Hetek - IX. évfolyam, 39. szám, 2005. szeptember 30

A szakszervezetek féltékenysége miatt húzódik a lobbitörvény elfogadása, ugyanis sérelmezik, hogy a lobbistáknak több „érdekkijáró” joga lenne, mint nekik - értesült a Hetek kormányzati forrásokból. A Gyurcsány Ferenc által a „köztisztasági csomag” részeként meghirdetett, hivatásos érdekkijárókról szóló törvényt nem minden érintett fogadta kirobbanó örömmel, de a szakma krémje úgy véli: megindulhat a lobbizás szakmává válása, amely hozzásegítheti a piacot a tisztuláshoz.

A lobbisták és a téma szakértői egyöntetűen állítják, nem történt az érdekkijáró szférában olyan súlyú, sőt semmilyen botrány sem, amely elkerülhetetlenné tette a lobbizás törvényi szabályozását. Azért tűnik fontosnak felvetésük, mert 2001-ben a Dávid Ibolya vezette Igazságügyi Minisztérium a korrupció elleni harc jegyében tett le a Parlament asztalára egy törvénytervezetet, amit 2002-ben az új kormány visszavont. A „fonalat ” az idei nyár elején Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vette fel újra, aki ugyancsak negatív összefüggésben, a „köztisztasági csomag” keretében jelentette be, hogy a cégfantomizálás lehetőségének megszüntetése (Lex Kaya Ibrahim), a pártfinanszírozás rendbetétele és a Btk. szigorítása mellett a lobbitörvényt is megalkotják. A negatív kontextust sokan sérelmezik, ugyanis a szféra alaptétele, hogy a hivatásszerű érdekkijárásnak semmi köze a mutyizáshoz, politikusok vagy köztisztviselők „megkenéséhez”. Az általunk megkeresett, lobbizással foglalkozó szakemberek elsőként azt vázolták, hogy a lobbizás nem egyenlő a korrupcióval. Vass László, az Első Magyar Lobbi Szövetség elnöke úgy véli: „létezik ugyan lakásmaffia, de ez nem azt jelenti, hogy az összes ingatlanszakértő bűnöző lenne”. Holchacker Péter, a GPS Capital ügyvezető igazgatója pedig egyenesen úgy tartja: „Kenőpénz átadásához nincs szükség egy újabb szereplőre, a hivatásos lobbisták mindig távol tartják magukat a zűrös ügyektől.”
A lobbizás elsősorban információ-közvetítést jelent a piaci szereplők és a döntéshozók között. Ezzel mindkét fél érdekeit szolgálják, mert a megbízó eléri célját, a döntéshozó pedig háttéranyagokat, kimutatásokat kap a munkájához.

