Hubert József
Lezárult az Aranyvonat-per
A héten a magyar történelem egyik legkülönösebb kártérítési perének végére tett pontot az amerikai bíróság: az Aranyvonat ügyében Patricia Seitz bírónő végleg jóváhagyta a 25,5 millió dolláros, peren kívüli megállapodást a magyar holokauszt-túlélők és az amerikai kormány között.
Hatvan évvel ezelőtt egy amerikai tiszt Magyarországról származó aranyrúddal. Visszafizetnek Fotó: MTIA floridai bíróság által megítélt 25 és fél millió dollárt a magyar holokauszt-túlélőkről gondoskodó egyesült államokbeli, izraeli, magyar, kanadai és egyéb szervezetek között osztják szét. Amennyiben ugyanis egyéni kártérítésre használnák az összeget, a ma élő mintegy 60 ezer túlélő mindegyike csupán 300 dollárt kapna kézhez.
A bírósági úton kiharcolt összeg azonban jelentősen elmarad az Aranyvonaton szállított javak - jelenértéken számolt több milliárd dolláros - értékétől, de még a felperesek által eredetileg követelt 300 millió dollártól is. A most jóváhagyott peren kívüli egyezség azért születhetett meg, mert egy esetleges újratárgyalás több évig is elhúzódott volna, ezt azonban sok túlélő - koránál és egészségi állapotánál fogva - már nem érhette volna meg. Másrészt az amerikai igazságügyi tárca is jelezte: minél hamarabb pontot szeretnének tenni az ügy végére. A kártérítésből a legnagyobb részt, számarányuknak megfelelően, az izraeli túlélők kapják (42,5 százalék), míg Magyarországra 4,8 millió dollárt fognak átutalni - öt év alatt. Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta: hattagú bizottság felállítását tervezik, ők döntenének - szociális alapon - a pénz felhasználásáról. Annyi azonban már most is tudható - tette hozzá -, hogy csak holokauszt-túlélők fognak az összegből részesedni.
A magyar köztudatban rengeteg tévhit és félreértés él még ma is az Aranyvonattal kapcsolatosan. Az egyik legelterjedtebb tévedés a vonatok számára vonatkozik: a második világháború utolsó hónapjaiban két szerelvény is elhagyta hazánkat, mely később „Aranyvonat” néven híresült el. Az egyik a Magyar Nemzeti Bank értékeit szállító vonat volt, amely a jegybank tulajdona mellett egyéb aranykincseket, közgyűjteményi javakat és egyes állami kezelésű letétállományokat (köztük különböző forrásokból származó zsidó eredetű vagyont) szállított. Ezeket - javarészt a zsidóktól elvett értékek kivételével - később visszajuttatták Magyarországnak. A másik Aranyvonat, eltekintve néhány tucat festménytől és csomagtól, a magyar hatóságok által zsidóktól elkobzott javakat szállított. Toldy Árpád kormánybiztos 1944 novemberében parancsot adott, hogy a legértékesebb darabokat válogassák külön: összesen több mint száz láda telt meg aranytárgyakkal, drágakövekkel, igazgyöngyökkel. Ezek mellett a szállítmány része volt még 1560 láda ezüsttárgy, 3000 darab csomózott magyar és perzsaszőnyeg, megközelítőleg 10 ezer óra, és mintegy 100 darab festmény, porcelán, bunda és egyéb használati tárgy.
A vonat 1945. március 30-án indult Ausztriába, már ekkor sem volt meg a fent említett valamennyi értéktárgy: Toldy a legértékesebb ládák felével szökést kísérelt meg, ezek - elfogását követően - francia kézre jutottak. A szerelvény - immáron amerikai fennhatóság alatt - júliusban érkezett meg Salzburgba. Itt amerikai főtisztek egész sora igényelt luxuscikkeket a magyar zsidók vagyontárgyai közül, a nyár folyamán pedig több közlegény is betört a raktárba. Ezek a rablások nem károsították meg jelentősen a rakományt: az igazi problémát az jelentette, hogy az amerikai hatóságok nem akarták viszszaküldeni hazánkba a vonatot. Ezért az erőteljes nemzetközi tiltakozás ellenére a magyar zsidók vagyonát az ENSZ Menekültügyi Szervezetének illetékességi körébe utalták. Ez a szervezet a vonaton lévő értékeket 1948 és 1951 között aukciókon értékesítette New Yorkban. A bevételek 90 százalékát két zsidó szervezet kapta, akik jelentős összeggel támogatták a túlélő közösségeket.
