Erdei L. Tamás
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

1944 őszén, a nyilas terror idején Budapest egyik kiskocsmájában négy kisember beszélget az asztalnál. Egyikük, barátai tudta nélkül, elpusztított zsidó szülők gyermekeit bújtatja. Beszélgetéseik fő témája: hogyan kell élni, hogyan lehet embernek maradni, mégpedig tisztességesnek ebben a gyilkos világban. Egyszer csak autó áll meg a ház előtt, és nyilasok pattannak ki belőle. 

A négy ember börtönben találja magát, a halál árnyékában, ahol a tetteikkel kell bebizonyítaniuk meggyőződésük erejét. Gyurica úr látszólag megalkuszik a hatalommal. Senki sem tudja, hogy valójában nem önmagát félti, hanem a rábízott gyermekeket. Sánta Ferenc drámai erejű, bibliai ihletésű regényéből Fábri Zoltán készített zseniális filmet. A példázatszerű történet mélypontján a fasiszta uralom megtestesítője, egy nyilas vezér a következő eszmefuttatással fejezi ki a totális gonoszság filozófiáját:
"Halottakat produkálni könnyű - de olyan halottakat, amelyek esznek, isznak, dolgoznak, és úgy tudják befogni a szájukat, akár egy valóságos és originál halott, az már nehezebb dolog! Lázadni, tiltakozni, protestálni, ellenére tenni - csak az képes, aki becsülheti önmagát! Amíg önérzetüknek valamelyes nyoma akad bennük, amíg az önbecsülésnek a szikrája él - addig kevés a rettegés, és kevés a félelem! Meg kell utáltatni önmagukat önmaguk előtt… Akkor kész a munka!"