A fül mint a siker kulcsa

Magyarországon 30-40 cég foglalkozik hivatásszerűen érdekkijárással, Brüsszelben 8-10 magyar lobbicég található. Kevés a „vegytisztán” lobbicég, mivel jellemzően kommunikációs tanácsadó irodák, PR-ügynökségek részlegei és ügyvédi irodák foglalkoznak ezzel a tevékenységgel. A „leglobbiérzékenyebb” területek a nagyon szabályozottak, így az élelmiszer-, dohány-, egészségügyi, vegy- és környezetvédelmi ipar. A parlament elé kerülő törvénytervezet nyilvántartásba vetetné és igazolvánnyal látná el az érdekkijárókat, s kötelezővé tenné az egyetemi diplomát, kizáró ok volna bármiféle parlamenti, állami vagy önkormányzati szerepvállalás. A jogi személyeknél és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteknél elégséges lenne, ha rendelkeznek egy „igazolványos” lobbistával, de a pártok és az állami szervezetek nem élhetnek a lobbizás lehetőségével. Az átláthatóság jegyében az érdekérvényesítőknek negyedévente kötelező lenne honlapjukon nyilvánosságra hozniuk, hogy mely közhatalmi döntéshozóval, kinek a megbízásából és milyen céllal vették fel a kapcsolatot. A személyes kapcsolatfelvételről a közhatalmi döntést hozó szerv képviselőjének emlékeztetőt kell készítenie, illetve tájékoztatnia főnökeit, hogy kik, miért és hányszor keresték meg. A lobbistáknak a nyilvánosságra hozandó tájékoztatóban egyfajta pénzügyi elszámolást is be kell mutatniuk, például a reprezentáció költségeit személyekre lebontva kell megadniuk. A tervezet tiltja, hogy a lobbisták a minimálbér egytizedét (jelenleg 5700 forintot) meghaladó előnyt biztosítsanak vagy ajánljanak fel bárkinek.
Kérdés persze, hogy cserébe milyen előnyt kapnak a lobbisták. Ez azért is fontos, mert az általunk megkérdezett lobbisták mindenről beszéltek, csak konkrét ügyekről nem, beszámolóikból inkább mitikusnak, mintsem gyakorlatinak tűnt a szakma. „Rendkívül túlszabályozott korszakban élünk, a lobbiakciók egyik célja az állami vagy az uniós szabályozások megváltoztatása. A gazdasági életben a vállalatok lobbisták segítségével szeretnének maguk számára versenyelőnyt szerezni, míg a konkurenciájuk számára versenyhátrányt okozni. A konkurenciaharc stratégiai döntései a jogszabályok megváltoztatása. Így érthető, hogy miért különösen kényes, bizalmi feladat ez” - avatott be a titkolódzás titkába Kopiás Gábor lobbiszakértő.
Vass László, a lobbiszövetség elnöke, a Corvinus Egyetem tanára is az egyik legkényesebb kérdésnek tartja a törvénytervezetben, hogy az előbb felsorolt adminisztrációs terhekért cserében mit kapnak a cégek. Vass szerint a törvényalkotó arra gondolhatott, hogy „fülhöz” juttatja az érdekkijárókat, a lobbisták megtalálhatják azokat a kompetens személyeket, akiknek elmondhatják megbízóik érveit. A törvénytervezet erre egy kötelező mechanizmust iktatna be: az illetékes miniszter kijelölt képviselője és az önkormányzatok kijelölt testülete számára kötelező, hogy az érdekérvényesítőt egy adott döntés kapcsán legalább egy alkalommal megkérdezze. „Majd a gyakorlat dönti el, hogy »jó füleket«, vagy csak zavarelhárítókat kapnak az érdekérvényesítők” - tette hozzá a szakember. Vass László egyébként szkeptikus arra nézve, hogy a jelenleg is működő, sikeres lobbicégeknek ez az ígéret megér-e annyit, hogy vállalják a körülményes adminisztrációt, hiszen már rendelkeznek megfelelő kapcsolatokkal, mondhatni „fülekkel”. Bár Vass László szerint „az sem árt, ha a lobbista megfelelő szakismeretekkel, képzettséggel rendelkezik”.
Holchacker Péter, a GPS igazgatója örül a nyilvánosságra hozatali kötelezettségnek: „Megindulhat a lobbizás szakmává válása, hozzásegítheti a piacot a tisztuláshoz.” Az „ágazat” professzionálissá tétele a kissé mutyizós, szürke zónába hajló érdekkijárásnak is véget vethet, elősegítheti, hogy ne az egykori KISZ-es vagy kollégiumi évek számítsanak a szakmában, hanem a szakértelem.

Az Országgyűlés egyébként már elfogadhatta volna a lobbitörvényt, hiszen régen elkészült a törvénytervezet, sőt a kormány is megtárgyalta az előterjesztést. A szakszervezetek féltékenysége miatt áll a lobbitörvény, az érdekvédelmi szervezetek ugyanis sérelmezik, hogy a lobbistáknak több „érdekkijáró” joga lenne, mint nekik - állította lapunknak egy illetékes kormánytisztviselő. Mint mondta: „Sértésnek tartják, hogy egy 25 éves »ficsúrt«, ha hivatásos érdekkijáró, egy minisztériumnak kötelezően fogadni kellene, míg az évszázados hagyományokkal rendelkező szakszervezeti embereknek nincs ilyen »bejárásuk«.” Így érthető, miért dolgoznak gőzerővel a munkaügyi tárcánál a szociális párbeszéd reformját, a szakszervezetek jogait emelő elképzeléseken.
A Hetek információja szerint nemcsak az egyre kevesebb taggal rendelkező, befolyásuk visszaesésétől félő szakszervezetek „lobbiznak” a lobbitörvény ellen, hanem a civil szervezetek képviselői is. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint a törvénytervezet koncepcionálisan elhibázott, mert az üzletszerűen működő érdekérvényesítőknek teljesen indokolatlanul biztosítana előnyt a nem profit alapú szervezetekkel szemben, melyek közül a tervezetben a nem a saját tagsága érdekeit képviselő, közérdekű lobbitevékenységet folytató szervezetekről szó sem esik. „A modern és demokratikus államok sajátja, hogy mindenki lobbizik. Lobbizni kell! Valóban méltányolandó megközelítés, hogy a lobbizás lehetőségét mindenki számára jó lenne megnyitni” - vélekedett Kopiás Gábor szakértő. Vass László, a lobbiszövetség elnöke viszont annak örülne, ha nemcsak a lobbistákról szólna a vita, hanem a döntéshozók számára is készülne részletes szakmai és etikai protokoll, hogy a politikum világa is át legyen világítva - a teniszpályáktól a vadászatokig.