Vizin Balázs
Amerikából jöttek

„Közel egy hónapot töltöttem el tavaly a délkelet-ázsiai cunami sújtotta területeken. Hazatérve azonban most a dél-amerikai államokból azt kell hogy mondjam, hogy a Katrina pusztítása ugyanilyen rombolást végzett az amerikai partokon” - nyilatkozta lapunknak a Baptista Szeretetszolgálat amerikai mentőcsapatának vezetője. Gál Dávid szerint igaza van a CNN-nek, amikor azt állítja, hogy ez volt Amerika cunamija. 

Amit a hurrikán maga után hagyott Fotók: Gál Dávid

Gyökerestől kitépett fák, oldalukra borult vagy teljesen összedőlt házak, rommá tört autók tucatjai, megtépázott villamos vezetékek. Ilyen és ehhez hasonló látvány fogadta szeptember elején a Baptista Szeretetszolgálat különleges mentőalakulatát, akik a Katrina hurrikán pusztítása után néhány nappal érkeztek a katasztrófa sújtotta térségbe. A magyar alakulat az Észak- Karolinai Baptista Szövetség „katasztrófaelhárító egységéhez” csatlakozott. A helyi baptistáknak azért van szükségük erre a szervezetre, mert évente olykor több alkalommal is átvonul a térségen egy-egy erősebb forgószél, ami veszélybe sodorhatja az itt élőket. A helyi gyülekezetek így nemcsak a karitatív szolgálatokból, hanem természeti csapás esetén a mentési feladatokból is jócskán kiveszik a részüket.
Amikor a magyar csoport megkezdte a munkát a kitelepített lakosságnak még csak körülbelül a 20 százaléka költözött vissza a hurrikán sújtotta térségbe. Az alakulat tagjait elsőként az a felismerés rázta meg, hogy a média New Orleans- centrikus beszámolóival szemben a Katrina nemcsak egy várost, hanem Magyarország alapterülete több mint kétszeresének megfelelő területet döntött romba.
„Több államban is megfordultunk, és mindenhol óriási volt a pusztítás. Ez a hurrikán nemcsak egy várost, hanem számos települést rombolt le. Láttunk fiatal erdőket, ahol néhány kivétellel az összes fát kettétörte a vihar, vagy olyan parkolót, ahol az autókat egymásra dobálta a szél. A helyreállítás során ezekből a járművekből roncstemető lett. Számos településen a vasbeton épületeknek csak a szerkezete maradt meg, még a téglát is levitte az épületekről a vihar. Volt olyan benzinkút, aminek a teteje 500 méterrel arrébb, egy bolt kirakatában landolt, de sok üzletbe könnyedén be lehetett jutni, mivel csak oszlopok vették körül, a falakat kitépte a hurrikán” - emlékezett vissza a látottakra a mentőcsoport vezetője. 

