Major Nóra
Arizona-Külső vagy Milánó?

– Sokan és sokféleképpen megfogalmazták már az EU és az Egyesült Államok különleges viszonyát. Mester és tanítványa, versenytársak és szimbióták egyszerre. Ön szerint mire vezethető vissza ez az állapot? 
– Míg Amerika mindenhova importálni akarja a saját világképét, és állandóan el akarja fogadtatni másokkal az eszméit, addig Európa belenyugszik abba, hogy a világ túl bonyolult ahhoz, hogy ezt megtehesse. Amerikában él egy "messianisztikus öntudat", ami miatt hajlandóak szembeszállni akár a fél világgal is. Az USA megengedheti magának, hogy konfrontatív legyen az olajkérdésben vagy a közel-keleti külpolitikában, mert a népessége nem függ az arab bevándorlók tömegétől.

Jean-Claude Juncker, az Európai Tanács elnöke, George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és Durao Barroso, az EU "miniszterelnöke". Kinek áll a zászló? Fotó: Reuters

– Az európai hozzáállást sokan inkább megalkuvónak tartják.
– Felfoghatják ezt gyávaságként vagy inkorrektségként, de Európa nem engedheti meg, hogy a helyi muszlim közösségek lázadása miatt égjen egész Párizs. Európa évszázadokig volt gyarmattartó ezen a vidéken, és már elég sokat tud erről a világról. 
– Igazán nem mondhatjuk, hogy Amerikának nincs vesztenivalója, hiszen náluk is felrobbantották a World Trade Centert. Vagy mégis?
– Az emberi szenvedések nem mérhetők össze, de amit Európa a 20. században átélt, ahhoz képest Amerika sok mindenből kimaradt. Az első és második világháború sem Amerikában zajlott – Hawaiit leszámítva. Igaz, hogy sok túlélő és holokauszt elől menekült ember él most is az Államokban, de mégsem ők határozzák meg az ország világképét. Mellesleg, egy átlagos bangladesi árvíz több embert visz el félévente, mint az egész szeptember 11-ei robbantás. Én nem a háromezer embert keveslem, csak azt mondom, hogy más történelmi tapasztalatokkal rendelkezik a két régió.
– Amerika mégis növekszik és prosperál, miközben Európa egyre inkább alászáll. Nem lehet, hogy mégis jobban csinálnak valamit?
– Az USA prosperitásának két oka van. Az egyik a kétségtelenül nagy technológiai fölény, ami annak az eredménye, hogy az USA háromszor annyit költ kutatásra és fejlesztésre, mint egész Európa. Ennek következtében az új technológiák is sorra ott születnek meg. Őszintén és kíméletlenül megveszik azokat az európai vagy latin-amerikai tehetségeket, akik úgy gondolják, hogy még "Arizóna-Külsőn" is több esélyük van a hírnévre, mint Szegeden vagy Milánóban. És igazuk is van. A másik oka viszont egyszerűen a világon belüli erőeloszlásból fakad. A multik nagy része amerikai, az ország pedig több szempontból is szuperhatalom. Az amerikai gazdaság jelentős része azonban a latin-amerikai szegénységből táplálkozik. Számos, egyébként tengeren-túli elmélet is alátámasztja, hogy az USA gazdagsága a "perifériák visszafejlődéséből" származik. Az egyenlőtlen fejlődés szegénységben tart bizonyos régiókat, az ezek által termelt profit pedig átpumpálódik a központokba. Ahogy Budapest elszívja a tőkét a fejletlen megyéktől, úgy szívja el Amerika is a világ számos részétől. 

Tamás Pál Fotó: V. Sz.

