Hubert József, Szobota Zoltán
Bíróság előtt a brókerügy

A hét közepén megtörtént a vádemelés Kulcsár Attila és társai ügyében. A köztudatban „brókerbotrányként” ismert panama a jövő évi választások egyik fő kampánytémája lehet. Különlegessége, hogy ez az első olyan pénzmosási ügy Magyarországon, ahol a beforgatott pénzt tényleges gazdasági tevékenység során fel is használták. Az ügyészség önnön vállát sűrűn veregetve a médiát vádolja félretájékoztatással, és a témában kialakult közéleti „zavarokat” is a sajtó munkatársaira igyekszik hárítani. 

Ihász Sándor főügyész felmutatja a vádiratot. Mindent elkövettek Fotó: Somorjai L.

Ihász Sándor fővárosi főügyész sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Fővárosi Bírósághoz továbbították a vádiratot Kulcsár Attila és társai ügyében. A dokumentum 71 oldalából 50 kizárólag a tényállást, vagyis az elkövetett bűncselekményeket taglalja, melyekkel összefüggésben a főügyész az „összetett, bonyolult, jogilag nehezen minősíthető” jelzőket használta. Mielőtt a sajtó képviselőit beavatták volna a részletekbe, a főügyész saját szervezetét vette védelmébe, és visszafogott, ám kategorikus kritikával élt a sajtót képviselő, illetve az általuk megszólaltatott szakértők irányába. Helyzetüket a régi játékfilm főszereplőjének, Bagamérinek a fagylaltjához hasonlította, melyről kóstolás nélkül is tényszerűen terjedt el, hogy mérgező. Ihász abbéli reményét fejezte ki, hogy a közvélemény objektív tájékoztatása után beigazolódik: „A világ legjobb citromfagylaltja a miénk.” 
A nyomozás során 298 személy kihallgatására került sor 189 órán keresztül, további két gyanúsított szökésben van. Kulcsár Attilát 45 alkalommal hallgatták ki. 650 ügyészi intézkedés és határozathozatal történt. Hat gyanúsított van jelenleg is házi őrizetben, vagy áll lakhelyelhagyási tilalom alatt. A sikkasztás elkövetési értéke 23 milliárd forint, amely felett a vádlottak sajátjukként rendelkeztek, az okozott kár pedig 8,3 milliárd forint, vagyis ennyit sikkasztottak el az elkövetők. 2 milliárd forint híján a teljes kárösszeget sikerült biztosítani, hogy a kártérítéseket teljesíteni lehessen belőle. Az adófizetőknek eddig 14 millió forintjába került a bűncselekmény felgöngyölítése. 55 ezer oldalnyi nyomozati anyag született, 110 ezer oldalnyi melléklettel. Az ügynek 21 vádlottja van, akiket sikkasztással, vesztegetéssel, orgazdasággal, bűnpártolással és okirat-hamisítással vádoltak meg. Rájuk 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztés vár, ha mindenki elnyeri méltó büntetését.
„Hol volt, hol nem volt egyszer egy ifjú ember, aki kissé rovott múlttal valamikor a ’90-es évek végén elhelyezkedett egy bankban” - kezdte a sztorit az elején Szoboszlai Richárd főügyész-helyettes, kis szépséghibával rendelkező amerikai karriertörténetnek titulálva Kulcsár pályafutását, aki végül is kőművesből lett bankigazgató. A szépséghiba összege 22 milliárd forint, melyből 8 sikkasztás útján vándorolt hozzá és ügyfélköréhez. Az elsőrendű vádlott természetrajzából még annyit tudhattunk meg, hogy két dologhoz nagyon értett: a pénzhez és az emberekhez. Ennek köszönhetően ügyfélköre és a nála elhelyezett összegek mértéke nőttön-nőtt, mígnem aztán egyszer csak a bank csúcsvezetésében találta magát. Mindenkinek mindent el tudott intézni, és ha pénz kellett, a „taxis Gyula” máris száguldott a nejlonzacskóval. Ha történetesen nem kellő mennyiségű profit keletkezett az ügyfél számláján, a már elsikkasztott összegekből prímán lehetett „foltozni” a kudarcot. A sikkasztás ötlete egyébként Kerék Csabához kötődik, aki a Briton-cégcsoport vezetőjeként tette be a bogarat Kulcsár fülébe, miként is lehetne ezt a kapcsolati tőkét saját számláikon realizálni. Ha a meggyőzött ügyfelek szabad rendelkezési jogot adnak a brókernek számláik fölött, az esetleges veszteségek is maximum egy, a beavatottak körén kívül eső ügyfél számláin jelentkeznek majd. Később finomodott a módszer, és nőtt az elkövetési érték is. Offshore cégeket alapítottak, melyeknek ugye nem megismerhető az igazi tulajdonosa. Ilyen volt a Montrade Ltd. és a Balmoral Group Ltd. Ezekkel leplezték az ügyfélkört, hiszen a befektetett pénzek és hasznok már nem az együttműködők számlájára mentek, hanem az offshore cégekére. Így került ki a rendszerből további 4,5 milliárd forint. A Britton Interinvest Llc. (USA) nevű offshore cég tulajdonosa Kulcsár Attila volt, képviseletre jogosult megbízottja Kerék Csaba. A cég további négy gazdasági társaságot alapított. Ebbe a négy cégbe 4 milliárd forint folyt be, ahonnan aztán ingatlanügyletek, veszteséges cégek felvásárlása és építőipari beruházások formájában továbbgurultak. Az ügyészség két céget teljesen, kettőnek pedig a vagyonát zároltatta a bírósággal. A harmadik és egyben legsikeresebb - 7 milliárdot eredményező - módszer két nagy cég befektetési állományát érintette, nevezetesen a Betonút Rt.-ét és az Állami Autópálya-kezelő Rt.-ét. Esetükben a K&H Vigadó téri fiókjának technikai számlás módszerét választották. A befektető pénzét, mielőtt még abból értékpapírt vásároltak volna, elsikkasztották és egy olyan belső technikai számlára utalták hamis okirat felhasználásával, amely kizárólag a bankon belüli kommunikációt segítette elő. Amikor a pénz átkerült a bankba, Kulcsár Attila leballagott üzletág-vezetői minőségében egy ottani ügyintézőhöz, és arra adott utasítást, hogy az általa megnevezett kedvezményezett váljon az átutalás kedvezményezettjévé. 