A mentőcsapat munkatársai egy házra dőlt fát fűrészelnek szét 

A hatalmas méretű pusztítás ellenére az amerikaiakat nem hagyta cserben pozitív hozzáállásuk. Mint Gál Dávid a Heteknek elmondta, a korábban kitelepített lakosok, amikor hazatértek a romok közé, nem keseredtek el és nem estek depresszióba a romhalmaz láttán. Hazatérve kitűzték az amerikai zászlót, és azonnal elkezdtek dolgozni, elkezdték helyreállítani a dolgokat. Akadt olyan város is, ahol a Katrina szinte minden házat tönkretett, de a helyiek összefogtak, és kis csapatokba verődve szépen sorba haladva egymás házait építették újra. „Nagyon pozitív élmény volt ezt látni, mert ez a hozzáállás gyökeresen más, mint amit tapasztalni szoktunk a magyarországi árvizeknél, vagy amit New Orleansról hallottunk” - mondta Gál Dávid. 
A mentőalakulat tapasztalatai szerint a szolidaritás és a segítségnyújtás az egész nemzetet mozgósította. A magyar egység utazás közben többször is találkozott az autópályákon hosszú sorokban kígyózó kamionokkal, kész házakat szállító konvojokkal vagy villanyszerelő autók tucatjaival, akik a hurrikán által letarolt térségbe siettek. Gál Dávid szerint Amerikában erősebb volt a nemzeti összefogás, mint a New Orleansból érkező vádaskodások: „Ahol mi dolgoztunk, Gulfportban, ott is azt láttuk, hogy az amerikaiak nagyon szolidárisak egymással. Mindenki segítette a másikat. Feketék, fehérek, gazdagok, szegények egyaránt azon voltak, hogy egymásnak segítsenek. Ebben a helyzetben nem számított a társadalmi különbség, ahol mi jártunk, ott az emberek összefogtak, hogy mihamarabb túl legyenek a tragédia borzalmain. De ezt segítették Bush elnök nyilatkozatai is, amikor azt hangsúlyozta, hogy csapás érte ugyan az országot, de Amerika le fogja azt győzni, és helyre fog állni.”
A helyiek közül egyébként sokan úgy gondolják, hogy nem véletlen az, hogy a Katrina pont ezt a térséget rombolta le. Gál Dávid úgy véli, hogy többen abban látták a tragédia okát, hogy New Orleans közismert woodoo-centrum, és üzleti tevékenységének nagy részét szórakozóhelyek, night clubok vagy kaszinók teszik ki. Csak a mississippibeli Gulfportban, ahol a szeretetszolgálat tagjai a legtöbb időt töltötték, 34 darab kaszinót rombolt le a Katrina. A szórakozóhelyeket ért csapás miatt a környék lakosságából 13 ezren váltak munkanélkülivé. Gál Dávid tapasztalatai alapján a helyiek többsége nem értett egyet a New Orleans-i polgármester kirohanásaival: „Az a kiabálás és vádaskodás, ami New Orleansból kijött, a katasztrófa sújtotta régióban egészen máshogy hatott, mint itthonról hallgatja azt az ember. Számunkra kicsit úgy tűnt, mintha a saját bűneiknek vagy saját hibás döntéseiknek a következményeit próbálta volna a városvezetés áttolni másokra.”
Gulfportban a magyar szeretetszolgálat tagjai két fontos feladatban segítették a bajba jutott amerikaiakat. Egyrészt a helyi baptista gyülekezet udvarán zajló ételosztásban segédkeztek, másrészt pedig a környéken megrongálódott épületek helyreállítását végezték. Számtalan olyan ingatlannál dolgoztak, ahol például kidőlt fák zuhantak az épületekre. 
A nyolcfős magyar mentőalakulatot mindenhol nagy szeretettel fogadták az amerikaiak. Amikor például az egyik alkalommal repülővel utaztak át az egyik államból a másikba, percekig tartó tapssal köszöntötték őket az utasok, miután a gép kapitánya üdvözölte a messziről érkezett mentőcsapatot a fedélzeten. „Mindenhol nagyon hálásak voltak nekünk az emberek, rendszeres volt, hogy vadidegenek odajöttek hozzánk, és hangot adtak köszönetüknek, gyakran hátba veregettek minket. Egy alkalommal, amikor egy idősebb bácsi megtudta, hogy milyen messziről jöttünk, annak örült, hogy Amerikának vannak barátai, és talán mégse egy olyan gonosz nemzet, mint aminek a világ tartja” - eleveníti fel az amerikaiak szívélyességét az osztag vezetője. 
A szeretetszolgálat tagjai egy napra New Orleans külvárosában is megfordultak. Itt egy család kérésére kutattak át egy összedőlt házat, hogy megnézzék, nem maradt-e ott az egyik családtag. Szerencsére azonban nem volt a romok alatt, így még maradt esély a túlélésére.
A híradásokkal megegyezően többnyire a szegényebb emberek nem menekültek el a hurrikán elől. Gál Dávid szerint ők jobban kötődnek a tulajdonukhoz: „Speciális mentőseink, akik már több tiszai árvíznél is dolgoztak, itthon is azt tapasztalták, hogy általában a legszegényebbek ragaszkodnak a házaikhoz, és nem lehet velük megértetni, hogy ez egy életveszélyes dolog. Valami hasonló mechanizmus játszódhatott le New Orleansban és környékén is. De az is tény, hogy volt egy réteg, aki azért maradt a louisianai városban, mert a hurrikán utáni állapotokat lehetőségnek tekintette a fosztogatásra. Ezek voltak azok, akik fegyverboltokat raboltak ki, és bandákba verődve harácsoltak.” 
A szeretetszolgálat mentőcsapata az Ophelia hurrikán érkezése előtt indult haza az Egyesült Államokból. Tapasztalataik szerint ekkor már sokkal komolyabban vették az amerikaiak a figyelmeztetéseket és a kitelepítésekre való felszólításokat. Gál Dávid szerint mind a lakosság, mind pedig az amerikai hatóságok okultak a Katrina pusztításából, ezért a legutóbbi Rita hurrikán érkezésekor már mindenki jól tudta, hogy mit kell tennie, és nagyon fegyelmezetten tudták a kitelepítéseket végrehajtani.