– Sokan inkább a produktivitás eszméjének védelmét emelik ki az amerikai gazdasági sikerek magyarázataként. Erről mi a véleménye?
– Én több éven keresztül éltem kint, és nem vettem észre, hogy az amerikaiak felkészültebbek, szorgalmasabbak lennének, vagy többet dolgoznának, mint egy jó nyugat-európai. És visszakanyarodva a legelső kérdéshez, az USA-nak éppen ezért nem is érdeke, hogy létrejöjjön egy "Európai Egyesült Államok". 
– Milyen új helyzetet teremthet ebben a kapcsolatban Kína felemelkedése?
– Azt tudjuk, hogy milyen a Pax Americana: némely eleme tetszik, némely nem. Bízunk benne, hogy majd megmenti a demokráciát, de félünk attól, hogy begennyesít néhány kapcsolatot. De hogy milyen lesz a "Pax Chinaca", vagyis a Kína által dominált világ, arról nem tudunk semmit. Kína sosem volt terjeszkedő nagyhatalom. Úgy gondolták, annyira sok mindenük van, és annyira ők a világ közepe, hogy erre nincs szükségük. Egyébként még ma is a "Közép Birodalmának" nevezik magukat. Most egy új eleme a történetnek, hogy a kínai nagyvállalatok be szeretnének vásárolni Európában és az USA-ban. Egyelőre azt sem tudjuk, mennyire lesz kooperatív egy kínai vezető. Azt ismerjük, hogyan működik Magyarországon a Bank of China, de kérdés, hogy ez mennyire általánosítható. 
– És hogyan működik a Bank of China?
– Véletlenül ismertem néhány ott dolgozó magyart, akik elmondták, hogy amikor fontos döntést kellett hozni, akkor mindig jött tíz kínai, akik kézben tartották az ügyeket, és mindent megbeszéltek egymással. A dolgozóknak rendes fizetést adtak, a kapott feladatokat számon kérték tőlük és emberien beszéltek velük. Az viszont fel sem merülhetett, hogy nem kínai származású ember bekerüljön egy olyan társaságba ahol csak kínaiak vannak.
– Tehát mi várható Magyarországon a kínai nyomulás fényében, mondjuk tizenöt éven belül?
– Szerintem tizenöt éven belül nemcsak a General Electric lesz jelen Magyarországon, hanem itt lesz a Szecsuáni Acélművek vagy a Sanghaji Autógyár is. Ez könnyen így lehet az USA-ban is. 
– Melyik régióra jelent most nagyobb fenyegetést Kína? Amerikára vagy az unióra?
– A folyamat jelenlegi fázisában az USA-ra. Európának jelenleg – a természetes piaci jelenléten túl – nincsenek hatalmi céljai Kelet-Ázsiában. Az USA viszont szeretné aktívan befolyásolni a világ állását ebben a régióban is. 
– Milyen helyezkedésekre számíthatunk a köztes nagyhatalmak esetében, amelyek eddig mindkét féllel jelentős stratégiai kapcsolatban álltak?
– Oroszország például nehéz döntés előtt áll: az európaiak vagy a kínaiak nyersanyag-beszállítója legyen? Az európaiak viszont várhatóan addig piszkálják majd Putyint a "nem elegendő demokráciája" miatt, hogy végül odalökik a kínaiakhoz. Az európai vezetők láthatóan nem veszik figyelembe ezt a globális játékot. 
– Ha valóban ilyen "szűk látókörűek" a vezetőink, hogyan várhatjuk el, hogy sikerrel oldják meg az olyan "kis formátumú, belügyi" problémákat, mint például a társadalom elöregedése?
– Ezt megoldják majd a török és arab vendégmunkások, illetve a kelet-európai romák, akik már most több gyereket szülnek, mint a "vérbeli" európaiak. Az egyetlen feladat, hogy integrálni kell őket. Itt nem viselkedhet úgy, mint Isztambulban. Tanuljon meg hollandul, járjon protestáns templomba, és akkor semmi baj. Attól még lehet berber.
– Az ilyen programoknak rendszerint vérengzés a vége, nem?
– Ma sokkal könnyebben megy a kulturális asszimiláció, mint régen. Ma senki sem akarja bezáratni a németországi török vendéglőket, de azt elvárják, hogy a bevándorlók tanuljanak meg akcentusmentesen németül, vegyék fel a német munkakultúrát, egyébként pedig olyan török lehet, amilyen akar. Ha ez megoldódik, akkor Európa "feltöltötte magát".