A nem kis fortélyossággal felépített rendszer 1998-tól 2001-ig zavartalanul üzemelt, úgy hogy az értékpapír-machinációk végeredménye mindig készpénzben jelent meg. Ebben nagy szerepük volt a szír pénzváltóknak, akiknek egyike jelenleg is menekül, másikuk azonban a vádlottak padján fog ülni. Az ő feladatuk volt, hogy az offshore cégektől átutalt pénzt eredetének leplezésével készpénzként forgassák vissza az üzleti világba. 
A „Kulcsár-birodalom” összeomlása a PSZÁF vizsgálódásának kezdetére tehető. Az ügyészségi beszámoló szerint ugyanis Fehér Erzsébet elnök-vezérigazgató bejelentése nyomán 2003. április 26-án a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elkezdte vizsgálni a Pannonplast Rt.-t. 
Az eredmények láttán, valamint nemsokára a K&H Bank Rt. feljelentése nyomán is, két szálon indult el a nyomozás az ORFK pénzmosás elleni és a gazdasági bűnözés elleni osztályának jóvoltából. Nemsokára 30 feljelentés futott be a rendőrséghez, és kirobbant az azóta szinte minden gazdasági és politikai szférát megmozgató botrány. Kulcsár Attila sietve Ausztriába távozott, ahonnan 2004. március végén hozták haza a magyar hatóságok. Az összeomlás maga alá temette azokat is, akik a rendszeren belül voltak ugyan, de a bűncselekményről nem tudtak, és súlyos veszteségeket könyvelhettek el. 
„A rendőrség és az ügyészség a romok alatt kutakodva azonban nem lehetett tekintettel senkire” - állítja Szoboszlai Richárd, így eshetett meg, hogy olyan politikusok és gazdasági szereplők is szóba kerültek a vizsgálódások során, akiknek ez nem kis kellemetlenséget okozott. 
A vádemeléssel az ügy még nem ért véget. Hiányzik néhány gyanúsított, kétmilliárd forint holléte szintén kétséges, és még várunk az eddig válasz nélkül maradt jogsegélyekre, melyekkel az ügy külföldi szálainak homályba burkolózó részeire is fény derülhet. 
A nyomozás során az erre feljogosított szervek együttműködése nem volt kifejezetten zökkenőmentesnek mondható. Kulcsár Attila asszisztensénél tartott ügyészségi házkutatás alkalmával ugyanis a rendőrséget hetekig nem tájékoztatták a kihallgatás eredményéről és a lefoglalt bizonyítékok sorsáról. Salgó László leköszönt országos rendőrfőkapitány elmondása szerint kértek ugyan tájékoztatást az ügyészségtől, de nem kaptak. Rejtő E. Tibort, a K&H bank előzetes letartóztatásban lévő vezérigazgatóját pedig egyenesen kicsempészte az ügyészség a rendőrségi fogdából - mondják a nyomozók, akiket állítólag elmulasztottak tájékoztatni az átszállításról. Az ügyészség úgy emlékszik, hogy időben szóltak a szerveknek.