Csingár Edit
Édességfaló felnőttek

Kezdődik az iskola, így újra terítékre kerül a gyerekek rendszertelen étkezése, túlzott édességfogyasztása, az iskolai büfék kínálata. Mindezek fényében a felnőtt-társadalom példamutatásáról is érdemes szót ejteni. Egy állandóan stresszes, önjutalmazó, édességfaló világban felnőve nem csoda, ha a gyermek a kólán és az édességen kívül mindenre finnyásan húzogatja a száját mondván: Hiszen apa és anya sem eszi meg a főzeléket! Az édesszájú felnőttek előszeretettel tiltják meg az apróbbaknak azt, amiről maguk sem tudnak lemondani, rossz példát és szokásokat hagyva örökül csemetéiknek. 

Az idei év slágere a praliné 

Az édességek szerepe az elmúlt néhány évszázadban jelentősen megnőtt: mentségünkre legyen szólva, az ember veleszületett tulajdonságának tartják az édes íz szeretetét. Az egykor luxusterméknek tartott méz és cukor felhasználása a cukornád és cukorrépa hasznosítása óta fokozatosan nőtt, így a királyok és nemesek után az utca embere is birtokolhatja ma már, akár korlátlan mennyiségben is. Ennek gyakorlati következményeit bőrünkön - és súlyunkon - tapasztalhatjuk, a táplálékok alapösszetevőjévé vált édes szer, amiből évente 30-40 kilogrammnyit fogyasztunk fejenként, több mint kétszer akkora adag, mint amire szükségünk lenne. 
Az édesszájúság terjedését szemléletesen mutatja az édességek bőséges kínálata: az ACNielsen friss adatai szerint az édességfogyasztás terén fokozatos növekedést könyvelhetnek el az édesszájúakra építő vállalatok. Ezen belül is kiemelkedően rózsás a helyzet a csokoládépiacon, az édességek kétharmadát a csokoládé jelenti fogyasztás szempontjából. Az Édességgyártók Szövetségének elnöke, Halbritter Mátyás is úgy nyilatkozott lapunknak, hogy az édesipari termékek gyártása bizonyosan nem a válságágazatok közé sorolandó, bár hozzátette, hogy az európai országokon belül egészen a mezőny alsó felében szerepelünk. Azt egyébként még elárulta a szakember, hogy a csokoládégyárosok elégedetlenek velünk, és a jövőben növelni szeretnék a fogyasztást. Érdemes résen lennünk, nehogy a ruhatárunk lecserélésekor döbbenjünk rá, hogy a reklámipar áldozatává váltunk! Jó hír viszont, hogy az édes íz mellett a zsírtartalom dönti el, melyik csokit emeljük le a polcról, ezért a gyártók stratégiaként a zsírtartalom csökkentését tűzték ki célul. Ez a hízásra hajlamosaknak forradalmian új lehetőségeket tár fel az élvezetek terén, hiszen az édességek súlynövelő hatását a tévhitekkel ellentétben javarészt a zsír okozza. 

Csokoholizmus és bánatzsír

De miért is szeretjük oly szenvedélyesen az édességeket? Dr. Túry Ferenc, a SOTE Magatartástudományi Intézet élelmiszerfüggőségeket vizsgáló szakembere kérdésünkre azt válaszolta, hogy bár észlelik a társadalomban az édességfüggőséget, ennek okait eddig még nem vizsgálták behatóan. A szakma több esetet is számon tart, melyek közé sorolható a szénhidrátsóvárgás, de a csokoholizmus, vagyis a csokoládétól való függőség is ismert jelenség. Aki nem hiszi, járjon utána: próbáljon meg egy hétig ellenállni a torkosságnak, és könnyen előfordulhat, hogy tapasztalni fogja, létezik édességfüggőség!
Dr. Balázs János pszichiáter tapasztalata az, hogy két okra vezethető vissza az édesség túlzott szeretete, az egyik pszichológiai, a másik kémiai. A pszichológiai ok általában az önjutalmazás vagy önvigasztalás, ami gyermekkorban alakul ki, és főként a szülők okolhatók érte! Az édességek jutalomfalatként vagy az izgágább gyerekek lefoglalásaként való alkalmazása a gyerekekben módszerként rögzül, amit felnőttkorban is megtartanak. Így probléma esetén az édes pótszerhez, vagy ahogy a pszichológiában nevezik, a „bánatzsír”-hoz nyúlnak, ami viszont túlzott fogyasztás esetén elhízáshoz vezet. Ez többnyire az önértékelésben még nagyobb zavart okoz, vagyis bezárul a kör. 
A kémiai okok a pszichiáter szerint részben a szénhidrátéhséggel függnek össze. Mivel az emberi agy energiaforrása a cukor, ezért a leggyorsabb segítség az agysejteknek a teljesítménynöveléshez, ha egy szelet csokit vagy néhány szem szőlőcukrot bekapunk. Megnövekedett szellemi munka vagy stressz esetén az agy cukoréhsége is motiválhat minket egy kis nassolásra! A csokoládé pedig egyenesen drogként hathat egyes orvosok szerint az agyra (lásd keretes írásunkat). Legnagyobb hatással talán az agy boldogsághormonjaira van. A fájdalom- és boldogságérzetért felelős szerotonin szintjét megnöveli a csokoládé, ezzel boldogságérzetet, feszültségoldást vált ki. A nőknél megfigyelték, hogy hormonális változásokkor a szerotoninszintjük is csökkenni kezd, ami miatt ingerlékenyebbé válnak. Ilyenkor öngyógyító folyamatként fellép a csokoládé kívánása, de hozzá kell tennünk, hogy túlzott fogyasztása hozzászokást is okozhat! A boldogsághormonként számon tartott endorfinre szintén jó hatással bír egy kis csoki, de a banán is kiváltja ugyanezt a szerotoninon keresztül. Sőt, ami rossz hírként érheti a csokoládérajongókat, fél óra intenzív mozgás is ugyanilyen pozitívan hat az agy endorfinszintjére, tehát nincs mentség a kilókra!