 600 forintba kerülnek, az ízületi fájdalmakra adott háromadagos Oscillococinum 661 forint. 
Dr. Herendi Mónika XXII. kerületi háziorvos úgy tudja, jogilag nem szabálytalan az ilyen jelenség, de mégis etikátlannak tartja: "Minden alternatív gyógymód önálló tudomány, ezért csak saját rendszerén belül alkalmazva érhet el hatást. Ha az orvos a nyugati gyógyászat módszerével diagnosztizálja a beteget, nem kezelheti a kínai hagyományos orvoslás vagy a homeopátia eszközeivel." A doktornő is tud olyan orvosokról, akik önhatalmúlag döntenek a homeopátiás készítmény mellett. Herendi azt is veszélyesnek ítéli, hogy az ilyen hatóanyagokhoz a laikusok egyszerűen hozzáférhetnek a gyógyszertárakban. A doktornő, bár nem utasítja el az egészségmegőrzésben és a gyógyászatban az alternatív módszereket, a homeopátiával kapcsolatban fenntartással viseltetik: "Még senkit sem láttam meggyógyulni ilyen jellegű beavatkozástól. Ha a kezdeti tünetek idején sikerül megtalálni a megfelelő hatású szert, az kiválthat pozitív eredményeket, de egy betegség későbbi stádiumában már nem hiszem, hogy sikerre vezethet egy egyszerű homeopátiás kezelés" – állítja. A háziorvos bevallása szerint nála is előfordul, hogy ha egy betegének nem tud segíteni, természetgyógyászhoz küldi. Ennek ellenére vallja, hogy radikálisan meg kell húzni a határvonalat a klinikai és a nem természettudományos orvoslás között. 
A valóságban viszont pontosan ezzel ellenkező a tendencia, szinte visszafelé haladunk: a határvonal mindinkább elmosódik. 
Ma Magyarországon homeopátiával hivatalosan csak olyan orvos foglalkozhat, aki szakirányú képesítő vizsgát tett. A Pécsi Tudományegyetem szakorvosok számára "Hagyományos kínai gyógyászat" szakot indított továbbképzés keretében, a Debreceni Egyetemen pedig tanszék is működik ilyen elnevezéssel. A SOTE hallgatói alapképzésen is választhatnak kínai gyógyászat és akupunktúra "speckollt".